2003

Fejlesztés alatt!

Fejlesztés alatt!

Az idei év egyik legjobban várt lemeze a Stratovarius Elements anyaga volt, mely két részletben jelent meg, kissé megosztva a rajongókat. Ismét voltak nagy pillanatok, de néhány középszerűbb, unalmasabb tétel is becsúszott. Talán érdemesebb lett volna egyetlen összefogott albumot kiadni. Honfitársuk, a Sonata Arctica Winterheart’s Guild albumán tovább távolodott nagy példaképétől, ismét remek albumot téve az aztalra. A Kamelot Goethe Faustjának két lemezen át történő feldolgozásába kezdett, az első tétel Epica címmel jelent meg, a korábbi lemezeken megszokott minőségben, és ötletekkel. Igényes művészetük, egyéni szimfonikus metal stílusuk egyre több követőre akadt. A Helloweenből kivált pár korábbi tag Jorn Lande megaénekessel megjelentette Masterplan névre hallgató bandájuk első lemezét, és egyből a nagy ígéretek közé kerültek hard rock alapú power metaljukkal. A Grave Digger Rheingold albumán a Nibelungokat dolgozta fel, ezúttal némileg halványabb minőségben. az Iron Maiden már a második albumát készítette el nagy összeborulásuk óta, és a Dances Of Death is remekül sikerült. A Queensrÿche Tribe albuma viszont továbbra sem volt valami nyerő. King Diamond a The Puppet Master-en minden eddiginél hátborzongatóbb sztorit agyalt ki, és ráadásul a történet Budapesten játszódott. A lemezen közreműködött King magyar származású felesége is, és maga az album is rendkívül jól sikerült, visszatérve a The Eye (1990) nagylemez dallamosabb, slágeresebb világához. Új albumot adott még ki a Primal Fear Black Sun címmel, a Rage Soundchaser, a Helloween Rabbit Don’t Come Easy néven. Ez utóbbi ismét a hagyományos, dallamos irányvonalat képviselte. A Falconer új énekessel adta ki a The Screpte Of Deception-t, a Dream Theater pedig a Train Of Thought-on a kemény hangzást domborította ki, ismét roppant sikeresen. Egy svéd banda, az Astral Doors Of The Son And The Father művén tökéletesen megidézte Dio munkásságát, a kiváló énekesüknek igen sokat köszönve. Az Evergrey Recreation Day albuma egy érzékeny power metal mű lett misztikus felhangokkal, a Nevermore Enemies Of The Reality albuma pedig ismét egy tökéletes modern power metal album lett, igaz a hangzást ezúttal elszúrták, de később helyrehozva ismét kiadták a lemezt.

Black metal fronton a Darkthrone leszállította következő művét, a Hate Them-et, akárcsak a szürkülő Gorgoroth a Twilight Of The Idols-t. A Marduk World Funeral albumán minden jellegzetességét bevetette, és egy új reménység, az 1349 is felbukkant. Ez a banda a korai black metal stílust követte, zenéltek engesztelhetetlenül, lemezük címe Liberation lett. A Dimmu Borgir Death Cult Armageddon albumán egy tökéletes szimfonikus black metal művet alkotott, pályájuk csúcsát. A grandiózus részek igazi nagyzenekarral lettek felvéve, de az tömény agresszivitásról sem feledkeztek el. A banda tökéletesen összeérett. Igazából az egyre nagyobb teret foglaló viking és folk/black metal együttesek alkottak frisset és maradandót. A Falkenbach ugyan még nem volt olyan ismert, de az Ok Nefna Tyvar Ty korong megnit remekül sikerült, akárcsak a Feörer szigeteki Týr Eric The Red albuma, melyen a viking érzelmeken túl a folk elemek is igen jelentős részt képviseltek. A finn Korpiklaani Spirit Of The Forest lemezén mulatozós finn folk-black metal keveréket játszott népi hangszerekkel színesítve azt. A Moonsorrow Kivenkantaja albumán igazi grandiózus és epikus anyagot alkotott, a folk elemekről sem elfeledkezve, az Enslaved pedig folytatta útját a progresszív metal zenék világában a Below The Lights-on is. A Bathory kiadta a Nordland II-t, tavalyi albumuk folytatását, mely talán még jobb is lett egy árnyalattal elődjénél.

A Metallica St. Anger lemezén valamelyest visszatért korábbi világához, ismét zúzós, riffelős motívumokat toltak, de a rendkívül demós hangzás és a szólók teljes hiánya ismét megfeküdte a rajongók gyomrát. A Linkin Park a Meteora albumán némileg komolyodott, de a siker most sem maradt el. A Sepultura Roorback lemezén továbbra sem működött valami fényesen Max nélkül, a The Haunted visszatért pörgősebb világához talán valamivel nyersebb hangzással, a Soilwork pedig megint nagyot alkotott a Figure Number Five-on. A Machine Head is kezdett visszakanyarodni zúzósabb, komplexebb világához a Through The Ashes To Empires-en. Az Anthrax egy kiváló albumot adott ki We’re Come For You All címmel, akárcsak az Overkill Killbox 13 név alatt. A Dew-Scented Impact korongján még kíméletlenebb és durvább lett, a Destruction pedig folytatta új korszakát a Metal Discharge-al. Az Agent Steel Order Of The Illuminati lemezén összetett módon tolta a jellegzetes ufós speed metalt, a Voivod pedig az ex-Metallica basszerrel, és korábbi énekesükkel megerősödve készítette el modern progresszív albumát, mely a zenekar nevét viselte. A Mnemic Mechanical Spin Phenomena nagylemezén ismét egy mechanikus modern metal anyagot hozott össze, az új Metallicának is hívott Lamb Of God pedig az As The Palaces Burn albumán rég hallott brutális, riffelős anyagot adott ki. A Korn is új lemezzel jelentkezett, a Take A Look In The Mirror-al, mely az elődjét követve szintén remekül sikerült, ám a későbbiekben az egyik gitáros, Head megtért és kivált, felborítva ezzel a nagy felállást.

A Katatonia Viva Emptiness albumán kísérletezni kezdett és progresszív irányt vett, de úgy, hogy minden közkedvelt jellegzetességüket meghagyták. Igen jól sikerült az album! Az Anathema A Natural Disaster lemezen tovább folytatta egyre súlytalanabb merengését, míg az Amorphis Far From The Sun művét ismét folk elemekkel ötvözte, a Tiamat pedig a Prey-en folytatta rockos, bulizós melankóliáját, roppant hatásos dalok formájában. A Type O Negative Life Is Killing Me albuma zúzós irányt vett, de a régi sikereiket már nem tudták visszahozni, akárcsak a Moonspell az Antidote-al. Igazi mainstream sikert az Evanescence érte el a női énekes gothic metal vonalon, Fallen című albumával. A The Gathering hiába rakott bele minden egyéni jellegzetességet a Souvenirs-be, már nem hatottak úgy mint régen.

A Morbid Angel Heretic lemezén nemcsak death metal dalokat játszott, hanem dobos, és hangulatos számokat is, és most is csúcs albumot hoztak össze. Korábbi gitárosuk, Eric Rutan saját bandájával, a Hate Eternal-al szintén kiváló albummal jelentkezett a komplex death metal berkein belül, King Of All Kings címmel. A Children Of Bodom Hate Crew Deathroll lemeze modern hatásokat mutatott fel a kíméletes riffelés és a fogós dallamok mellett. Az Arch Enemy gitárhős szólós, dallamos death metal irányzata a legjobb formában volt, és Angela Gossow énekesnő az Anthems Of Rebellion albumon férfi kortársai egy részét simán lehörögte. Az Opeth pedig megjelentette a kizárólag elszállós, merengős dalokból álló Damnation albumát.

Lassan lecsengtek az elmúlt évtized nagy hullámai, és most már minden alműfaj jól megfért egymás mellett, kitermelve a saját hőseit, kiváló lemezeit. Minden metal rajongó könnyen megtalálhatta a neki tetsző stílust.

Értékelés: 
Átlag: 3.7 (3 szavazat)