1976

A Deep Purple-ből kivált David Coverdale énekes, hogy saját zenekart hozzon létre, és ez már sok volt az amúgy is megtépázott hírnevű csapatnak. A tagok szétszóródtak, Tommy Bolin gitárost pedig hamarosan elvitte önpusztító életmódja. A Uriah Heep-ből szintén kiszállt az énekes (David Byron), és ezek után már ők sem voltak igazán a topon.

A Black Sabbath kijött következő lemezével a "Technical Ecstasy"-val, ami már nem sok momentumot idézett fel a korábbi lemezek zsenijéből. Ozzy egy rövid időre el is hagyta a zenekart. A drogok és az alkohol náluk is megtette a hatását. A Led Zeppelin "Presence" lemeze bár nem sikerült olyan rosszul, mégsem hozta vissza a korábbi mágiát.

A régi nagyok tehát mélypontra kerültek, s a közönség is kezdett elfordulni tőlük, valami újra, valami frissre vágyva. Ekkoriban kezdett kifejlődni egy merőben más zenei szubkultúra, a punk. Amerikában a Ramones nevű zenekar, minimál zenével és három akkorddal valami teljesen friss megközelítést hozott be, és Angliában a Sex Pistols nevű formáció is megkezdte felforgató tevékenységét. Az agresszív, gyors zene és a még extrémebb külsőségek vonzani kezdték a rock dinoszauruszokból kiábrándult közönséget.

Azonban a kemény fémzene sem szűnt meg, a Judas Priest megjelentette második lemezét "Sad Wings Of Destiny" címmel, mely a heavy metal új hullámának egyik remeke lett. Egyszerre volt erőteljes és epikus, progresszív és üdén ható, ezzel a friss hangzással a megújulás szelét hozták el a színtér számára. Az albumon olyan klasszikusok kaptak helyet, mint a "Ripper", a "Tyrant", valamint a zenekar egyik legfontosabb alkotása, a hosszabb lélegzetű "Victim of Changes".

Egy Ian Fraser Kilmister nevű és Lemmy becenéven ismert énekes-basszusgitáros, a Hawkwind elnevezésű pszichedelikus rockot játszó formációból történő kirúgása után, '75-ben előbb Bastards, majd annak azévi átkeresztelése után Motörhead néven hozott össze saját zenekart, hogy mocskos, zajos és kemény rock and roll zenét játszhasson. A trió ebben az évben, "On Parole" címen rögzítette első lemezét, de a kiadó döntése miatt -ugyanis nem hitték, hogy sikeres lehet-, csak évekkel később, 1979-ben tudták megjelentetni. Érdekesség, hogy Lemmy a Hawkwind számára írt utolsó dalának címeként választotta a "Motorhead"-et, és ez szolgáltatta az alapot a Motörhead zenekarnévhez. Az AC/DC következő, "Dirty Deeds Done Dirt Cheap" albuma már nemcsak Ausztráliában lett sikeres, rajongók ezreit állította a banda mellé világszerte, így végre kitörhettek a névtelenség homályából. Az énekes Bon Scott laza rockénekes fazonja, valamint a gitáros Angus Young iskolásfiús stílusa, virtuóz szólójátéka, és az ellenállhatatlan gitárriffek meghozták a sikert.

A Rainbow, "Rainbow Rising" címmel olyan mesterművet tett le az asztalra, mely komoly erőt képviselt az egy helyben toporgó stílusban, "Stargazer" című számuk igazi klasszikusként vonult be a rock panteonjába. Virtuóz zenei alapok, és Dio őserejű éneke. Alapmű.

A kanadai Rush "2112" címre hallgató lemeze a progresszív rock egyik alapvetése lett, minden idők legjobb tíz rock/metal lemeze közé sorolták a szakértők. A Thin Lizzy is remekelt, új "Jailbreak" korongjáról a "The Boys Are Back In Town" daluk hatalmas sikert aratott, de az egész lemez kedvező fogadtatásra talált. Ők alkalmazták először az ikergitár-játékot, aminek lényege, hogy a hangzás dúsítása érdekében mind a két szólógitár ugyanazt a dallamvonulatot játssza. A Scorpions is hozta menetrendszerű lemezét, az igényesen megkomponált "Virgin Killer"-t, az UFO idei albuma pedig "No Heavy Petting" címmel jött ki. Amerikában Stephen Pearcy énekes Mickey Ratt néven hozott össze zenekart (1981-től Ratt), Németországban Rolf Kasparek énekes-gitáros megalapította a Granite Hearts-ot (1979-től Running Wild), Angliában pedig a Diamond Head és a Son Of A Bitch zenekarok álltak fel, ez utóbbi rövid időn belül Saxon-ra módosította nevét. Ugyanilyen névváltozáson esett át az Udo Dirkschneider énekes vezette és '68 óta létező Bank X csapat is, ők az Accept nevet szemelték ki maguknak.

Amerikában az Aerosmith a csúcsra ért, "Rocks" című sorlemeze minden toplistán tarolt. Újabb klasszikus. A KISS "Destroyer" korongja minden korábbinál jobban sikerült, rendkívül változatos dalcsokorral töltötték meg a lemezt, de az ugyanabban az évben megjelent "Rock and Roll Over" is kiváló hangzóanyag lett. Ted Nugent soron következő lemeze a "Free For All" volt, és egy új reménység is feltűnt Y&T, azaz Yesterday & Today névvel, helyet követelve magának a kemény rock palettáján.

A régi nagyok viszonylagos sikertelensége és néhányuk földbeállása ellenére ez az év több fantasztikusan jó lemezt hozott, a színtéren tevékenykedők bebizonyították, hogy tudnak maradandót alkotni, biztosítva ezzel a heavy metal jövőjét.

  

Értékelés: 
Átlag: 5 (3 szavazat)