1993

Fejlesztés alatt!

Fejlesztés alatt!

Az év folyamán a grunge műfaj már szinte teljesen átvette a hatalmat, a heavy metalt a média és a lemeztársaságok egyre jobban kiszorították a zenei piacról, elavultnak, klisésnek állítva be azt. Szinte cikinek minősült, ha valaki heavy metalt hallgatott, pláne a nyolcvanas évek őskövület metalját. Azonban a műfaj, ha egyre inkább underground szinten is, de tovább ontotta magából a jobbnál jobb lemezeket, és a friss ötletekkel előálló új zenekarokat. Sokan feladták a harcot, de a régi nagyok közül akadtak jópáran, akik szinten tudták tartani magukat, és albumaikkal harcba szálltak a hódítók ellen.

A death metal lassan kezdett túlhaladni a zenitjén, de még így is rengeteg kiváló anyag jelent meg. A thrash metaltól extrémebb zene, és a szűkebb lehetőségek miatt nem lett akkora nagy robbanás, mint az a rokon műfajnál bekövetkezett. Az Entombed "Wolverine Blues" albumán lassabb, rockosabb hangvételű, de felettébb súlyos anyagot adott ki, amelynek a hagyományos death metalhoz már nem sok köze volt, annál inkább a Black Sabbath régi stílusához. A Carcass szintén hasonló felfogásban készítette el legnagyobb mesterművét a "Heartwork"-öt. Dallamos gitárharmóniák vegyültek itt goromba, thrash és death alapú riffeléssel, és a friss ötletekkel teli lemez nagy sikert aratott, különösen a súlyosabb zenék kedvelői között. A Death "Individual Throught Patterns" albumán rengeteg ötletett vonultatott fel. A végeredmény, szinte minden metal stílust és egyéb zenei innovációkat is magába szippantó progresszív metal csoda lett, virtuóz gitárszólókkal, és rendkívül vaskos hangzású, de csakis kiváló ötletekkel telezsúfolt dalokkal. A holland Pestilence "Spheres" albumán rengeteg billentyűs betétet iktatott be, a zene is modernizálódott, de az ő törekvéseiket nem nézte jó szemmel a rajongótábor, hamarosan fel is oszlottak.

Az Atheist "Elements" korongja kitartott a komplex death metal mellett, némi jazzes elemmel dúsítva a hangzást, a Cynic névre hallgató formáció pedig első, "Focus" című albumán szintén a legkomplexebb death zenét produkálta, csúcszenészekkel előadva. Egy death metal szupergroup is megalakult az Obituary és a Napalm Death zenészeiből, Meathook Seed néven. "Embedded" névre keresztelt albumukon a death metalt keresztezték indusztriális és elektronikus elemekkel. A német Morgoth "Odium" lemezén egy roppant komor hangulatba ágyazta kísérletezősebb új irányát, mely igen remekül sikerült.

De a hagyományos death metal tradícióit is sokan ápolták tovább. A Morbid Angel "Covenant" sorlemezén hozta a brutális dalokat, de pár dalukban némi kísérletezőkedvet ők is felvillantottak. Lengyelországból a Vader, mint hatalmas nagy reménység lépett a színre, "The Ultimate Incantation" albumuk hasított is rendesen. A Suffocation "Breeding The Spawn"-ja kissé szerény megszólalást kapott, így a rettentő brutalitás nem tudott teljes egészében kibontakozni. A Therion "Symphony Masses" korongján klasszikus zenei jegyek is felbukkantak, új színt hozva a műfajba. De "jómunkásemberként" a Malevolent Creation "Stillborn", a Benediction "Transcendent The Rubicon", az Unleashed "Across The Open Sea", a Hypocrisy "Osculum Obscenum", és a Dismember "Indecent And Obscene" korongja is megemlíthető, mint legkorrektebb death metal alkotások.

A black metal tovább fokozta aktivitását a sötét északon, bár nem igazán botránymentesen. Az Euronymus vezette "Black Metal Inner Circle" társaság kereszténység-ellenes kirohanásaiban templomokat is felgyújtott, és a lángoknak egy tűzoltó is áldozatául esett. Euronymus pedig Varg Vikernessnek, aki Oslói otthonában több késszúrással megölte a gitárost. Varg valószínűleg Euronymus, a black metal maffiában betöltött vezető szerepét akarta átvenni. Az első Mayhem album felvétele már befejeződött, az éneket a legendás magyar black metal legendára, a Tormentor énekesére bízták. Csihar Attila remekül teljesítette a feladatot, beteges, különleges hangjával rögvest meggyőzte a kétkedőket. A Mayhem Euronymus halálával sem állt le, egy új gitárossal, Blasphemerrel folytatták. A nagylemezük még nem jelent meg, de egy korábbi Lipcsei koncertet kiadtak még Dead énekével és "Live In Leipzig" címmel.

A norvég black zenekarok tovább folytatták klasszikus lemezeik kiadását, az Immortal "Pure Holocaust" lemezén pokoli gyors és metszően hideg sátáni támadást jelentetett meg, a Satyricon bemutatkozó lemezén a "Dark Medieval Times"-on pedig a megkapó atmoszféra dominált. A Darkthrone "Under A Funeral Moon" korongján még az elődénél is nyersebb, rémisztőbb hangulatú zenét adott ki, tökéletesen visszaadva a black metal igazi ősgonosz hangulatát. A Burzum "Det Som Engang Var" albuma szintén jeles alkotása a műfajnak, a Dissection "The Somberlain" lemezén pedig egy gitárdallamokat sem nélkülöző black anyagot sütött el. Svédországban a Marduk folytatta kíméletet és kompromisszumot nem ismerő pályáját a "Those Of The Unlight" lemezzel.

Finnország legdurvább black zenekara, az Impaled Nazarene második, "Ugra-Karma" című albumán sem kímélte magát, a dalok igen kiválóra sikeredtek. Amerikában szinte egyedüliként, az Absu képviselte a műfajt "Barathrum V.I.T.R.I.O.L." albumával. Görögországban pedig a Rotting Christ mutatkozott be a rendkívül hangulatos, gitárdallamokat sem nélkülöző korongjával, a "Thy Mighty Contract"-al.

A thrash metal ekkorra már szinte teljesen felszívódott, kevés túlélőjük közül az Anthrax egy új énekessel, az Armored Saintból ismerős John Bush-al megerősödve modernebb hangvételű, de kellően dögös thrash anyaggal jelentkezett, a "Sound Of White Noise"-al. A Sacred Reich "Independent" albumán szintén némileg modernebb, de kiváló anyagot hozott össze. Az Overkill az "I Hear Black" sorlemezén visszaásott a Black Sabbath hangzásáig, és egy ólomsúlyú, de kevésbé gyors anyagot hozott össze. A Death Angel-ből alakult The Organization formáció, első albumán egy rendkívül sokszínű zeneanyagot hozott össze, melyen megtalálhatóak voltak az előző banda stílusjegyei is. Egy Chanel Zero névre hallgató új banda "Stigmatized For Life" korongján szintén modernebb hangvételű thrasht nyomatott. A Coroner "Grin" című produktuma a Pantera és a Prong által lefektetett alapokból építkezett, nem is akárhogyan. A Slayer egy fenomenális koncertalbummal, a "Decade Of Aggression"-al ünnepelte évtizedes tevékenységét, Dave Lombardo dobostól azonban személyes okokra hivatkozva megváltak..

Egyre inkább a modernebb hangzású metal műfajok vették át a thrash helyét, és ebben sokat segített a Sepultura következő lemeze. A "Chaos A.D." egy tökéletes modern metal anyag lett súlyos, szaggató gitárokkal, Max Cavalera hardcore felhangokkal bővült énekével. A lemez sikere nem is maradt el. A Judas Priest frontembere Rob Halford, akkora rajongója lett a Pantera-nak, hogy saját zenekart hozott össze Fight néven, melynek "War Of Words" című anyaga a Pantera stílusát is felhasználó, de az egyediségre törekvő modern power metal album lett. Az énekes viszonya megromlott a Judas Priest-el, és kilépett az anyabandából. A Shotgun Messiah harmadik, "Violent New Breed" korongján indusztriális hatású modern anyagot jelentetett meg kiváló dalokkal, de a lemezanyag nem aratott sikert, csak az új bandák használták fel a friss stílusú ötleteket. A banda hamarosan el is tűnt a színről. A Life Of Agony "River Runs Red" anyagán egy Elvis-re hajazó dallamos énekessel mutatkozott be, és az érdekes kombinációra sokan felkapták a fejüket. A svéd Clawfinger "Deaf Dumb Blind" albumán a súlyos, szaggatott gitárhangzást kombinálta lazább, groove-osabb alapokkal és rap stílusú énekkel. Azonnal ható zenéjükkel szintén nagy sikert arattak. A Neurosis talán legjobb lemezével az "Enemy Of The Sun"-al sokkolta a nagyérdeműt. A Voivod "The Outer Limits" albumán folytatta a progresszív vonalat, némileg metalosabban, azonban a lemez megjelenése után az énekes Snake kilépett a csapatból.

A formálódó doom/death stílus is tovább erősödött, az irányzat egyik vezető csapata a Paradise Lost "Icon" albumán egy közérthetőbb, dallamosabb irányba haladt tovább, a gitáros borzongató témái és szólói, az énekes Hetfieldre emlékeztető komor és fájdalmas éneke, páratlan atmoszférában és tökéletes dallamokban összpontosult. A My Dying Bride a "Turn Loose The Swan" sorlemezén szintén felhasznált dallamosabb énektémákat, ám ezek a dallamok a létező legdepressziósabbak, legfájdalmasabbak voltak. A világfájdalommal és elmúlással telített hangulatot hegedűjáték bevonásával fokozták tovább, ennél depresszívebb albumot már nehéz elképzelni, az egész anyag atmoszféráját hihetetlenül jól alkották meg. Honfitársuk az Anathema, "Serenades" lemezén szintén egy rendkívül komor, melankolikus doom anyagot hozott össze, jellegzetes egyéni hangulattal. A Cathedral a "The Eternal Mirror"-on egy kissé módosította a stílusát, és egész közel került a korai Black Sabbath hangulatához és zenei jegyeihez.

Norvégiában a Katatonia játszott hasonló muzsikát a "Dance Of December Souls" albumán. A rendkívül lassú és komor, hosszan hömpölygő dalok minden ember életkedvét képes voltak elvenni, ám ezekben a zenékben mégis volt valami páratlan szépség, amitől az ember megtisztulhatott. Amerikában a Type O Negative képviselte ezt a stílust. Peter Steele a Carnivore után hozta össze ezt a bandát, és harmadik, "Bloody Kisses" című lemezükön egy erotikától túlfűtött, megkapó atmoszférájú zenét alkotottak. Peter mélyen búgó érzelmes hangja és a melankolikus zene komoly sikert aratott underground szinten, ez a mű a ghotic metal egyik első nagy klasszikusának is nevezhető.

Ezen alműfajok mellett a hagyományosabb metal muzsika sem tűnt el, hiába tartották elavultnak. A Motörhead szinte egy évtizede nem adott ki olyan energikus lemezt mint most, ez lett a "Bastards", és a változásban nagy szerepe volt az új dobosnak is. A Scorpions a "Face The Heat" albumán modernebb hangzással próbálkozott, az zeneanyag nem sikerült rosszul, de a régi rajongók körében kissé vegyes fogadtatás kísérte, hisz a Scorpions a régi bandák közé tartozott. A Deep Purple "Battle Rages On" sorlemeze szintén nem lett rossz alkotás, azonban a koncertkőrút közben Ritchie Blackmore kibírhatatlan természete ismét a tetőfokára hágott, és végleg távozott a bandából. Egy kiváló új gitáros, Steve Morse érkezett a helyére. Az Iron Maiden énekese Bruce Dickinson kivált a zenekarból, hogy teljes erővel szólókarrierjére koncentrálhasson, a búcsút egy kétrészes koncertlemezzel ejtették meg.

Az újjáalakult Mercyful Fate egy kiváló koronggal, az "In The Shadows"-al örvendeztette meg régi híveit. A Grave Digger is újjáalakult, és egy régisulis anyagot dobott piacra, a "The Reaper"-t. A Rage is kitartott, a "The Missing Link"-en továbbvitték jellegzetes germán stílusukat. A Helloween egy borzalmas lemezzel a "Chameleon"-al sokkolta híveit, aminek már nem sok köze volt a régi stílushoz, inkább az amerikai ízlésvilágot próbálta kielégíteni. A hatalmas buktatva után meg is váltak az énekes Michael Kiske-től. A Gamma Ray idei, "Insanity & Genius" albuma viszont hozta a kívánt szintet, a dalcsokor hagyományos speed/power nótákból lett összeállítva. A Virgin Steele "Life Among The Ruins" albuma nem sikerült rosszul, de az ellenséges közegben nem igazán érvényesülhetett. A Metal Church a "Hanging The Balance"-on még egyszer utoljára megpróbálta sikerre vinni értékes heavy/power zenéjét, de az újabb eredménytelenség után feloszlottak. A Skyclad "Jonah’s Ark" lemezén tökéletesítette folk metal stílusát, a Morgana Lefay pedig egy kiváló misztikus power metal lemezt készített "The Secret Doctrine" címmel. A Savatage-ből kivált az énekes John Oliva, ám az új énekessel is jól sikerült lemezt hoztak össze "Edge Of Thorns" címmel. Az Annihilator szintén új énekessel készítette el a "Set The World On Fire"-t, ami elődeinél jóval lazább, de mégis színesebb zenei világú nagylemez lett.

Az Aerosmith új, "Get A Grip" című albumával hatalmas sikert aratott, a Winger pedig komolyabb irányba lépett a remekül összerakott "Pull"-on. A Def Leppard egy fel/átdolgozásokat tartalmazó lemezt hozott ki "Retro-Active" címmel, de a Guns N' Roses "The Spagetti Incident" korongján, szintén kedvenceiket dolgozta fel.

A grunge vonal elsőszámú sztárja a Nirvana "In Utero" zeneanyaga nem tudta megismételni az előző színvonalát, de a siker már olyan magas szinten tartotta őket, hogy ez abszolút nem számított, de ugyanez volt a helyzet a Pearl Jam "Vs." lemezével is. A Soundgarden viszont egy kiválóan sikerült hangzóanyagot, a "Superunknown"-t adta a világnak.

Az új stílusú zenekarok tehát teljesen átvették a hatalmat a keményebb zenék világában, azonban a felszín alatt a régi bandák túlélői is tovább küzdöttek a fennmaradásért.

Értékelés: 
Átlag: 5 (5 szavazat)
Az üres rész kitöltése.