2000

Fejlesztés alatt!

Fejlesztés alatt!

 Az új évezred is a heavy metal változatlan népszerűségével indult, a pár évvel korábban elkezdődött metal reneszánsz még tartott. Nem kevés kiváló lemezt is a világra bocsájtva!

Az egyik legnagyobb meglepetés az egykori Judas Priest énekes, Rob Halford szólólemeze volt, a Resurrection, mely igazi ütős heavy metalt tartalmazott király nótákkal és hangzással. Rob korábban a modern metal stílusban mozgó Fight zenekara után gellert kapott, és boákba öltözve ipari rockot játszott, nyíltan felvállalva "másságát". Ez azonban nem kellett a rajongóknak, és most visszatért bőrben, fémben. Ez a felemásság ellenére is igen kiválóan sikerült. Akárcsak az Iron Maiden visszatérése Bruce Dickinsonnal. A Brave New World hamisítatlan Iron Maiden lett, és a siker sem maradt el. Dio a Magica albumon szintén visszatáncolt a régi hard rock/metal világához, nem is olyan rosszul. A Motörhead hozta a formáját, most újra ütősebben a We Are The Motörhead-en, a rég jelentkezett AC/DC a Stiff Upper Lip-en pedig némileg blues stílusú, de nagyon jó zenét alkotott. Y. Malmsteen a War To End All Wars-on egy rendkívül gyenge hangzást hozott össze, kár volt a lemezért, mert a dalok most is jók lettek. Az újra magára talált Pretty Maids Carpe Diem albuma karcos metalt rejtett az ő stílusukban, akárcsak a Symphony X a V.-re keresztelt albumán, némileg még progresszívebb formában. A Virgin Steele kiadta metal operájuk második részét, szintén kiváló dalokkal, az operát németországban óriási sikerrel játszották. A Helloween a The Dark Ride-n némileg borongósabb, modern irányba haladt, de a régi stílust is meghagyták, és a lemez ismét jól sikerült. A Stratovarius Infinite albumán profi szinten adta elő stílusát, egyik legsikeresebb lemezüket megalkotva. A Hammerfall hozta a jól bevált receptet a Renegade-n. A dalok most is jók voltak, csak a hangzásba nem voltak hajlandóak semmi újat belevinni. De ők így voltak jók. A Rhapsody némileg karcosabban, zúzósabban adta elő a szimfonikus metalt a Dawn Of Victory-n, most is mesébe illően. A Nightwish a Wishmaster lemezen újabb szintre lépett, stílusuk markáns jegyeit kikristályosítva alkottak fogós, helyenként roppant mély dalokat. A Kamelot a nemrégen megszilárdult új felállásával egy minden ízében tökéletes, progresszív ízekkel megtámogatott misztikus power metal lemezt alkotott The Fourth Legacy címen, nem kevés szimfonikus beütéssel. King Diamond a The House Of God-on visszatért korábbi világához, és inkább az érzelmekre, a hangulatra fektetve a hangsúlyt, ehhez alkotott egy titokzatos történetet. A Skyclad tökélyre fejlesztette a folk metal hangzását a Folkémon albumon, és nagy sikert is arattak vele. Az alapító énekes mégis kivált később különböző problémák miatt. A Jag Panzer elkészítette pályája csúcsalkotását, a Shakespeare Machbetjét elmesélő Thane To The Throne-t, melyen jellegzetes stílusukban tökéletesen megjelenítették a középkori Anglia borzongató világát. A német Brainstorm hozta egyre kiválóbb lemezeik újabb darabját, az Ambiguity-t. Az Iced Earth gitáros és Blind Guardian énekes közös projetkje, a Demons And Wizard kiadta bemutatkozó albumát, mely nem meglepő módon a két banda tökéletes keresztezése lett.

A Mayhem végre megjelentette régóta készülő albumát, a Grand Declaration Of War-t, és a nevükhöz méltóan egy abszolút egyéni, nehezen emészthető művet alkottak, mely rengeteg meghallgatást igényelt. Az Immortal a Damned In Black-en továbbvitte az előzőn megkezdett dallamosabb stílust, némileg gyorsítva a tempót, és emellett utat engedtek a thrash-es riffeknek is. A Carpathian Forest kezdett belejönni a lemezkiadásba, következő síri opuszuk Strange Old Brew címmel jött ki. A Gorgoroth maradt a barátságtalan, legprimitívebb black metal-nál, az Incipit Satan rövid és nagyon true lett. A Cradle Of Filth egy merőben új felállással kiadta legjobb és leggrandiózusabb, legváltozatosabb albumát, a Midian-t. Női ének, szimfonikus részek, és hangulatbetétek keveredtek a kiváló death/black/thrash/heavy témákkal. A Borknagar is legjobb albumával rukkolt elő, a Quintessence egy érettebb bandát mutatott, mely hihetetlenül varázslatos dolgokat tudott lemezbe préselni. Az ír Primordial is ezen az úton járt, a Spirit The Earth Aflame egy újabb lépcsőfok volt. Vintersorg Cosmic Genesis-e is nagyon jól sikerült, jellegzetes folkos világát még fogósabb dalokkal adta elő. Az Enslaved Mardraum-Beyond The Within albumán a progresszív irányba indult el, mely rengeteg lehetőséggel kecsegtetett a számukra.

Gothic metal fronton a Therion a Deggial-al folytatta az előző lemezek irányát és színvonalát, a The Gathering némileg visszább vett a kísérletezésből az If Then Else-n, de nagy sikert már nem arattak. Ellenben a Within Temptation második lemezükön már teljesen kihasználták énekesnőjük csodálatos hangját, és egy rendkívül ütős, varázslatos hangulattal átitatott albumot készítettek Mother Earth címmel. Az In The Woods befejezte működését, és ezt egy különleges albummal, a Three Times Seven On A Pilgrimage-el tette. A Theatre Of Tragedy egy teljesen új, modern és mechanikus irányba fordult a Musique-n, némi popos felhanggal. A Crematory pedig az előző jól sikerült albumuk stílusát folytatta tovább a Believe-n.

Az egykori nagy német thrash üdvöske, a Destruction is aktivizálta újra magát, visszatérő lemezük, az All Hell Break Loose ha nem is ért fel a régi klasszikusokkal, azért egy becsületes munka lett. A Soulfly is kiadta második albumát, a Primitive-t, akárcsak az Overkill a szokásos körét a Bloodletting-el. A Pantera hosszú idő után jelentkezett a Reinventing In Steel albummal, mely inkább a sikeres korszakuk elejére emlékeztetett. Sajnos hamarosan ellehetetlenült a működésük bizonyos zenekari súrlódások miatt. A Nevermore a Dead Heart In A Dead World-on tovább modernizálta stílusát és hangzását, de a szokásos mélység továbbra is megmaradt. A magyar Ektomorf is piacra dobta következő albumát, ami a Kalyi Jag címet kapta. Ezen a lemezen a tagok már bátran felvállalták roma származásukat és a dallamokba, a szövegekbe, roma eredetű zenei motívumokat is csempésztek, erre a legjobb példa a "Sunto dél mulo", amiben egyaránt van roma népzene és a már korábban megismert stílusuk, emellett található a lemezen 1-2 roma nyelven íródott akusztikus dal, valamint a megszokott thrashcore zúzdák. A közönség egy részéről sok támadás érte őket, ugyanakkor a sajtóban nagyon jó visszhangot kapott, mely azonnal a Sepultura-val illetve a Soulfly-al vonta őket párhuzamba. Dallamviláguk innentől kezdett szervesen magába foglalta roma motívumokat is. A The Haunted a Made Me Do It albumán folytatta lehengerlő thrash zúzdáját némi egyéb hatással vegyítve. Egy új banda Linkin Park néven, a rap metal és a nu metal ötvözetével vált rendkívül sikeressé, fiatalos stílusuk jól passzolt az új generációhoz.

A göteborgi death üdvöskéi, az In Flames egy csodálatos lemezt hoztak ki Clayman címmel, melyen groove-os modernizálással keverték jellegzetes stílusukat, igen kiváló dalok formájában. A hatalmas siker nem is maradt el. A Dark Tranquillity tovább próbálkozott a Haven-en, a Hypocrisy keményebb lett az Into The Abyss-en, a Dismember pedig hozta a jellegzetes death metal hangzást a Hate Campaign-on. A Nile már nagy bandaként adta ki a Black Seeds Of Vengeance-t, mely ismét egy tökéletes egyiptomi hangzásvilágú death metal pusztítás lett. Bár néhányan kritizálták a végeredményt. A Morbid Angel a Gateways To Annihilation-on folytatta a Lovecraft művein alapuló komplex mészárlást, most is nagyon magas szinten. Egyik kollégájuk pedig a Hate Eternal-al adta ki a Conquering The Throne-t, mely hasonlóan összetett muzsikát tartalmazott. A Deicide viszont egyszerűsödött az Insineratehymn-en. A lengyel Vader legtökéletesebb lemezét adta ki, a Litanyt. Igazi utánozhatatlan death metal alapmű.

A heavy metal nagy forgatagát tehát vitte tovább a lendület, kihasználva az újabb kor lehetőségeit.