2009

Fejlesztés alatt!

Fejlesztés alatt!

 Ismét egy megszokott év következett, a régóta tartó metalcore hullám még mindig tartott, a thrash és a folk/pagan stílus is népszerű maradt, de valami elementáris új hullám csak nem akart megérkezni. Na de azért most is jelentek meg kiváló lemezek. A Saxon Into The Labyrinth korongja az előző fényében is nagyon jól sikerült, talán a legváltozatosabb albumuk lett a szászoknak. A Grave Digger egy fokkal jobban teljesített a korábbinál a Ballads Of A Hangman-en, és a Hammerfall No Sacrifice, No Victory, illetve az Astral Doors Requiem Of Times lemezei is megütötték az elmegy kategóriát. A Stratovarius új gitárossal készítette el a Polaris albumot, mely csak remek iparosmunka lett, a jellegzetes strato íz távozott a meghatározó gitárossal együtt. Azonban neki sem sikerült valami fényesen a Revolution Renaissance második albuma, az Age Of Aquarius. U.D.O. Dominator lemezén ezúttal inkább a hagyományos ízeket részesítette előnyben, a Sonata Arctica pedig a korábbi speed/power metal időket keverte a legutóbbi progos, musicales világgal a The Day Of Grays-on. Az Alestorm következő kalózos korongján, a Black Sails Of Midnight-on óriásit fejlődött, és egy minden szempontból bombasztikus albumot készítettek el. A maszkos KISS végre megjelentette visszatérő korongját, és a Sonic Boom egy bombasztikus mű lett hatalmas, nagyívű dalokkal. A Queensrÿche American Soldier lemezén hazafias témával foglalkozott a tőlük elvárható szinten, a W.A.S.P. egy kissé összecsapottnak tűnő, de remek dalokkal teli lemezt készített Babylon címmel, a Dream Theater pedig bár semmi újat nem tett már a zenéjébe, mégis óriási sikert aratott a Black Clouds & Silver Linings-el. A Powerwolf új korongja, a Bible Of The Beast roppant alternatív humornak szánt szövegeivel, és még operaibb, misztikusabb zenéjével hódított. A Black Sabbath tagjai ismét Dioval koncerteztek, és a jogi perpatvarokat elkerülendő Heaven And Hell néven tették. A turné roppant sikeres volt, így összehoztak egy lemezt is, a modern hangzású, de hagyományos ízeket felvonultató The Devil You Know-t. Szomorú híre az évnek, hogy feloszlott a régóta hallgató Running Wild, egy Wackeni (Wacken Open Air - röviden W:O:A, a világ egyik legnagyobb metal zenei fesztiválja) fellépéssel búcsúzva.

A Kreator következő lemeze is egy erőteljes thrash alkotás lett, a Hordes Of Chaos remekül illett a sorba. Ismét újjáalakult az Artillery, ám ezúttal a siker sem maradt el, a When Death Comes nagyon jó album lett. A Paradox elég gyorsan adta ki következő lemezét, a Riot Squad-ot, mely így egy árnyalatnyival gyengébben sikerült. A Megadeth még inkább visszakanyarodva múltjába, egy kiváló szólókkal és riffekkel teli albumot alkotott Endgame néven. A svéd F.K.Ü. harmadik albumával továbbra is az oldschool thrash rajongókat vidította fel idióta dalszövegeivel. A 17 rövid dalt tároló Where Moshers Dwell ugyanolyan erőtől duzzadó zakatolós-headbengelős alkotás lett mint elődei, de a korábbi muzsikákhoz hasonlóan ezek sem tartalmaznak gitárszólót. A következő lemezen kérjük pótolni! A Sepultura is hozta a következő koncept albumát A-Lex címmel, a Slayer pedig egy elsöprő thrash bombát adott ki World Painted Blood név alatt, ismét elérve a nyolcvanas évekbeli teljesítményüket. A második thrash vonal üdvöskéi közül az Evile sem tétlenkedett, az Infected Nation feszes alkotás lett, akárcsak a Municipal Waste Massive Aggressive korongja. A Lamb Of God egy dühös, ösztönös lemezt készített Wrath címmel, a Scar Symmetry pedig új énekessel bizonyította, na meg a Dark Matter Dimensions lemezzel, hogy továbbra is kiváló formában vannak. Utolsó lemezét adta ki a Voivod, még mindig halott gitárosuk (Piggy) megmaradt témáiból összehozva az Infinity-t. A Mastodon dallamosabb irányba haladt, és az egyik legjobb lemezüket készítették el a Crack The Skye képében, a Killswitch Engage valamivel zúzósabbra vette a figurát, ám a nevüket viselő korong valahogy felemásra sikeredett. Az ismét mozgolódó Alice In Chains új énekessel próbálkozott, nem is rosszul, mivel a visszatérő Black Gives Way To Blue az év egyik legnagyobb szenzációja lett kiváló dalaival, húzós hangzásával. A Rammstein is újra felbukkant egy visszasúlyosodott lemezzel, a sok botrányt kiváltott Liebe Ist Für Alle Da-val. A Five Finger Death Punch második korongján még inkább fogósabb, ütősebb dalokat alkotott, a War Is The Answer szép reményekre jogosított.

Az Immortal is újjáalakult, azonban új lemezük, az All Shall Fall kritikán aluli lett. A Samael szakítva a sokéves hagyománnyal, visszatért nyers, súlyos black metal világához az Above-n. A Marduk megint egy méregerős, változatos black korongot adott ki Wormwood címmel, a Code pedig újra egy előremutató albumot készített, a Resplendent Grotesque-t. A Gorgoroth hosszú pereskedésen volt túl, a gitárostól el akarták orozni a nevet korábbi társai, de nem sikerült nekik. Az új korong, a Quantos Possunt A Satatinatem Trahunt ehhez mérten igazi gonosz black metal lemez lett. A Týr megijedve az előző progresszív hangzású lemeze sikertelenségétől, most egy minden tekintetben egyszerűbb, de roppant ütős folk/viking metal albumot készített By The Light Of The Northern Star címen. Az Ensiferum From Afar, és az Eluveitie Evocation I. albumai is elég jól sikerültek, és a Korpiklaani a Karkelo-n folytatta a vodkaivást kicsit hullámzó teljesítménnyel.

Death metal fronton most is jelent meg új Cannibal Corpse, Obituary, Suffocation és Vader lemez, melyek a maguk nemében hozták a minőséget, de igazán kiugrót talán csak ismét a Nile nyújtott a Those Whom The Gods Detest-en, ami végtelenül brutális és hangulatos album lett. A Hypocrisy A Taste Of Extreme Divinity lemeze ezúttal már nem ütött úgy, javarészt újrahasznosított ötletekből állt.

A My Dying Bride visszatért a hegedűhöz és a művészibb melankóliához egy becsületes koronggal, a For Lies I Shire-el. A Candlemass az előző felállásban készítette el a Death Magic Doom-ot, ami tényleg mágikus, és roppant megkapó, súlyos doom himnuszokkal lett tele. A Katatonia rendkívül merengősre, nyugodt hangvételűre csinálta a Night Is The New Day-t, az Amorphis viszont ismét remekelt a korábbiaknál is átütőbbre sikeredett Skyforger-el. A Paradise Lost előző műve nyomdokain megint gitár alapú gothic metal számokat adott ki a Faith Divide Us Death Unite Us albumon.

A sokarcú színtér rengeteg irányzata és alműfaja között mindenki megtalálhatta a neki tetsző alkotást. Az elmúlt időszak ötletei, kísérletezései, formálódásai, megalakulásai és újjáalakulásai, ismét friss zenei élményekkel árasztották el a műfaj megszállottait. A régi kedvencek és a fiatal trónkövetelők munkái, a nagy eltűnések és a nagy feltűnések történései pedig folyamatosan lázban tartják az egész rajongótábort. Hát ilyen volt a heavy metal az évtized végén.