1975

A Deep Purple-t újabb nagy megrázkódtatás érte, lelépett a zenekar összeférhetetlen zsenije, Ritchie Blackmore. Mégsem oszlottak fel, hanem gyorsan pótolták egy kevésbé ismert, de tehetséges gitárossal, Tommy Bolinnal. A vele készült "Come Taste The Band" lemez azonban már egy erőteljesen leszállóágban lévő zenekart mutatott.

Blackmore viszont nem tétovázott, az ELF nevű zenekart saját elképzelései szerint formálta át, és a Rainbow nevet adta az új csapatnak. Az énekes Ronnie James Dio a metal történelem egyik legnagyobb felfedezettje lett, egyszerre érzelemdús és erőteljes énekével, rendkívüli dallamérzékével új távlatokat nyitott. Az első lemez "Ritchie Blackmore’s Rainbow" címmel jött ki, és már ezen rengeteg klasszikus dal volt hallható, mint például a "Man On The Silver Mountain".

A Led Zeppelin dupla albummal jelentkezett, így kiélve számtalan stílusból merítkező ötleteik tárházát. A "Physical Graffiti" több dala is maradandó klasszikussá érett az idők folyamán, a "Kashmir" nóta keleties varázsát rengeteg zenekar idézte meg a későbbiekben. A kiadvány számtalan országban került a toplisták élére, és sikere révén - idővel - az egyik legnagyobb példányszámban eladott dupla nagylemezzé vált.

Ian Gillan a Deep Purple ex-énekese, Ian Gillan Band név alatt jelentette meg új nagylemezét. A Black Sabbath némileg megkésve ugyan, de a szenzációsan jól sikerült "Sabotage" albummal jelentkezett a nyár közepén. A "Sympton Of The Universe", vagy épp a "Megalomania" szongok igazán megállták a helyüket.

A Blue Öyster Cult Amerikában a legsikeresebb zenekarrá küzdötte fel magát, és ebben sokat segített a jó érzékkel összeállított "On You Feet Or On You Knees" album is. Egy Ted Nugent nevű, szőrbe és bőrbe csomagolt torzonborz gitáros is elkezdte pályafutását, iszonyatos hangerejű és sodró lendületű dalait a magáról elnevezett debütalbumon ismerhette meg a nagyérdemű. Továbbra is az tengerentúli témáknál maradva, az Aerosmith kiadta méregerős "Toys In The Attick" korongját, mellyel tovább növelték sikereiket. Slágeres de kemény rock and roll zenéjük simán bedarálta az amerikai közönséget.

A Queen egy érdekes albummal rukkolt elő "A Night At The Opera" címmel, rajta a "Bohemian Rhapsody" című örökzöld slágerrel. A KISS tovább folytatta felsőligás műveinek kiadását, a "Dressed To Kill" nagylemezt egy hatalmas koncertalbum követte "Alive" címmel. Fellépéseik élményszámba mentek a rendkívül látványos show, és a dögös, bulizós zene okán. De a Thin Lizzy is piacra dobta új lemezét "Fighting" címmel, akárcsak a Uriah Heep "Return To Fantasy" elnevezéssel. Mindkettő megtalálta helyét a rockpalettán, de az UFO "Force H" című munkája szintúgy. Svájcban a Krokus nevű formáció bukkant fel, akik AC/DC inspirációjú muzsikát játszottak, és nagyon jól csinálták, ezalatt Angliában, egészen pontosan Londonban, egy Steve Harris nevű tizenkilenc éves basszusgitáros kezdte építgetni Iron Maiden-re keresztelt zenekarát.

A messzi Ausztráliában az AC/DC második, "TNT" nevet kapó lemezével sem tudott kitörni hazájából, mégis egyre többen figyeltek fel rájuk világszerte. A Scorpions viszont Németországban már a legjobb hard rock zenekarnak számított, ami a remekül sikerült "In Trance" lemez után nem is volt csoda.

Tovább pezsgett a hard rock élet, sok új előadóval és jól sikerült lemezzel, de valahogy mégsem történt kiugró nagy esemény. Azért régi nagyok hozták a megszokott szintet, de az újak még nem robbantottak akkorát, hogy megremegjen bele az egész világ.