2008

Fejlesztés alatt!

Fejlesztés alatt!

  Az év legnagyobb szenzációi a régóta hallgató nagyobb bandák új lemezei lettek. Az AC/DC Black Ice korongján kiváló minőségben hozta jellegzetes hard rock stílusát, melyet már nyolc éve nem hallhattunk. A Metallica a Death Magnetic-en most már tényleg visszakanyarodott eredeti stílusához, és a siker nem is maradt el. A Guns N' Roses szintén megjelentette több mint egy évtizede ígérgetett új lemezét, a Chinese Democracy-t. Az albumon modernebb hangvételű hard rock dalok hallhatóak. A Judas Priest eme hármas mögött már elmaradt, pláne hogy a Nostradamus egy nehezen emészthető koncept album lett, viszont a maga nemében jól sikerült. A Whitesnake szintén nagy visszatérő volt, Good To The Bad korongjuk egy becsületes iparosmunka lett. Ha már hard rock, akkor nem lehet elmenni a Dokken mellett sem, akik végre szintén visszatértek korai világukhoz a Lightning Strikes Again-en. A Motörhead ismét egy igen sikeres albumot adott ki Motörizer címmel. Az Iced Earth megjelentette nagyszabású művének második részét, a még sekélyesebbre sikeredett Crucible Of Man-t. Az igazi szenzáció az volt, hogy engedve a rajongói nyomásnak, visszavették a korábbi énekest, és a lemez már vele jelent meg. Rippernek tehát megint mennie kellett, és ő Y. Malmsteen új korongján, a Perpetual Flame-n vigasztalódott. Az érdekes kooperáció egy nem rossz, de nem is különleges albumot eredményezett. Tobias Sammet leporolta az Avantasia projektjét, és The Scarecrow címmel készített ismét egy többszereplős metal operát, amely azonban erényei mellett sem érhetett fel az elődeihez. Az Edguy is teljes tévútra ment a Tinnitus Sanctus hard rockos világával. Szomorú hír, hogy Chi Cheng a Deftones basszere súlyos autóbalesetet szenvedett, a történtek után agyműtétet kellett rajta végrehajtani, és jelenleg éberkómában fekszik egy Santa Clara-i kórházban. Jobbulást Cheng-nek! A Rage ismét a power metal műfajban nyomult a Carved In Stone-n, a Sabaton pedig sikerei biztos fényében rögzítette a tökéletes harci himnuszokkal ellátott The Art Of War-t. A Dragonforce új fénysebességű bombája Sonic Beatdown névre hallgatott, az ex Stratovarius gitáros új power metal zenekara pedig a Revolution Renaissance nevet kapta, első lemezük New Era címmel jött ki. Egy tehetséges új skót zenekar, az Alestorm a kalózos feelinget részesítette ismét előnyben, a Captain Morgan’s Revenge ennek a szellemében készült el. Az Evergrey Thorn lemeze kissé összecsapottabb lett elődeinél.

Számtalan új izgalmas banda tűnt fel az évtized végére, akik legtöbbször szokatlan stíluspárosításokból alakították ki újító, egyedi hangzásukat. Ezek a zenekarok közül említésre méltóak a következők: The Black Dahlia Murder, Job For A Cowboy, As I Lay Dying, All Shall Perish, Disturbed, Chimaira, Kingdom Of Sorrow, és esetleg még az Alebama Thunderpussy. Thrash fronton az új favorit a már nevében is elkötelezett Bonded By Blood lett, Feed The Beast lemezük korrekt thrash munka. Régóta készítgette lemezét a Testament a régi gitárosával, mely végre megjelent, és a The Formation Of Damnation klasszikus Testament lett. A Death Angel Killing Season albumán kissé punkosabban, energikusabban hozta a thrasht, a Destruction D.E.V.O.L.U.T.I.O.N. lemeze a szokásos stílusgyakorlat lett, de rendkívül korrektül, a The Haunted is hozta az elvárt szintet a Versus-on, és a Legion Of The Damned is masszívan thashelt a Feel the Blade-n. A Paradox sok év hallgatás után tért vissza ismét egy újra zseniálisan sikerült dallamos thrash művel, az Electrify-vel. A Slipknot megint súlyosabban jelentkezett a remekbe szabott All Hope Is Gone-n. Max Cavalerának a Soulfly új korongja, a Conquer mellett volt ideje újra összejönni a Sepultura-ból kivált öccsével, és Cavalera Conspiracy név alatt adtak ki egy igazi modern metal/thrash bombát, amilyet csak ők tudnak. Az album címe Inflikted lett. A Volbeat a sikeres előző munka után egy még sikeresebbet adott ki Guitar Gangsters & Cadillac Blood címen, és rengeteg helyen lettek még népszerűbbek. A Meshuggah újra komplex, és hallgathatóbb zenét alkotott az obZenen, a Scar Symmetry a Holographic Universe-n ismét egy tökéletes modern progresszív metal zenét adott elő, a Trivium pedig továbbfejleszette stílusát, Metallica vonalon, de egyedi dallamokkal, még thrashesebb riffekkel és tempókkal. A francia Gojira kísérletezős modern, komplex death metal műve ritkán hallott minőségben és eredetiségben szólalt meg a The Way Of All Flesh-en.

A death metal műfajban a szokásos Deicide, Dismember, Unleashed lemezek mellett az Amon Amarth minden eddiginél fogósabb, dallamosabb lemeze hozott feltünést és sikert, a Twilight Of The Thunder God. Az In Flames maradt a félig régi, félig modern vonalon A Sense Of Purpose-n. A Children Of Bodom ismét begyorsult a Blooddrunk-on, de most kissé szerényebb lett a végeredmény. Visszatért a kilencvenes években egy lemezt kiadott progresszív death metal csoda, a Cynic. És bár már nem teljesen azt a zenét játszották, így is érdekes albumot hoztak össze, Traved In Air címmel. Az Opeth a Watershed-en kissé eltávolodott a progresszív death metal hangzástól, és a progresszív rock felé indult el. A Tiamat hosszú hallgatás után jelentkezett a durvább és elszállósabb világát egyesítő Amanethes-el.

Folk metal és Korpiklaani, a Korven Kuningas albumon már érződött a túl sűrű lemezmegjelenés, a sok jó téma mellett töltelékdalok is megbújtak. A Týr a Land lemezén komplexebb lett, kevésbé fogós, és feltűnt egy új folk metal reménység is, az Eluveitie, Slania korongjukon egyedi zenét adtak elő. A Keep Of Kalessin a Kolossus-on kissé kevésbé emlékezetes lett, de most is kiváló munkát végeztek a fiúk. A Cradle Of Filth talán kevésbé ütős, de sokak szerint kiváló anyagot készített Godspeed Of The Devil’s Thunder címmel. A Satyricon folytatta előző lemezei stílusában a The Age Of Nero-n, akárcsak az Enslaved a progresszivitást a Vertebrae-n. A Darkthrone is maradt az újabbkori vonalánál, a Dark Thrones And Black Flags-en.

Minden rendben haladt tovább metal fronton, és a rengedeg új banda felpörgette a színteret.  

Értékelés: 
Átlag: 5 (1 szavazat)