1992

    

Fejlesztés alatt!

Fejlesztés alatt!

 A Black Sabbath újra összeállt Dio-val, és egy egész jó lemezt hoztak össze "Dehumanizer" címmel, de hamarosan ismét szétváltak útjaik, úgy tűnik két dudás nem fért meg egy csárdában. Az Iron Maiden is megjelentette a "Fear Of The Dark"-ot, egy az elődénél jobban sikerült lemezt. A borítón Eddie egy fa ágaiból nőtt ki, és a címadó igazi örök koncertfavorit nóta maradt. Található még jó néhány erős szerzemény az albumon, de pár felejthető alkotás is felkerült rá, és a hangzás sem sikerült valami fényesen. Az öregedő Martin Birch producer eme lemez után nyugdíjba is ment. A kísérletezést úgy tűnik végleg a sutba dobták és maradtak a jól bevált receptnél. A Manowar is végre új lemezzel jelentkezett, de a lassan megváltozó zenei közízlésbe tradicionális barbár metaljuk már nem fért bele, a sárkányos lovagmetalnak teljesen leáldozott. De ez Eric Adamséket nem foglalkoztatta, egy ízig-vérig metal anyaggal rukkoltak elő, rajta a csaknem félórás Achilles eposszal, és a hűséges rajongótábor ki is tartott a banda mellett.

A Motörhead újabb bombája "March Ör Die" címmel érkezett, de az igazi bomba a Dream Theater új énekessel felvett következő korongja, az "Images & Words" lett. Ezzel megalapozták a progresszív metal következő évtizedét. A csúcszenészek végletekig kiérlelt tökéletes kompozícióiban, kemény metal alapok és érzelmes billentyűtémák keveredtek fülbemászó dallamokkal, és mindez egy felülmúlhatatlan ötvözetben szilárdult meg.

Az Accept újjáalakulása is kisebb meglepetést okozott, és az "Objection Overruled" egy korrekt retro anyag lett, de a nagy elődökhöz nem ért fel. A Blind Guardian viszont még az elődénél is jobb albumot adott ki, a "Somewhere Far Beyond" egy komplex speed metal mestermű lett kitörölhetetlen dallamokkal és elsöprő erővel. A Helloween skatulyát végleg lerázták, jellegzetes dallamaik egyéniségről árulkodtak. Mellettük a germán vonalon csak a Rage igen jól sikerült "Trapped!" lemeze érdemel említést, valamint a Heavens Gate kissé kísérletezősebb "Hell For Sale" korongja. A Stormwitch "War Of The Wizard"-ja egy kiégett zenekart mutatott kevés jó ötlettel, a Chroming Rose pedig némileg metallicásabb irányba fordult a "Pressure" korongon.

A death metal megtartotta vezető pozícióját a durvább stílusok között. A Napalm Death "Utopia Banished" lemezén némileg visszatért a grindcore megközelítéshez, iszonyatos aprítást rendeztek az albumon. A Bolt Thrower "The IV-th Crusade" korongján továbbfejlesztette hangzását, és egy igen ütős alkotást hoztak össze. Az Asphyx "Last One On Earth" hangzóanyaga minőségi riffelős death metalt tartalmazott, a holland Sinister pedig amerikai kollégáit próbálta meg brutalitásban túlszárnyalni a "Cross The Styx"-en. A Therion "Beyond Sanctorum" lemeze már jobb lett elődénél, és némi kísérletezést is bevállaltak. Nem úgy az Unleashed, "Shadows In The Deep" albumán csak saját stílusát csiszolta tovább még ütősebb dalok formájában. A Grave "You’ll Never See" alkotása egy korrekt death munka lett. Az Entombed is új lemezzel jelentkezett, a "Candlestine" című remekművön már más énekes szerepelt, de a zene maradt a minőségi zúzás. A Gorefest némileg tisztult, dallamosodott a "False" lemezen, új harcosként pedig a Hypocrisy "Penetralia" albuma riogatta a nem death metal hívőket. De a Massacra továbbfejlődése is folytatódott a "Signs Of The Decline" korongon. A finn Amorphis "The Karelian Isthmus" albumán dallamosabb folkos témákat is beleszőtt a súlyos gitárhangzásba, és szülőföldjük szeretetét is mélyen integrálták a súlyos zenébe.

Amerikában a Deicide "Legions" lemeze okozott némi meglepetést, senki nem vár tőlük ilyen komplex zenei megközelítést, de a muzsika így is iszonyú brutális maradt. Az Obituary "The End Complete" albumán tökéletesen kicsiszolta jellegzetes stílusát, és már dalszövegek is beszivárogtak a goromba hörgésbe. A Cannibal Corpse elérte brutalitásának tetőpontját, a "Tomb Of The Mutilated" albumot már nem lehetett túlszárnyalni, sem a gusztustalan lemezborítóban, sem a létező legmélyebb hörgésben. Persze a zenéről nem is beszélve. Ismét betiltások követték az anyag megjelenését. A Nocturnus "Threshold" albumán nem tudta megismételni az előző korszakalkotó zsenialitását, hamarosan el is tűntek a színről. A Malevolent Creation "Retribution"-ja egy korrekt death korong volt, a Sadus viszont némileg kísérletezősebb zenét hozott össze a "Vision Of Misery"-n. Az Autopsy nem akarta megismételni az előző évi alkotását, ezért az "Act Of The Unspeakable" korongon ismét a sebességé lett a főszerep, némi doomos hatással keverve. Danny Lilker elunta a Nuclear Assault haldoklását, és engedve grindcore mániájának, egy betegesen durva, de ugyanakkor zeneileg zseniális csapatot rakott össze Brutal Truth néven. Lemezük "Extreme Conditions" címmel jött ki, egycsapásra ismertté és hírhedté téve alkotóit. Az év legizgalmasabb meglepetése a Fear Factory "Soul Of A New Machine" korongja lett. Ezen az albumon a hagyományos death metalt keverték indusztriális elemekkel, és az énekes Burton C Bell először vegyítette a brutális hörgést dallamos énekkel. Ezekkel az újdonságokkal gyorsan a köztudatba kerültek.

A thrash metal szinte teljesen elvesztette a kiadói támogatást, a legtöbb megmaradt banda kísérletezősebb anyagokat adott ki, de kevesen maradtak meg a műfajnál. A Megadeth is egyszerűbbre vette a figurát a "Countdown To Extinction" albumán, de ez nem ártott meg nekik, remek dalok sorjáznak a lemezen, sikerült tovább fokozniuk a népszerűségüket. A Testament "The Ritual" lemezén sokkal dallamosabbra vette az irányt, ám még így is egy remek albumot sikerült megalkotniuk. Az Exodus "Force Of Habit" produktuma főleg hangzás terén fejlődött sokat, a fejleszakító riffelés megmaradt, ám a kitűnő anyag eltűnt a süllyesztőben, ahogy hamarosan a banda is. Az Exhorder "The Law" és a Demolition Hammer "Epidemic Of Violence" albumai tömény, igen durva thrash ostromokkal voltak megtöltve, mintegy dacosan ellenállva minden támadásnak. Egy Channel Zero névre hallgató banda bemutatkozó névadó albumán modern hatásokkal tűzdelt thrasht játszott, nem is akárhogyan.

Európában a Kreator is vad kísérletezésbe kezdett, a modern hangvételű "Renewal" korongon többféle érdekes dolgot is sikerült egybekalapálniuk, a mélyre hangolt gitárok egyszerűbb, de nagyon súlyos riffeket hoztak, és a dalok is kiállták a próbát. Az Accuser maradt a döngölős thrash stílusnál, ebben pedig legjobb alkotásukat hozták össze "Repent" címmel. A Sodom "Tapping The Vein" lemezén új gitárossal próbálta a thrash-t életben tartani, de már csak közepes dalokra futotta tőlük. Az újra összeállt Deathrow "Life Beyond" anyagán maradt a komplikált thrash-nél, de ezúttal talán egy kicsit ötlettelenebb albumot hoztak össze. Nem úgy a Tankard, fáradni látszó sördalaikkal már semmi újat nem tudtak mutatni. A "Stone Cold Sober" ugyan technikailag korrekt, de elég színtelen germán thrash korong lett. A Mekong Delta "Kaleidoscope" albumán modernebb, kevésbé thrashes irányba lépett tovább, amely azért a súlyosságot is megőrizte. Az angol Xentrix is némileg letisztultabb, dallamosabb irányt vett a "Kin" című albumon.

A Pantera "Vulgar Display Of Power" című újhangzású albuma megváltásként érkezett ebbe a hanyatló közegbe, és tette egycsapássá világhírűvé a bandát. A Metallica tökéletes riffelését magukévá téve fejlesztették tovább a stílust, szaggató, roppant húzással ellátott groove metal dalok formájában, új lehetőségeket felvillantva ezzel a toporgó zenekarok számára. Dimebag Darrel gitáros egyénisége és zsenialitása már ekkor átsütött a dalokon.

Több zenekar is felfedezte magának a metal súlyosságának egy újabb kialakuló lehetőségét. Ebben a Prong mellett elsősorban még a hardcore csapatok lettek az úttörők. A Chumbruckers romjain alakult Pro-Pain bemutatkozó "Foul Taste Of Freedom" lemezén hardcore-gyökerű ütős, riffelős zenét alakított ki vaskos metal hangzással kísérve. A hardcore intenzitását és energiáját a metal gitárgazdag brutalitásával keverve, újfajta alternatívát kínáltak a metal továbbfejlődése számára. A Brooklin-ból származó Biohazard tavalyi "Urban Discipline" korongja szintén ide sorolható, bár ők jóval hardcore-osabbak maradtak. A C.O.C. (Corrosion Of Confotmity) nevű brigád azonban eddigi hardcore alapú zenéjét maga mögött hagyva, a Black Sabbath-al rokon hangzású, de annál modernebb és riffelősebb lemezt hozott össze "Blind" címmel. Ez a lemez is nagy hatással lett a kialakulóban lévő új irányzatra, főként a súlyos, lehangolt gitárok és a komoly dobtudást igénylő ritmikai képletek miatt. A White Zombie korábbi thrash alapú súlyosságát fejlesztette tovább izgalmas ritmikai és egyéb megoldásokkal a "La Sexorcisto-Devil Music Vol. 1" névre keresztelt albumán. A Ministry indusztriális muzsikájába integrált intenzív metal alapokat, és az érdekes egyvelegre szintén sokan felkapták a fejüket a "Psalm 69" albumon. A Neurosis nevű szintén hardcore gyökerekkel rendelkező zenekar, egy apokaliptikus víziókkal telített roppant súlyos gitárokkal terhelt albumot tett le az asztalra "Souls At Zero" címmel. A komplex, hosszú dalszerkezeteket átszőtte egy monumentális depresszív hangulat is. Ígéretes ötletekkel előrukkoló bandákban tehát nem volt hiány, és ez kecsegtetően hatott a jövőre nézve.

Norvégiában a Mayhem gitárosa Euronymus, egyre rosszabb szemmel nézte egyik kedvenc műfaja a black metal trenddé terebélyesedését. Elhatározta, hogy kőkeményen a pár éve csaknem kihalt black metalt fogja támogatni, és ezt saját zenekarával, a Mayhem-el meg is tette. A zsigeri, leggonoszabb érzésekre és filozófiákra támaszkodó nagyon zajos és durva stílust alakított ki, mely bizonyos mértékig a banda korábbi munkáin is jelen volt. Ekkorra már halott énekesük Dead hatására arcfestést is használtak, és a régi nagy black bandák, a Bathory, Venom, Hellhammer nyomdokain kívántak továbbhaladni. Oslói lemezboltjában tevékenykedve, a színtér többi tagjára is erős hatást tudott gyakorolni. Ezek után a Dark Throne is egybevonta nevét, és első lemezük death stílusát maguk mögött hagyva a "Blaze In The Northern Sky"-on már erős Bathory és Celtic Frost hatású black metalt játszottak, síri, sátáni atmoszférával és fekete szövegekkel. A Burzum, egy Varg Vikernes nevű srác egyszemélyes zenekara volt, és beteges világú black metalt játszott bemutatkozó lemezén. Az Immortal "Diabolical Fullmoon Mysticism" albumán szintén leíthatatlanul gonosz és hideg zenét hozott össze, Quorthon károgó énekstílusát és vékony, de roppant gonosz gitárhangzását hasznosítva. Svédországban a Marduk "Dark Endless" korongján szintén ezt az irányt követte. Az arcfestés mindannyiuknál szinte kötelező jelleget öltött, ezzel is fokozva a bandák rémisztő kisugárzását.

Finnországban is kialakult egy erős black metal underground, melynek egyik legjelesebb tagja az Impaled Nazarene lett, bemutatkozó "Tol Cormpt Norz Norz Norz" lemezük biztos ott van a legbetegebb, legsötétebb, és legdurvább lemezek között. Mellettük a Beherit és a Belial neve említhető még meg. Svájcban pedig a Samael "Blood Ritual"-ja csatlakozott az irányzathoz. A black metal műfaj a zenekarok második hulláma révén soha nem tapasztalt térhódításba kezdett.

Angliai központtal egy másik születőben lévő stílusirányzat is erőteljes fejlődésnek indult. Ez a death metalból kifejlődő zene súlyos doom riffekkel és tempókkal, kísérteties és sejtelmes hangulatú billentyűs részekkel fűszerezte a hörgős death metal zenét. A lényeg a lehangoló, borongós életérzésen, és a lassan vonszolódó, de roppant súlyos alapokon volt. Mindezt helyenként költői szövegekkel párosították, és a világfájdalmat, az elmúlás merengős átélését fejezték ki a létező legmarkánsabban. A My Dying Bride már első "As The Flower Withers" albumán a lehető legmélyebbre ásta magát ebbe az új zenei világba, és még hegedűvel is színesítették roppantmód depresszív muzsikájukat. A Paradise Lost harmadik "Shades Of God" sorlemezén némileg tisztultabban haladt tovább, és roppant súlyos Black Sabbath alapú riffeket is behozott zenéjébe. A svéd Tiamat is lassú, doomos irányba forgatta előző anyaguk kísérteties atmoszféráját, és egy minőségi dalokkal telepakolt lemezt készített "Clouds" címmel. A Candlemass, a stílus egyik legnevesebb előfutára, új énekessel elkészített "Chapter VI." albumával nem vallott szégyent, az anyag még is szinte nyom nélkül tűnt el a süllyesztőben. A zenekar csalódottságában hamarosan fel is oszlott.

A hagyományos metal még inkább a perifériára szorult. Kevés kitartó követője közül a Running Wild "Pile Of Skulls" lemezén hozta a megszokott minőséget, saját stílusukat újra és újra megírva, tökéletesítve haladtak előre sok bíráló és sok ellenrajongó kereszttüzében. Svédországban a Morgana Lefay misztikus power metallal állt elő második "Knowing Just As I" című korongján, Dániában pedig a Pretty Maids küzdött egy közepes lemezzel, a "Sin-Decade"-el. A Mercyful Fate éledezni látszott, egy kiadatlan dalokkal és demofelvételekkel teli albummal adtak először életjelet magukról, a "Return Of The Vampire"-el. Angliában a Skyclad "A Burnt Offering For Bone Idol" albummal jelentkezett, az USA-ban pedig a W.A.S.P. egy elmélkedősebb, Iron Maiden jegyeket is felvonultató koncept albummal, a "The Crimson Idol"-al hallatott magáról.

A nagyobb nevek közül Ozzy "No More Tears" címet kapó új lemeze aratott diadalt, a veterán énekesnek ezzel sikerült ismét feltornáznia magát a csúcsra. A Def Leppard, régóta várt új lemezén ismét nagyon minőségi hanganyaggal rukkolt elő, az "Adrenalize" azonban így sem lett akkora klasszikus mint elődje, de a siker így sem kerülte el őket. Egyik gitárosuk elhalálozott, helyére a Dio egykori gitárosa Vivian Campbell érkezett. Yngwie Malmsteen végleg bezárkózott saját zenei világába, azonban a "Fire & Ice" egy klasszikus zenével mélyen átitatott igényes alkotás lett. A KISS "Revenge" lemezén némileg modernebbre, keményebbre vette a figurát, és a Bon Jovi is hozzáigazította a stílusát a 90-es évekhez, így aztán ők így is sikeresek tudtak maradni. Nem úgy az Extreme, harmadik lemezük közelébe se ért a nagysikerű másodiknak. A Danzig "How The Gods Kill" albumán hozta minőségi sötét dalait, a Trouble szintén a "Manic Frustration" című anyagon, de túl nagy sikert egyikük sem tudott elkönyvelni.

A grunge hullám nagyon felerősödött, és a média is teljes mellszélességgel melléjük állt, a metal műfaj végét skandálva. Az új divathullám tehát megérkezett, és a világ szinte két kézzel kapott rajta, hogy a zabolázhatatlan metal stílust végre kiirtsa a köztudatból. A Nirvana már felért sikerekben a Metallica és a Guns N' Roses mellé, a Pearl Jam szintén oda tartott, és a szintén ebbe a stílusba sorolható Alice In Chains is kiadta legmeghatározóbb lemezét, a "Dirt"-öt. Bár ők jóval metalosabban és mélyebben játszották ezt a depresszív zenét. Megérkezett az első még sikeresnek mondható kópiazenekar is, a Stone Temple Pilots. "Core" című albumukon ők is a grunge arctalan művelését végezték, bár a dalok azért nem voltak olyan rosszak.

A Faith No More "Angel Dust" sorlemezén még magasabb szintre vitte a metal más műfajokkal való keverését, és a Saigon Kick "The Lizard" albuma sem volt egy hagyományos metal lemez. A Psychotic Waltz "Into The Everflow" lemezén tovább űzte a progresszív metal legmagasabb fokon való művelését, és valahol az California-i sivatagban, valami Kyuss nevű zenekar kiadta második "Blues From The Red Sun" című korongját, melyen a mindenható Black Sabbath legsúlyosabb riffjeit kombinálták jammelős pszichedeliával.

Nagy átalakulások folytak tehát a metal színtéren, és csak reménykedni lehetett, hogy a sok negatív történés mellett sok izgalmas, friss dolog is a felszínre kerül majd. Erre pedig minden esély megvolt. 

    

Értékelés: 
Átlag: 5 (3 szavazat)