2004

Fejlesztés alatt!

Fejlesztés alatt!

 A régi nagyok közül sok banda jelentkezett új lemezzel. A Scorpions ismét keményebb vizekre evezett az Unbreakable-el, a Motörhead hozta formáját az Inferno-n, Dio Master Of The Moon-ja is egész jól sikerült, a Saxon pedig ismét fejlődött a Lionheart-on, ezúttal riffelősebb irányba, a W.A.S.P. egy kétrészes művet jelentetett meg Neon God címen, U.D.O. Thunderball-ja pedig a középszerűségbe süllyedt. A Nightwish Once albumával minden eddiginél nagyobb sikert ért el, ám rövidesen így is megváltak Tarja Turunen énekesnőtől, üzleti és személyes jellegű dolgok miatt. Az Edguy Hellfire albuma egy tökéletes power/speed/hard rock mű lett, változatos és tele igényes dalokkal. A Sonata Arctica Reckoning Night albumán ismét jobban speedelt, és a Stormwitch Witchcraft albuma is jobb lett elődjétől, csak a sikertelenség maradt ugyanaz. A Rhapsody egy új nagy fantasy sagába kezdett bele, és a Symphony Of Enchanted Land II. igen grandiózusra, szimfónikusra sikeredett, Christopher Lee színész narrátorhangjával színesítve a sztorit. Az Iced Earth egy új énekessel készítette el a Glorious Burdent, mégpedig a Judas Priestből eltávolított Ripperrel. Az album történelmi témájával és az új énekes stílusával más lett mint a korábbi művek, de ismét nagyon ütős album sikerült. A Jag Panzer Casting The Stones albuma semmi újat nem hozott, akárcsak az új énekessel elkészült új Metal Church album, a Weight Of The World. Az Evergrey The Inner Circle albuma viszont most is remekelt.

A Marduk tagsága szinte teljesen lecserélődött a Plague Angel albumra, és az új felállás egy tüskésebb, gyorsabb lemezt hozott össze. A Darkthrone Sardonic Wrath albuma a szokásos témákat rejtette, a Mayhem Chimera lemezén még progresszívebb lett, és a Samael tovább folytatta elektronikus kísérleteit a Reign Of Light-on. A Cradle Of Filth a Nymphetamine albumán dallamosabb, gothic hangzású lett, de a jellegzetes durvább témáikról sem feledkeztek meg. A Borknagar Epic albumán hozta a tőlük elvárhatót, nagyot már nem újítottak ők sem. A Fintroll Nattfödd albumára tökéletesre csiszolta folkos trollos metal muzsikáját, akárcsak az Ensiferum az Iron albumán a harcias folk/viking témákat. Honfitársaik, a Turisas Battle Metal albumán még inkább előtérbe tolták a hősi eposzokat, a galoppozós ritmusokat. Az Enslaved Isa albuma pedig egy újabb csodálatos progresszív/viking mű lett. A folkos viking/black metal egyre népszerűbb lett, egyértelműen átvette a black metal helyét, és rengeteg rajongó jött össze a koncertekre, megszületett az évtized egyik új trendje.

A régi nagy thrash ágyúk közül is több feltámadt, nem is akárhogy! Így a klasszikus felállásban újjáalakult Exodus Tempo Of The Damned albuma pályafutásuk egyik legjobbja lett, a Death Angel pedig szintén egy remek visszatérő albumot alkotott The Art Of Dying címmel. A Megadeth szintén újjáéledt, és a The System Has Failed lemezen egész sikeresen kanyarodtak vissza a korai érájukhoz. A Lamb Of God Ashes Of The Wake lemeze még jobban sikerült elődjénél, kimunkált riffjeik nagyon ütöttek. A Fear Factory a régi gitáros nélkül készítette el jellegtelen új művét, az Archetype című lemezt. A Mnemic The Audio Injected Soul lemeze sampler-es és meshuggás lett, a The Haunted Revolver albumán maradt a jól bevált úton, akárcsak a Soulfly a The Prophecy-vel. A Rammstein egy dallamos, színes irányba fordulva hihetetlen sikereket ért el a Reise, Reise albummal. Az amerikai Mastodon Leviathan korongján egyedülálló komplex riffelést mutatott be elborult dallamokkal, a Pantera feloszlása után az Abott tesók által alapított Damageplan pedig a Pantera örökségét alapul véve játszottak groove-s metalt a New Found Power-en. A The Dillinger Escape Plan egy különösen borult, komplex, nehezen befogadható matek metal lemezt adott ki Miss Machine címmel. A metalcore hullám legfontosabb képviselői folytatták hódító útjukat. A Killswitch Engage új énekessel adta ki a minden szempontból tökéletes The End Of Heartache-t, és az Unearth sem tévedett a The Coming Storm-al, akárcsak a Shadows Fall a The War Within-el. Modern, komplex, súlyos riffelés, dallamos gitárharmóniák, és váltott ének jellemezte ezeket a lemezeket.

Az In Flames folytatta a modern megközelítést a Soundtrack To You Escape albumon is, ezúttal azonban halványabban. A Hypocrisy The Arrival lemezén ismét remekelt, minden stílusjegyüket felhasználva alkottak nagyot, az Amon Amarth pedig megint előbbre lépett a viking szövegű dallamos death metal műfajban a Fate Of Norns-on. Death metal fronton jó felhozatal volt. A Deicide új felállásában kiemelkedő lemezt készített Scars Of The Crucifix címmel, a Cannibal Corpse életművük talán legbrutálisabb és legjobban kimunkált lemezét hozták össze, a The Wretched Spawn címen. Az újjáéledt Suffocation Souls To Deny-je is jól sikerült, és hozta a papírformát a Vader a The Beast-on, az Unleashed a Sworn Allegiance-n, és a Dismember a Where Ironcrosses Grow-on.

A Therion megint nagy vállalkozásba fogott, két albumot adott ki egyszerre, mindkettőn keveredtek a kórusos művek a hagyományos metal dalokkal, kiváló formában, így a Sirius B, és a Lemuria is remekül sikerült. A My Dying Bride Songs Of Darkness albumán egy tökéletes doom/gothic művet készített, komor várkastélyként dacoltak a világgal, művészetük fennkölt melankóliája tiszteletet parancsolt. A Lake Of Tears szerencsés módon újjáalakult, visszatérő korongjuk, a Black Brick Road remek formában mutatta őket. A Within Temptation Silent Force albumán tökélyre fejlesztve adta elő énekesnős, érzelmes, tündéri gothic metal stílusát, azonnal ható de roppant igényes dalokkal. Az évet két roppant szomorú haláleset árnyékolta be, két egyedülálló, stílusteremtő zenész ment el. A Bathory zenei agya, Quorthon (Thomas Börje Forsberg) szívelégtelenségben hunyt el, míg az egykori Pantera gitáros Dimebag-et* egy elmebeteg lőtte le koncert közben. Mindkettőjük pótolhatatlan vesztesége az egész zenei műfajnak. R.I.P. !!!

* 2004. december 8-án Colombus városában, az Abbott-testvérek Damageplan nevű együttesükkel léptek színpadra. Az első szám után Nathan M. Gale leszerelt tengerészgyalogos a színpadra lépett és hat emberre rálőtt. Négyen haltak meg, egyikük Dimebag Darrell volt. Mint utólag kiderült, a gyilkosnál korábban paranoid skizofréniát diagnosztizáltak, emiatt bocsátották el a tengerészgyalogságtól. A Pantera legendás gitárosát szülővárosában, a texasi Arlingtonban helyezték végső nyugalomra. A KISS és Van Halen rajongó Dimebag KISS motívumokkal díszített koporsójában elhelyezték Eddie Van Halen nevezetes sárga-fekete csíkos Bumblebee gitárját is.

Szörnyű veszteségek árnyékolták be ezt az egyébként sikeres évet. Sajnos a metal zenei irányzat több mint 30 éves pályafutása alatt sok halált, könnyet és vért látott. Az időnként előforduló rossz dolgok azonban csak megerősítik a színteret, és ez a tény összegyúrva a zenekarok elkötelezettségével, valamint a metalhead-ek hűségével, lojalitásával, rajongásával és örömkönnyeivel, pokoli erős alapot biztosítanak az metal műfaj fennmaradásához. A rock örök és elpusztíthatatlan! 

Értékelés: 
Átlag: 5 (1 szavazat)