2005

Fejlesztés alatt!

Fejlesztés alatt!

 A Judas Priestben is megtörtént a nagy összeborulás, és Halford visszatért a helyére. A visszatérő Angel Of Retribution albumon minden korszakukból merítettek, így a lemez színes és felemás is lett egyszerre. Iron Maiden-beli kollégája, Bruce Dickinson pedig új szólóalbummal jelentkezett, a Tyranny Of Souls-al. A Helloween sikerre éhezve következő albumán a Keeper Of The Seven Keys klasszikusok harmadik részét készítette el, de a pozitívumok mellett sem lett akkora alkotás, mint elődei. A Grave Digger The Last Supper, a Running Wild Rogues En Vogue, és a Gamma Ray Majestic albumai közepes germán metal lemezek lettek, és Malmsteen Unleash The Fury albuma sem lépett ki eme középszerűségből. A Dream Theater Octavarium alkotásán szintén kissé szürkébben teljesített, a Stratovarius pedig egy idegborzoló szappanopera után visszarendeződött megtépázott eredeti felállásába, és így készítette el a nevüket viselő új albumukat, mely sajnos nem lett valami fényes, meglátszott rajta a zenekari huzavona. A Sabaton nevű harcos heavy metal banda második világháborús koncepcióval adta ki Primo Victoria című lemezét, mely némi nightwishes felhangokkal telepakolt galoppozós, militarista zenét tartalmazott fogós dalokkal. A Hammerfall is gyengébben teljesített a Chapter V: Unbent, Unbowed, Unbroken albumán, ellenben a Kamelot a Faust témakör második lemezén, a The Black Halo címűn minden eddiginél mélyebb gondolatokat és érzéseket közvetített, pályájuk csúcsához értek. Az Astral Doors következő lemeze, az Evil Is Forever is remekül sikerült, akárcsak a Brainstorm Liquid Monster albuma, melyen minden korábbinál kiválóbb dalok sorakoztak, egy énekesnős duettel is megspékelve. U.D.O. valamivel modernebb, karcosabb anyagot jelentetett meg Mission No X címmel, érezve hogy a korábbi vonalat már kijáratta. A Masterplan második Aeronautics albumával egy rendkívül jó hard rock/power metal keveréket tett le az asztalra, Jorn Lande csodálatos énekével. A Nevermore ismét egy tökéletes power metal művet készített, a This Godless Endeavor-t. Egy amerikai banda pedig, az Avenged Sevenfold (gyakran A7X-nek rövidítik), City Of Evil albumán remekül egyesítette az amerikai ízű hardcore-punkos dallamokat, ütemeket az Iron Maiden stílusú heavy metal témákkal. Rengetegen felkapták rá a fejüket.

A Meshuggah egy dobmintákkal felvett elvont, egydalos albumot adott ki Catch 33 címmel, mellyel nem emelték kissé megtépázott hírnevüket, miképp a Fear Factory sem újabb, Transgression albumával. Az Annihilator Schizo Deluxe albuma közepes lett, akárcsak a Destruction Inventor Of Evil, vagy az Overkill Relix IV-e is. A Kreator viszont egy roppant húzós, ütős thrash remekművet alkotott, az Enemy Of God-ot. A Dew-Scented Issue VI. lemeze az új gitárossal kevésbé sikerült, ellenben a Soulfly a Dark Ages korongon visszakanyarodott a thrash gyökerekhez, újabb nagy sikereket aratva. A Rammstein a Rosenrot albummal kiírta magát egy időre, a sikerekből viszont nem. A Korn megfogyatkozva, feleslegesen kísérletezve bukott a See You On The Other Side nagylemezzel. A Soilwork Strabbing The Drama című műve most is remekül sikerült. A legnagyobb szakmai és kereskedelmi sikert modern metal körökben viszont a System Of A Down aratta a dupla Mesmerize/Hypnotize albumokkal, melyen öntörvényű, csapongó muzsikájukat roppant fogós témákkal, profin összefogottan adták elő. A lemez azóta több mint 10 millió példányban kelt el világszerte.

A Paradise Lost azonos című anyagán folytatta elektronikával dúsított súlyos melankóliáját, most is egész ügyesen. A finn Sentenced a feloszlás mellett döntött, és a búcsúlemezen, a The Funeral Album-on ez érezhető is, a szokásosnál is lehangolóbb lett. Honfitársaik, a HIM a Dark Light korongon valamivel tempósabban és slágeresebben folytatták, a Candlemass pedig egy igen erős anyaggal jött ki, visszatérésük nagy örömére. Az eredeti felállás követte el ezt, és az album címe is stílusosan csak a zenekar neve lett.

A Korpiklaani továbbfejlesztette csárdás, csujogatós metal hangzását a Voice Of Wilderness-en, a Moonsorrow pedig monumentális viking metal stílusát tárta ismét kiváló formában a világ elé a Verisakeet-en. A Primordial The Gathering Wilderness albumán valami elmondhatatlanul mélyen kavargó, spirituális folk/pogány/viking zenét vonultatott fel, az időtlenség népzenei motívumaival átszőve. Tökéletes, döbbenetes album lett. Egy új, kísérletezős modern black metal zenekar is felbukkant, a Code, mely Nouveau Gloaming lemezén végre valami újat, érdekeset is fel tudott mutatni.

Az Opeth új albumán összegezte eddigi munkásságát, és bár sok újítást már nem mutatott fel a Ghost Reveries-en, így is egy tökéletes anyagot produkált. A Hypocrisy Virus lemezén a szélvész nóták mellett most is megfértek a menetelős dallamos tételek, és a lassan vánszorgó világvége hangulatúak egyaránt, nem is akármilyen minőségben. A Nile Annihilation Of The Wicked művén a korábbinál is magasabbra tette a lécet, egyszerűen nem tudtak hibázni. Egy fiatal francia zenekar, a Gojira kisérletezős, komplex, nagyon modern módon tolta a Meshuggah ízű death metalt a From Mars To Sirius albumán. A Dark Tranquillity a Character című lemezén keverte a gyorsabb riffelést a könnyedebb elektronikus felhangokkal és hangulatokkal, igazi mestermódon, a Children Of Bodom Are You Dead Yet albumán pedig még modernebbre vette a figurát, de azért felismerhető maradt a stílusuk a nagy szaggatások alatt is. Az Arch Enemy egy elég közepes színvonalú albumot adott ki Doomsday Machine címmel, míg a Bolt Thrower hozta a szokásos magas szintet a Those Once Loyal korongon. Üde színfoltként tűnt fel egy dán banda a Volbeat, egy rock and roll alapú metal lemezzel, ami a The Strength / The Sound / The Songs címet kapta. A brigád különc és egyedi hangzását különösen jól feldobja az énekes, aki Johnny Cash és Elvis stílusát követve vokálozik, emiatt hamar rájuk ragadt az Elvis-metal elnevezés. Az albumon szereplő Soulweeper nóta idővel igazi koncertsláger lehet. Az Obituary banda ismét aktivizálta magát, és a Frozen Of Time albumon visszatértek a korai világukhoz.

Ez az év sem maradt tragikus haláleset nélkül, a Voivod zenekar gitárosa és zenei agya, Piggy hunyt el rákban. (Piggy-nél rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak, és a rákos sejtek burjánzásának megállítására az orvosok műtétet javasoltak, de Piggy a műtét során kómába esett, és 24 órával később 2005. augusztus 26-án, nem sokkal éjfél előtt, 45 éves korában elhunyt.) Rengeteg félkész anyag maradt utána, melyeket a zenekar többi tagja majd a későbbiekben akart felhasználni.

Néhány kiugróan jó alkotást leszámítva, kicsit szürkébbre sikeredett ez az év, de a töretlen lendület és az újító ötletek bársonyosan selymes olajjal kenték meg a metal zúzógép fogaskerekeit. 

Értékelés: 
Átlag: 5 (1 szavazat)