2007

Fejlesztés alatt!

Fejlesztés alatt!

A régi nagy metal bandák ebben az évben kitettek magukért, legalábbis a lemezmegjelenés terén mindenképpen. A Scorpions végre egy igazán élvezetes, és nevéhez méltó lemezzel jelentkezett, a Humanity Hour 1. című album lelkes fogadtatásra talált. Ozzy is feltűnt a sötétebb hangvételű, vegyes érzelmeket keltő Black Rain-el, ő egyébként előző évben kapta meg a Scream Rock Immortal Award különdíját, melyet a szokásos bohóckodással vett át (klikk a képre!). A W.A.S.P. a Dominator-on leszállt a földre, és ismét egyszerűbb zenét játszott, a Helloween pedig a régisulis stílusát porolta le úgy, hogy a mai ízekről sem feledkeztek el, így lett nagyon jól sikerült alkotás a Gambling With The Devil. King Diamond hosszabb betegeskedés után egy modernebb hangvételű, de roppant fogós és húzós lemezt adott ki, Give Me Your Soul...Please! címmel. A Grave Digger Liberty Of Death alkotásán a szokásos kliséhalmazt pufogtatta, túljutottak már a második aranykorukon is, U.D.O. pedig a Mastercutor lemezen brutalizálta tovább stílusát. A Manowar egy koncepciózus, a skandináv isteneket bemutató szimfonikus művet készített Gods Of War címmel, mely a mezei rajongó gyomrát talán megfeküdte, de az igazi rajongók értékelték a jól sikerült epikus alkotást. Új énekesnőjével is egy kiváló alkotást hozott össze a Nightwish Dark Passion Play címmel, tovább fokozva népszerűségüket. A Kamelot is jól teljesített a Ghost Opera albumán, némileg egyszerűbben, de roppant egyedien. A Masterplan Jorn Lande énekes nélkül halványan teljesített az MK II. korongon, és a kivált tagokból verbuválódott Ride The Sky zenekar New Generation lemeze is jobb lett ebben a hard rockos metal stílusban. Új, progresszívebb vizekre evezett a Sonata Arctica az Unia-n, mely nagyon megosztotta a rajongótábort. Akárcsak az Avenged Sevenfold (A7X) új lemeze, mely még kísérletezősebb lett elődjénél. A Powerwolf nevű misztikus heavy metalt játszó brigád Lupus Dei albuma érdekes színfoltja lett a felhozatalnak, egyedi felhangokkal telepakolt teátrális stílusukkal. Az Astral Doors New Revelation művén némileg a power metal stílus felé kanyarodott, de kevesebb sikerrel. A Dream Theater Systematic Chaos albuma is megosztotta a közönséget, néhol idegen tollakkal is ékeskedtek, de még így sem lett bukás az anyag, a Symphony X is visszatért egy méregerős művel, a Paradise Lost-al. Az Iced Earth egy kétrészes mű első anyagát dobta piacra, mely a korábbi Something Wicked sztoriját folytatta, a Framing Armageddon pedig egy korrekt anyag lett, bár bizonyos mértékben elmaradt elődeitől.

Ebben az évben erőteljesen fellángolt az a tűz, ami már évek óta parázslott, és ez a tűzvész a thrash metal egy újabb reneszánszát hozta! Régebbi bandák is újra összeálltak, vagy adtak ki ismét méregerős lemezeket, emellett rengeteg fiatal zenekar alakult, kiknek tagjai talán még csak akkor születtek, mikor az első klasszikus thrash művek megjelentek. A Megadeth új lemezén, az United Abominations-on méginkább visszakanyarodott a múltjába, és egy komplex, riffelős, thrash lemezt hozott össze. Újjáalakult a nyolcvanas évek egy elfeledett bandája, az Onslaught, és visszatérő lemezükön, a Killing Peace-en zúzós thrasht nyomattak. A Dew-Scented kissé szerényebben teljesített az Incinerate-n, de az Exodus még komplexebb dalokat írt a "The Atrocity Exhibition... Exhibit A" című lemezükre. Az új vonalat olyan, főleg amerikai bandák lemezei jelentették, mint az Evile Enter The Grave, a Fueled By Fire Spread the Fire, vagy a Municipal Waste The Art Of Partying albuma. De nem szabad elfeledkezni a holland Legions Of The Damned Sons Of The Jackal korongjáról sem. A modern metal műfajban, a Prong ismételt feltűnése jelentett szenzációt, a remekül sikerült Power Of The Damager-el. A Machine Head The Blackening című kiváló műve pedig csakis az első lemezükkel említendő egy lapon, ilyen is lett a fogadtatása. Az Annihilator Metal albuma egy ismételt kinyilatkoztatás, a Soilwork hozta a papírformát a Sworn To A Great Divide-on, akárcsak az Overkill az Immortals-on. Az év legnagyobb meglepetéseként a 25 éves thrash ikon Sodom, még egyszer utoljára összeállt a debütáló In The Sign of Evil mini-albumot elkészítő Angelripper - Grave Violator - Witchhunter tagfelállással, hogy a kultikus EP dalait további hét korabeli kiadatlan nótával együtt újra felvegyék. Az albumot végül The Final Sign of Evil címen adták ki. A lemez felvételei majd másfél éven át zajlottak a dobos Witchhhunter katasztrofális egészségi állapota miatt. (Sajnos egy évvel a lemez megjelenése után, az alkoholproblémáit leküzdeni képtelen Witchhunter (Christian Dudek) májelégtelenség következtében elhunyt.) A magyar gitárossal (Bathory Zoltán) büszkélkedő Five Finger Death Punch egy nagyon modern, rendkívül fogós súlyosságot hozott össze a The Way Of The Fist albumon, és a Pantera valamikori dobosa is végre új lemezt adott ki a Hellyeah nevű bandájával. A dán Volbeat második Rock The Rebel/Metal The Devil lemezén olyan elementáris keverékét játszotta Elvis Presley-nek és a Metallica-nak, hogy egycsapásra az egyik legnagyobb reménység lettek. A The Dillinger Escape Plan matek metal stílusa ismét koponyatörőre sikeredett az Ire Works-on, az Agent Steel pedig némileg progresszívebben tolta az Alienigma albumán. A Down harmadik lemezén, a III. Over The Under-en némileg visszatértek az első lemez nyersebb világához, de akkora klasszikus nem lett. A lengyel Decapitated death metal zenekar tagjai oroszországi koncertkörútjuk során tragikus autóbuszbalesetet szenvedtek. Turnébuszuk egy farönköket szállító teherautóval ütközött, melynek következtében a zenekar 23 éves dobos reménysége Vitek (Witold Kiełtyka), néhány nappal a baleset után meghalt, és Covan (Adrian Kowanek) az énekes, olyan súlyos fejsérüléseket szenvedett, hogy a felépülése kétséges. Wacław "Vogg" Kiełtyka, a zenekar alapító tagja (Vitek testvére) egyelőre nem tudott mit mondani csapata jövőjével kapcsolatban. Nyugodj békében Vitek!

Újjáalakult a Trouble is, és hajdani fényükben tündöklő doom metalt hoztak össze a Simple Mind Condition korongon. A Candlemass bandából ismét kivált az énekes, ezért a Solitude Aeturnus zenekar zseniális torkával folytatták a munkát, és a King Of The Grey Island miatta is lett olyan jó, végtelenül profin elővezetett súlyos, hangulatos, igazi doom metal album. Az Amorphis a Silent Waters-en hozta a Kalevalás szövegvilágot, és jellegzetes hangulatú zenéjüket, a Therion pedig mindent egybegyúrt a Gothic Kabbalah-on, amit csak valaha játszott. A Paradise Lost In Requiem lemezén végre tényleg beváltotta a régi ígéretét, és az albumon már visszatértek a zseniális gitárszólók, valamint a kilencvenes évek gothic/doom világa. A Within Temptation a minőség emblémája volt, és a Heart Of Everything-en is tökéleteset alkottak, ezúttal valamivel borongósabbann. A Type O Negative is nyomasztó hangzással folytatta a Dead Again korongon, a Lake Of Tears pedig összefoglalta munkásságát a Moons And The Mushrooms albumon, a HIM Venus Doom lemezén pedig ismét a súlyosabb irány felé fordult.

A finn/skandináv folk/pagan metal színtér sem pihent, a Korpiklaani hozta menetrendszerinti éves lemezét a Tervaskanto képében, a Finntroll egy komolyabb, de roppant hangulatos lemezt készített Ur Jordens Djup címmel, a Turisas tökélyre fejlesztette epikus, bombasztikus metal műveit a The Varangian Way-on. A Moonsorrow tovább fokozta a monumentalitást, az epikusságot a V. Havitetty-n, és mindössze két közel félórás dalt tettek rá. Az Ensiferum egy merőben új felállásban készítette el nagylemezét, de ugyanúgy bizonyított a Victory’s Songs-on. A Primordial a To The Nameless Dead korongon művész, fennkölt, és időtlen pagan/folk metal zenét játszott. A Samael ismét egy elektro/scifi művel, a Solar Soul elnevezésű albummal rukkolt ki. A Mayhem az Ordo Ad Chao-n újra Csihar Attilával dolgozott, és a lemez végtelenül sötétre, elvontra sikeredett. A Dimmu Borgir koncept albumot adott ki In Sorte Diaboli címmel, a korábbi zenei vonallal, csak némileg egyszerűbb formában. A Marduk valamivel kísérletezőbb lett, úgy hogy minden szélsőségessége megmaradt a Rom 5:12 albumon is, a Darkthrone pedig az előző sikerlemez vonalát követte a F.O.A.D. című kiadáson. Az Arch Enemy összekapta magát a Rise Of The Tyrant albumra, főleg hogy a korábbi gitáros is visszatért, a Dark Tranquillity pedig a Fiction című lemezén egy tökéletes electro/melodeath művet alkotott, csakis rájuk jellemző módon, és a Nile is hozta a kívánt minőséget az Ithylphallic korongon.

Egyszóval ez az év igen gazdag és színes lett lemezmegjelenés szempontjából. A heavy metal ezerarcú virága továbbra sem készült elhervadni, hanem erőteljesen burjánzott!