1990

Fejlesztés alatt!

Fejlesztés alatt!

 A következő évtized is a metal dicsőséges fáklyásmenetével köszöntött be, feltartóztathatatlanul áramlottak a lemezek, és sorra érkeztek a trónkövetelő bandák. Nem is indulhatott volna jobb lemezzel az évtized, mint a nagy dérrel-dúrral beharangozott új Judas Priest albummal, a "Painkiller"-el. Ezúttal szerencsére az ígérgetés igaznak bizonyult. A zenekar legenergikusabb és legkeményebb anyagával rukkolt elő, csak tökéletes számokak felmutatva rajta, bebizonyítva, hogy a régi öregeket még nem kell temetni. Az előrelépésben nagy szerepe volt az új dobosnak Scott Travis-nek is, fiatalos energiákat pumpált a bandába. A címadó nóta, a "Night Crawler", a "Touch Of Evil", vagy épp a "Metal Meltdown" állandó koncertfavoritok maradtak a jövőben, nem véletlenül.

A másik nagy metal legenda, az Iron Maiden ezúttal visszatért a gyökereihez, a "No Prayer For The Dying" egy retro anyag lett oldschool hangzással, és a Maiden-től szokatlanul egyszerű dalszerkezetekkel. A zenekarból tíz együtt töltött év után távozott Adrian Smith gitáros, helyét Janick Gers (White Spirit, Gillan Band) vette át, és bár nem az utódán múlt, mégis megtorpanásnak számított ez az album. A nyilvánvalóan jól sikerült dalok mellett kevésbé markánsak is születtek ezúttal, és maga a lemez nem ért fel az elődei szintjére.

King Diamond "The Eye" című albumán minden eddiginél nagyobb szerepet kaptak a billentyűk és a dallamok, de a borzongatóan misztikus hangulat és a jellegzetes érzés persze maradt a kiváló dalok előadásában. A sztori ezúttal egy nyakék körül bonyolódott, King érzelmesebb töltetű hangja került előtérbe, maga a lemez pedig az egyik legkiválóbb King Diamond mű. A Queensrÿche "Empire" albumát nagy várakozás előzte meg az igényes rockzene rajongói között, és nem is okozott csalódást. Bár nem ismételték meg az előző album sikereit, de úgy tudtak továbblépni, hogy minden korábbi nagyszerű tulajdonságukat megtartották. A Black Sabbath "TYR" című lemezén továbbra is Tony Martinnal, az előző mintájára egy epikus, monumentális remekművet alkotott, harmadik aranykoruk egy újabb remekét. Az északi mitológiában kalandozó album tökéletes hangulata és dalai a maximumot hozták ki a bandából. Nem úgy régi harcostársuk Dio, aki egy tejfölösszájú új gitárossal készítette el következő lemezét, a "Lock Up The Wolves"-t. A lemez hatalmas bukás lett, és a Dio-hoz méltatlanul harmatos lemezanyag ismeretében ezen nincs is mit csodálkozni.

A Deep Purple a Rainbow egykori énekesével Joe Lynn Turnerrel készítette el új lemezét a "Slaves And Masters"-t, miután Gillan nem bírta tovább az egoista és kibírhatatlan Blackmore-t és kilépett a csapatból. A lemezt emiatt sokan egy újabb Rainbow műnek tartották, és bár volt benne némi igazság, maga a lemezanyag igazán remekül sikerült. Az AC/DC is egy rég nem tapasztalt király lemezzel rukkolt elő "The Razor’s Edge" címmel. A nyitó "Thunderstrucks", és jó pár hasonlóan kiváló dal révén újra a legnagyobbak közé emelkedtek, hatalmas showműsorral kísért koncertturnéjuk a legsikeresebb és legnagyobb látványosságok közé tartoztak.

A thrash zenekarok sem pihentek, Amerikában a Slayer egy olyan új lemezzel jelentkezett, melybe minden addigi tapasztalatukat belesűrítették, és egy remekül megalkotot albumot kalapáltak össze "Seasons In The Abyss" címmel. A misztikus, félelmetes részek mellett a sebességről, a durva reszelésről sem feledkeztek meg, és mindenki agyába véres szegekkel vésték bele: A Slayer a goromba zenék királya! Az Exodus az előző sikerlemezét fejlesztette tovább, még gyilkosabb riffekkel és komplexebb dalszerkezetekkel látták el az "Impact Is Imminent" anyagot, a Testament pedig "Souls Of Black" albumon, a dallamosabb énektémák meghagyásával tért vissza a durvább, egyszerűbb, nyersebb alapokhoz. A Death Angel "Act III." című munkáján egy színes, egyéb stílusokat is a thrash metalba fűző tökéletes lemezt adott ki, mellyel beléphettek volna a legnagyobbak közé, de a kiadó bénasága és a rossz promóció miatt ezúttal is elsikkadt a lemezük. A következő években egy baleset után abba is hagyták a zenélést ezen név alatt.

A Megadeth egy új, stabilabb felállással, és egy némileg kitisztultabb Mustain-el elkészítette pályafutásuk legjobb nagylemezét, a Rust In Peace-t. Őrjítően komplex thrash hallható rajta még őrjítőbb gitárszólókkal és dobjátékkal, tökéletesnél is jobb dalokkal. A thrash egyik csúcslemezét alkották ezzel meg. Az Anthrax Persistence Of Time-ja némileg komolyodott bandát mutatott, de a jellegzetes anthraxos ütemek és riffek most is hasítottak rendesen. A nagyok mögött a másodvonal is király második lemezeket adott ki, úgy mint a Forbidden a Twist Into Form-ot, a Flotsam & Jetsam a When The Storm Comes Down-t, a Sacred Reich a The American Way-t, az Atrophy a Violent By Nature-t, az Annihilator pedig a Never, Neverland-et. Ez utóbbi némileg power metalosodva egy új énekessel is kiváló albumot készített el, érettebbet és komorabbat zseniális elődénél. Új thrash reménységként egy Exhorder nevű banda jelentette meg mind zenében, mind szövegekben brutális első lemezét, a Slaughter In Vatican-t. A Pantera által inspirált nagyon durva, groove-orientált thrash metal zenére sokan felkapták a fejüket. A New York-i Demolition Hammer Tortured Existence albuma is nagyon durva thrasht takart korrekt módon.

Németországban a Kreator az előző albumuk stílusában alkotta meg a Coma Of Soulst, csak jobb hangzással és némileg érettebb formában. A Destruction Schmier nélkül egy vendégénekessel készítette el a Cracked Braint, és a komplex thrash dallamokkal keverése nem is volt elvetélt ötlet, mégsem lett túl nagy sikere az új formációnak. Lassú agóniájuk ezzel kezdetét vette. A Sodom-ból kivált Frank Blackfire és átgyalogolt a Kreator-be. Az Assassin gitárosával kiegészült banda Better Off Dead lemeze azonban így is remekül sikerült, az előzőnél kevésbé polírozott remek thrash zenével. A Tankard The Meaning Of Life albumán szinte már a tökélyre fejlesztette a mókás sörthrasht, a Mekong Delta pedig egy minden eddiginél nagyobb szabású komplex lemezt készített Dances Of Death címmel. Ezúttal végre lehullt a lepel a tagokról is. Az állandó basszusgitáros főnök mellett korábban Living Death zenészek működtek közre benne, a németek legjobb dobosával, Jörg Michael-el karöltve. A Rumble Militia They Gire You The Blessing-je sem sikerült rosszul, azonban a többi thrash zenekar vagy hallgatott, vagy beadta a kulcsot. A harmadvonal pedig igen gyenge minősége miatt nem érdemel említést. Európában még a dán Artillery By Inheritance lemze sikerült igen kiválóan, a fokozódó dallamosságot minden eddiginél gyilkosabb thrash riffekkel ellenpontozták. A keleties témák Taskenti turnéjuk emlékét őrizték. Angliában a Xentrix Whose Advantage lemeze jelent meg, ezen kívül csak a Kanadai Razor Shotgun Justice albuma érdemel még említést, bár egyik sem lett klasszikus munka.

A Celtic Frost Vanity/Nemesis lemezén visszaóvakodott korábbi stílusához, az avant-garde metalhoz, de az előző okozta mély sebeket nem sikerült begyógyítania, így hamarosan ők is feladták a harcot. A Bathory Hammerheart albumán végleg szakított a black metal gyökerekkel, és egy lassan hömpölygő hosszadalmas, epikus dalokkal teli albumot adtak ki, melynek viking szövegvilága egy utánozhatatlanul egyedi hangulatú művet eredményezett, és egy új alműfaj, a "Viking Metal" megszületését. Quorthon dallamosabb énekkel és rengeteg monumentális kórussal kísérletezett, és a zene is inkább volt rokon a Manowarral, mint a Venommal.

Ebben az évben a legnagyobb robbanás a death metal minden szinten való előretörése volt, rengeteg ilyen zenekar tudta végre megjelentetni bemutatkozó lemezét. Az egyik fő helyszín Florida volt, szinte vég nélkül alakultak az ilyen stílusú zenekarok, lassan átvéve a thrash helyét. A Glenn Benton, őrült sátánista vezette Deicide hasonló nevű bemutatkozó albuma rendkívül brutális, keresztényellenes zenét tartalmazott, csakúgy mint a Cannibal Corpse Eaten Back To Life albuma, melynek gyomorforgató borítója és belezős, horror szövegvilága hasonlóan durva zenével párosult. Az Obituary Cause Of Death lemezén sokat fejlődött hangzás és zenei tudás terén, hála a nemrég csatlakozott James Murphy gitármágusnak is. A Sadus Swallow In Black lemezén továbbra is death-be hajló virtuóz thrasht nyomatott, az Atheist pedig a legkomplexebb módon játszotta a stílust Piece Of Mind albumán. A Believer érdekességként keresztény metal zenekar létére nyomatott ilyen zenét a Sanity Obscure albumán, a Nocturnus pedig billentyűs hangszerekkel dúsította a stílust, teljesen egyedi, korszakalkotó lemezt létrehozva The Key címmel. A Malevolent Creation The Ten Commandment lemezén szintén korrekt death-et nyomatott.

A másik nagy színtér Svédországban volt található. Az itteni death metal kevésbé komplex, de lényegretörőbb volt amerikai társainál. A jellegzetes láncfűrész gitárhangzás szinte mindegyik itteni bandát jellemezte. Az Entombed Left Hand Path lemeze számít eme stílus első számú alapkövének. Őt követte nem sokkal lemaradva a Dismember a Like An Ewer-Flowing Stream-el. Gyors, fűrészelős dalok jellemezték ezeket a lemezeket halálhörgéssel, és csipetnyi északi hangulattal meghintve. A Gorefest Mindloss lemeze érdemel még említést innen.

Harmadikként Anglia említendő, itt is remek death zenekarok jelentkeztek lemezzel. A Cancer Death Shall Rise albumán szintén James Murphy vendégszerepelt, és őmiatta is sikerült olyan remekül a lemez. A Napalm Death Harmony Corruption albumán szintén a death metal felé mozdult el a grindcore felől, és ebben a stílusban is maradandót alkottak. A Benediction bemutatkozó Subsconcious Terror lemezén még Barney énekelt, de hamarosan lelépett, és a Napalm Death előbb említett lemezén már szintén ő hörgött. A Paradise Lost első Lost Paradise lemezén egy lassú, elvont, de egyedi hangulatú death közeli zenét játszott, mely később doom/death stílus néven vált ismertté. Európában még Németországban a Morgoth második EP-je, a The Eternal Fall érdemel említést mint rendkívül durva, nyers, de időtálló alkotás, valamint a francia Massacra Final Holocaust-ja. A holland Pestilence második Consuming Impulse lemezén tökéletesen átment a thrash-ből a death stílusba, nem is rosszul.

A germán vonalon némi pangás mutatkozott, egyedül a Scorpions Crazy World albuma lett óriási siker világszerte, hála a Wind Of Change nótának. De maga a lemez is egy igen erős bandát mutatott. Kai Hansen zenekara, a Gamma Ray is megjelentette bemutatkozó lemezét Heading For Tomorrow címmel, rajta Helloween és Judas Priest keverék zenével. A kiváló dalok még nem forrtak ki egységes egésszé, de nagy ígéretként lehetett őket elkönyvelni. A Blind Guardian viszont a Tales From The Twilight World albumán egy tökéletes Helloween vonalú alkotást hozott össze kiváló dalokkal, monumentális, azonnal ható dallamokkal. Csak a komplexebb dalszerkezetek, és a szinte állandó speed metal tempó különböztette meg őket a követendő példaképtől. Na meg Hansi hangja, és az, hogy a Helloween már nem volt képes ilyen szintű zenére saját stílusában. A Gyűrűk Ura alapján készült dalszövegek is egyediségről árulkodtak. Az Accept új formációja nem jött be, fel is adták, de még egy kiváló koncertanyagot adtak ki Staying A Life címmel. U.D.O. viszont nem tétlenkedett, kihozta harmadik lemezét Faceless World címmel, melyet csak a legjobb Accept pillanatokkal lehet egy lapon említeni. Zseniális gitárjáték feledhetetlen dallamokkal párosítva, ez volt a receptjük. Az Axxis II. című lemezén kiváló germános metált nyomatott, csakúgy mint a Rage Reflections Of A Shadows albumán. A Chroming Rose Louis XIV. albuma is egy igéretes Helloween kópiának mutatkozott. A Pink Cream 69 One Size Fits All lemezén egy tökéletes hard rock muzsikát hozott össze, szélesebb körben elterjesztve a banda hírét.

Európában még a Pretty Maids jelentkezett kiváló anyaggal Jump The Gun címmel, azonban a három év túl hosszúnak bizonyult az előző lemez óta, nem sokan kapták fel rájuk a fejüket, de nem adták fel. A Candlemass egy koncertalbumot adott ki, és hamarosan megvált az összeférhetetlen Messiah-tól.

Amerikában a hard rock/glam metal nagyjai közül a Poison Flesh & Blood, a Warrant Cherry Pie, a Ratt Detonator, a Stryper Againts The Law, és a Winger In The Heart Of The Young lemeze érdemel említést, azonban a legnagyobb sikert az Extreme Pornograffiti lemeze aratta. Nuno Bettencourt zseniális gitárjátéka, a funkos elemek használata, és a slágeres dallamok elegye ellenállhatatlannak bizonyult. Yngwie Malmsteen Eclipse albuma szintén a slágeresebb vonal felé kacsintgatott egy új svéd énekessel, slágeres, de jellegzetesen malmsteenes dallamvilágú nótákkal.

A power metal szintéren a Vicious Rumors hasonló című lemeze sikerült a legjobban, egy igazi power metal klasszikus. Akárcsak a Sanctuary Into The Mirror Black lemeze. A dögös gitáralapokra olyan zseniális énektémák kerültek, mely a párját ritkította a szegényes mezőnyben. Egy Iced Earth nevű banda hasonló című lemezén trappolós, intenzív, sötét szövegvilágú power metalt játszott, egy Lethal nevű zenekar pedig Programmed lemezén a korai Queensrÿche stílusát követte a legmagasabb szinten.

A Pantera negyedik Cowboys From Hell lemezén a Metallica legjobb, legszaggatottabb riffelését fejlesztette tovább egy klinikai, de jól megszólaló lemezen, igen jó dalok formájában. A Trouble banda, vele azonos című lemezén némileg tempósabb, pszichedelikusabb formában adta elő jellegzetes dalait. A Prong trió Beg To Difter albumán dögös, szaggató riffelésű zenét adott elő friss megközelítésben, és a Seattlei Alice In Chains is eléggé egyéni zenét nyomatott Facelift albumán.

Az egykori Misfits és Samhain frontember Glenn Danzig pedig már második anyagát jelentette meg saját Danzig nevű zenekarával. A Lucifuge egy erőteljes, sötét hangulatú, de érzelmes rock anyag lett.

Az agyasabb zenék között a King’s X Faith, Love, Hope albuma érdemel említést, és egy ifjú reménység, a Psychotic Waltz A Social Grace lemeze, mely rendkívül komplex, egyéni megközelítésű metalt tartalmazott.

A Heavy Metal tehát tovább élt és virult az új évtized kezdetén is.  

Értékelés: 
Átlag: 5 (2 szavazat)