1983

A tovább erősödő metal táborban egyre több lemez jelent meg, és ezek minősége is rengeteget javult. Az Iron Maiden "Piece Of Mind" albumán folytatta az előző irányvonalát, tovább tökéletesítve azt. "The Trooper", "Flight Of Icarus", "Revelations", csak néhány dalcím a nagy sikerekből. A lemezborítón Eddie egy gumiszobában leláncolva őrjöng, miután megszabadították az agyától. A Saxon új sikerlemezének címe "Power And The Glory" lett, a Motörhead pedig új gitárossal, Brian "Robbo" Robertsonnal adta ki az "Another Perfect Day"-t, egy zeneileg kiváló albumot. A Black Sabbath Dio nélkül ismét válságban volt, de végül sikerült maguknak megnyerniük egy másik hatalmas énekest, Ian Gillan-t (ex-Deep Purple). Vele készült a "Born Again", mely némi visszakanyarodás volt a korai Sabbath nyersebb, súlyosabb, sötétebb világához. Gillan kitett magáért, a lemezborító azonban hatalmas viták tárgya lett, egy csecsemő és egy démon keveredéseként írható le.

Dio tökéletes mesterművet hozott létre "Holy Diver" címen, a Black Sabbath-ban kialakított stílusának remek érzékkel megalkotott kivonata volt ez, olyan káprázatos dalokkal, mint a címadó, a "Rainbow In The Dark" vagy a "Don’t Talk The Strangers". Vivan Champbell személyében nagyon jó gitárost talált magának, ő maga pedig leénekelte a csillagokat is az égről.

Az AC/DC "Flick Of The Switch" lemeze a korai művek nyerseségét és egyszerűségét próbálta visszahozni, de elég kevés emlékezetes momentummal szolgált. Ezt sajnos az eladási számok is világosan tükrözték, és a banda kisebb hullámvölgybe került. A Rainbow-n is a fáradtság jelei mutatkoztak a "Bent Out Of Shape" albumon, bár egy sláger ezen is található, ez a "Don’t Let It Go". A Whitesnake következő lemeze "Slide It In" címen jött ki, a Thin Lizzy "Thunder And Lightning" korongja pedig a zenekar talán legjobb albuma lett.

Ozzy Osbourne egy kitűnő gitárost vett maga mellé Jack E. Lee személyében, és a vele készült "Bark At The Moon" modernebb felfogású, de ízig-vérig Ozzy stílusát tükröző hanglemez lett. A címadó dal, vagy a "Centre Of Eternity" féktelen energiája, a "Now You See It (Now You Don't)" és a "Rock 'n' Roll Rebel" klasszikus heavy metal gitárriffjei, a "You're No Different" vagy a "So Tired" lírai hangulata most is megmutatta, hogy még mindig nagyon tud a "Sötétség Hercege", és bónuszként, farkasembernek maszkírozva a lemezborítón is ő virított. Sajnos a pozitívságok mellett egyre mélyebbre került az alkohol és a drogok sűrűjében. A Manowar-t kidobta a kiadója, mert szerintük túl kevés lemezt adtak el, és nem voltak hajlandóak kommerszebb, populárisabb zenét játszani. Mindörökre az igazi heavy metal mellett akartak kitartani, és ennek szellemében az új kiadójukkal kötött lemezszerződésüket a saját vérükkel írták alá! Ilyen körülmények között az "Into Glory Ride"-on komorabb és lassabb oldalukat mutatták be, a korongon felerősödtek az epikus, hosszas, monumentális témák, melyek a viking mitológiából is merítettek ötleteket. "Gloves Of Metal" videoklipjük pedig egyenesen maga volt a true metal!

A kisebb zenekarok sem tétlenkedtek, a Manilla Road "Crystal Logic", a Helix "No Rest For The Wicked", a Riot "Born In America", a Demon "The Plague", a Virgin Steele "Guardians Of The Flame" lemezei mellett az Anvil "Forged In Fire" korongja is elvarázsolta a metalehead-eket, akárcsak a Raven csúcsalkotása az "All For One", ami a kialakulóban lévő speed metal irányzat egyik előfutárának is tekintendő.

Dániában a Mercyful Fate adta ki első teljes nagylemezét a "Melissa"-t. A minialbum stílusát továbbfejlesztve bámulatosan összetett és egyedi megszólalású albumot készítettek, melyet sötét és misztikus hangulat itatott át, és az egész zenei kompozíciót King Diamond félelmetes hangja ölelte körbe. Az "Evil" fogós motívumai, vagy a hosszabb lélegzetű "Satan's Fall" témahalmaza, - melyből más zenekarok egy komplett lemezt összehoztak volna -, heavy metal alapművé érlelték az anyagot.

Az Accept sem tétlenkedett, "Balls To The Wall" lemezükön az előző vonalát fejlesztették tökélyre. A hangzás, a dalok, és az egész kivitelezés csillagos ötöst érdemelt, művészi szintű alkotás született. Jellegzetesen Accept-es tiszta de húzós riffek, érces hangon előadott remek vokáltémák és fogós refrének, valamint komolyzenei ihletésű dallamos szólók alkották a zenét, amivel kapcsolatban rendkívül pozitív visszajelzések érkeztek az Accept rajongóitól és kortársaitól.

Természetesen új bandák is jelentek meg a színen rövidebb-hosszabb zenei anyagaikkal, ezek közül említésre méltó a brit Tokyo Blade névadó debütalbuma és a Satan "Court In The Act" korongja, a svéd Overdrive "Metal Attack" műve, vagy épp a dán Pretty Maids bemutatkozó minilemeze. Kanadából pedig az Exciter "Heavy Metal Maniac" nagylemeze keltette fel a figyelmet. A banda a Motörhead zúzósabb témáit brutalizálta tovább a szélvész tempó és agresszió megfelelő adagolásával, így aztán villámgyorsan a korszak legkeményebb zenekarai közé küzdötte fel magát a trió. A keleti régiót is megérintette a heavy metal szele, a Lengyelországi Olsztyn-ban, Piotr "Peter" Wiwczarek megalapította a Vader-t.

Egyre inkább kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy a metal zene nem állt meg az NWOBHM-nál, hiszen mindig voltak olyanok, akik szüntelenül keresték a továbbfejlődés útját egy-egy új hangzás bevezetésével vagy a brutalitás növelésével, és innovációikkal folyamatosan tágították a műfaj határait. A Venom hatalmasat lépett előre ezen az úton, ám a hangszeres tudás alacsony színvonala és a produkciók kifogásolható minősége miatt, szélesebb körben nem igazán tudtak elterjedni. De a Venom által elvetett magok kezdtek kihajtani, a kis palánták egyre erősödtek, és azonnal méretes tüskéket növesztettek. Az egyik első tüske a San Francisco-i Metallica a nyár folyamán adta ki bemutatkozó nagylemezét "Kill ’Em All" címmel. A bandát Lars Ulrich dobos és James Hetfild énekes/gitáros alapította. Mindkettejükre hatottak az NWOBHM zenekarai, különösen a Diamond Head, a Motörhead és a Venom kemény energikussága bűvölte el őket. Cliff Burton basszeros a Trauma nevű formációból, Kirk Hammet gitáros pedig az egy éve összeállt Exodus-ból érkezett, még a nagylemez felvételei előtt. Korábbi gitárosuktól, a demólemezükön játszó Dave Mustaintől összeférhetetlensége és akaratossága miatt váltak meg, pedig ötleteivel sokat hozzátett a banda alakuló stílusához. Maga a lemez, minden korábbinál gyorsabb, agresszívabb és erőteljesebb volt, tele horzsoló és súlyos gitárrifekkel, tekerős szólókkal. A "The Four Horsemen" szaggatott riffelése, a "Whiplash" géppuskaszerű reszelése, a "Seek And Destroy" súlyos quintelése, pillanatok alatt földbe döngölték a hallgatókat. Ez volt a korai thrash metal műfaj egyik első lemeze, előrevetítve azt a változást, ami később az egész metal műfaj felpörgéséhez és a hangzás bedurvulásához vezetett. A "Kill 'Em All" többnyire jó véleményeket kapott, minden hozzáértő úgy értékelte, hogy a mértéktelen dühbombához kiemelkedő technikai tudás is párosult, és kíváncsian várták a folytatást. Ezalatt a lapátra tett Dave Mustaine a sebeit nyalogatva összehozta a Megadeth-et. Egyre inkább tűnt, hogy a Venom kétes minőségű, de katalizátorként működő műveinek inspiráló hatása minden addigi elképzelést felülmúlt. Új kerék került a heavy metal szerkezetébe, ami egyre gyorsuló tempóra késztette ezt a zenei gépezetet. A kerékhez ebben az évben is kőkemény fogak csatlakoztak, közéjük tartozott a amerikai Mantas (később Death), a Morbid Angel, a Lizzy Borden és a Rigor Mortis (később Immolation), a kanadai Sacrifice, a brit Onslaught, a lengyel Vader, a norvég Mayhem, vagy a hírhedt magyar grófnő nevét magára öltő svéd Bathory.22

Néhány hónap múlva egy Slayer nevű formáció is kiadta első lemezét "Show No Mercy" címmel, és ezzel a metal színtérre beköszöntött a Venom-ot is lealázó pusztító gonoszság. A Jeff Hanneman és Kerry King gitárosokból, Dave Lombardo ütősből és Tom Araya énekes-basszusgitárosból álló horda, a "Show No Mercy"-n tényleg nem mutatott kegyelmet, a hangzás még a Metallica-nál is durvábbnak bizonyult, a bandának nem is volt más célja, minthogy mindenki másnál gyorsabb és brutálisabb zenét csináljon. De a tehetség és a káprázatos hangszeres tudás sem hiányzott a csapat tarsolyából, jellegzetes gitárhangzásuk és hardcore punk zenei elemeket is felhasználó stílusuk már ezen a lemezen kikristályosodni látszott, és úttörői, később a vezetői lettek a szárnyait bontogató thrash metal mozgalomnak. Az egyre terjedő agresszív új hangzás hatására Oakland-ben Legacy néven állt össze egy még nem sok vizet zavaró brigád, és csak négy évvel később jelent meg első nagylemezük. Azt már új zenekarnév alatt adták ki, és a választott név ez lett: Testament

Ezalatt a dallamosabb vonalon a Def Leppard "Pyromania" albuma mindent lemosott, a tökéletes hangzású és kivitelezésű csúcsnótákból álló lemez hatalmas siker lett, több millió példányt adtak el belőle világszerte. A slágeresség mellett az igényes dalszerkezetekről és megoldásokról sem mondtak le. A Quiet Riot harmadik, "Metal Health" lemeze szintén nagy sikert aratott, hála a "Cum On Feel The Noise" megaslágernek. A Dokken két évvel ezelőtti lemezét újra megjelentette egy nagyobb lemezkiadó az Elektra, kiszagolták a tehetséget, ez nem vitás. A Mötley Crüe második, "Shout At The Devil" albuma elképesztően sikeres, tökéletes glam metal alapmű lett, számtalan zenekarnak jelölte ki a jövőbeli irányt. Mick Mars kemény gitárriffjei tökéletes harmóniában álltak Vince Neil "mikiegér" hangjával. A pop metal/glam metal elképesztő húzóágazatként jelent meg a színtéren, és az egymás után alakuló zenekarok mindegyike akart egy szeletet ebből a tortából. Az ebben az évben összeállt zenekarok közül később a White Lion, a Bon Jovi, és a keresztény dalszövegekkel hódító Stryper vitte sokra. L.A.-ben összeállt az RHCP azaz a Red Hot Chili Peppers, még nem sok mindent lehetett tudni róluk, de annyit igen, hogy funkkal vegyített rockzenét játszanak. Szintén ugyanitt, a Deep Purple-ben korábban daloló Graham Bonnet, Alcatrazz néven alapított zenekart egy kiemelkedő tehetségű svéd származású gitárossal karöltve, a gitáros neve: Yngwie J. Malmsteen.

A KISS új ötlettel állt elő népszerűségének fenntartása érdekében, ugyanis megszabadultak addigi sminkjeiktől és immáron fedetlen ábrázattal mutatták be "Lick It Up" címú zeneanyagukat. Az album nagy sikert aratott, a melodikus számok mellett meglepően zúzós szongok is felkerültek a korongra, közéjük tartozik a "Exciter, a "Young And Wasted" és a "Gimme More". A Twisted Sister "You Can’t Stop Rock And Roll" című második lemeze, a hatalmas slágerekkel és a feledhetetlen dallamokkal rengeteg rajongót állított a csapat mellé, a "We're Gonna Make It" muzsikából készített videoklip pedig állandó szereplője lett a zenecsatornák műsorainak.

Szintén Amerikában, egy új rockzenei irányzat kezdett kibontakozni, amit egyszerűen csak power metalnak neveztek el. Ez az irányzat a hagyományos metal, a NWOBHM és a speed metal elemeit ötvözte, egy karakteres, rendkívül gyors és pozitív kisugárzású hangzásban. A Manowar műveiben már megjelentek az új stílusjegyek, de a Savatage zenekar "Sirens" című lemeze is az erősödő mozgalom korai remeke lett. Dögös gitárriffek, pörgős dallamvonulatok és John Oliva énekes magas fekvésű, agresszív, de dallamokat sem nélkülöző vokálja az elsők között demonstrálta a stílus létjogosultságát. Az új hangzás - habár eltérő stílusjegyekkel -, az európai térfélen is követőkre talált. Egyik közülük, az évekkel korábban Gentry, majd Second Hell, később pedig Iron Fist néven működő hamburgi banda, az új zenei stílus hatására váltott irányt és még utoljára nevet, és a csapat attól kezdve Helloween néven képzelte el jövőjét. Akkor még senki sem tudhatta, hogy műveikkel nemcsak a saját, de az egész metalzenei színtér jövőjét befolyásolni fogják.

Tovább formálódott és osztódott a nagy Metal Birodalom, és a csírázó magvak már készültek szárba szökni.