1985

Az Iron Maiden nem jelentetett meg új sorlemezt, helyette a "Powerslave" albumot népszerűsítő "World Slayery Tour" koncertkörút Los Angeles-i állomásának felvételeiből adtak ki dupla koncertlemezt és VHS videokazettát, "Live After Death" címmel. Ezt az felvételt a kritikusok az egyik legjobb koncertanyagként tartják számon, hiszen a legendássá vált kiadvány egy csúcsformában lévő zenekart örökített meg az utókor számára, mely révén a "Live After Death" az egyik legkeresettebb heavy metal koncertlemeznek számít. A Scorpions szintén egy hatalmas (dupla) koncertanyaggal ünnepelte meg előző albuma átütő sikerét, a korong a "World Wild Live" címet kapta, és rövidesen az összes toplistát meghódította. Az AC/DC új albummal jelentkezett, ám a "Fly On The Wall" nem hozott semmi újat a zenekar hangzásában, és ezért elődeihez képest lecsökkent eladási számokat mutatott, "csak" egymillió példányban kelt el. Dio korongja sem érte el az előző kettő sikereit, úgy tűnt, a "Sacred Heart"-on talán túlságosan is a szórakoztató-faktort próbálták növelni, sokat erősödtek az ambiciózus billentyűs-játékkal kísért slágeres motívumok, de a pozitív összképet néhány középszerű muzsika rontotta le.

Németországban az Accept új lemeze "Metal Heart" címmel jött ki, és ismét egy heavy metal csúcsalkotás született. Az egész hangzás bombasztikus és fülbemászó lett, a címadó dal szólójába még a "Für Elise"-t is beleszőtték. Némileg dallamosodtak ők is, de ez nem vált a hátrányukra, mert a melodikus részek mellett a harapós riffekről sem feledkeztek meg. A Grave Digger második, "Witch Hunter" lemeze hozta az előző stílusát, azaz a jó kis döngölős metal himnuszokat, a lendületesen vágtató gitárriffeket, a smirglihangú éneket és a hatásos kórusrefréneket. Akárcsak a Running Wild a "Branded And Exiled" című hangzóanyagán, ami stílusában akár az előző ikertestvére is lehetett volna. A tempó viszont gyorsabb lett, a tradicionális heavy hangzásban egyre több speed-es jellemző volt felfedezhető, és a Tipton/Downning (Judas Priest) ihletésű kidolgozott gitármunka már azt mutatta, hogy a banda jelentős elmozdulást tett a komolyabb, zeneileg magasabb szintű kompozíciók felé. Egyedül az gitáros-énekes frontember Rock 'n' Rolf vokálját érte némi kritika. Az apróbb hibák ellenére mindkét zenekar megerősítette helyzetét a piacon.

Hasonló stílusban fogant a Gravestone "Back To Attack" dalgyűjteménye is, ami a tipikus germán ízek mellett pokolian gyors, mégis elképesztően dallamos momentumokkal hódított. Ez volt maga a teuton power metal! A Stormwitch a "Tales Of Terror"-on misztikus és sötét zenei oldalát mutatta be. Az első nóta gregorián stílusú szerzetesi kántálással indító pillanatai után, a lélegzetelállítóan hatásos headbangelős riffek, az energikus szólók, meg a közép- és gyors tempójú dallamok veszik át az uralmat. Az Aldrian sikolyaival kísért "Hell's Still Alive" fenyegető vágtája és tüskés szólója, vagy a "Lost Legions" dübörgött riffjei, illetve a vámpír-témájú "When the Bat Bites" zárótétel hajmeresztő tárgyköre mellett, az összes szám azonnali függőséget okozott. Az új német bandák közül a Victory keltett némi feltűnést, első lemezük borítóján egy lengén öltözött hölgy hevert V alakban széttárt lábakkal, ami láttán sokaknak felszökött a vérnyomása. Akárcsak a zenétől.

A Helloween névre hallgató hamburgi formáció bemutatkozó albumán már felfedezhetőek voltak azok az egyéni zenei ötletek, ami miatt később a power metal műfaj egyik legfontosabb szereplőjévé válhattak, ezért nem volt meglepő, hogy a "Walls Of Jericho" a kritikusok és a hallgatóság körében is kedvező fogadtatásra talált. Az intró-szerű címadó nóta után berobbanó "Ride the Sky" igazi speed metal őrület, a Metallica stílusában előadott thrashes riffekkel. Minden dal epikus és monumentális melódiákkal, csodálatos ikergitár harmóniákkal és lángoló szólókkal, helyenként komplex dalszerkezetekkel és virtuóz, dallamos vonulatokkal átszőtt mestermű. A zenekar gitáros-énekes lángelméje Kai Hansen volt, aki zenei munkásságával komoly részt vállalt az euro-power stílus kifejlesztésében, és a később alakot öltő power metal színtér, a műfaj kiemelkedő alakjaként tisztelte. Egy majdani power metal óriás is éledezni kezdett, Finnországban az egy éve alakult Black Water zenészei úgy döntöttek, hogy a jobban csengő Stratovarius-ra módosítják zenekaruk nevét, amit a híres Fender Stratocaster gitár és a Stradivarius hangszerek neveiből illesztettek össze.

A Steeler a "Rulin' The Earth" anyagával kapcsolt magasabb fokozatba, de a Warlock is begyorsított, második lemeze a "Hellbound" is súlyos alapokra épített heavy/speed metal anyag lett, elődjénél jóval több agresszivitást és technikai bravúrt felmutatva. Az energikus muzsikát tökéletesen egészítette ki az énekesnő Doro Pesch által képviselt fizikai és vokális szépség, ez utóbbiban a mennyei dallamos hang ugyanolyan átható volt, mint a rekedtes és lázadó ordítás. A dán Mercyful Fate sajnálatos módon feloszlott, mert Hank Shermann a zenekar gitárosa, dallamos/populáris irányba akarta terelni a zenekar hangzását, emiatt közte és King Diamond között egyre inkább kiéleződtek a nézeteltérések, végül az énekes kiszállt, és saját neve nyomán King Diamond-ra keresztelt metal zenekart hozott létre. Sajnos a kétlemezes svéd Overdrive is befejezte tevékenységét, zenészei szétszéledtek. A Saxon a dallamos hard rock irányba fordult az "Innocence Is No Excuse"-on, így próbálva meg több hívet toborozni magának. Ezzel a lépésével történelme egyik legellentmondásosabb albumát teremtette meg a zenekar, alaposan feladva a leckét a rajongók és a kritikusok számára. A felemás ítéleteket a banda kulcsfontosságú dalszerzője Steve Dawson basszusgitáros kudarcként élte meg, és kilépett. Ez akkora veszteséget jelentett a csapatnak, amiből éveken keresztül nem tudtak kikecmeregni.

Az elmúlt időszak metalzenei tendenciáit figyelemmel kísérve erre az évre már nyilvánvalóvá vált, hogy a durvább alműfajok jóval nagyobb darabot fognak kihasítani a heavy metal húsából, mint azt bárki sejthette volna. Megállíthatatlanul szaporodtak a brutális fémzenét játszó hordák, és sorra jelentek meg a kíméletlen, erőszakos hangzású albumok.

Ebben az időben elsősorban a thrash metal műfaj kezdett igazán megerősödni. Míg a black metal - szélsőséges mivolta miatt -, csak egy szűk réteghez szólhatott, a thrash azonnal ható rifftámadásai és ritmusközpontúsága egyre több rajongót meghódított, rohamosan nőtt a kemény zenéket kedvelők tábora. A Venom csapat egy kiábrándító lemezt hozott össze "Possessed" címen, talán jobb lett volna ha megkímélik tőle a publikumot, villámgyorsan el is húztak mellettük a fiatal trónkövetelők. A Bathory "The Return......" albuma elképesztően démoni atmoszférájú lett, minden hangjából csak úgy sütött az alvilági sötétség, a kritikusok szerint minden idők egyik legborzongatóbb, leggonoszabb lemeze volt ez. Sokak szerint a zeneanyag megjelenésével egy rossz hold kelt fel. :-) Quorthon károgó ördögi hangja az iszonyatot és a rettegést volt hivatott megteremteni, a mélyen zúgó gitárok meg valami ismeretlen, rideg helyre vitték el a hallgatót. A zenekar nem koncertezett, alig lehetett róluk tudni valamit, és ez nagyban táplálta a banda körül kialakult titokzatos, misztikus kultuszt. A Celtic Frost az "Emperor's Return" minialbumot követően adta ki első teljes értékű nagylemezét, a "To Mega Therion"-t. A Hellhammer néven kihozott demóikat leszámítva, ilyen bestiálisan kegyetlen és vérmes zenét még nem hallott senki, de a puszta vadság és a kíméletlen erőszak ezúttal művészi dalokban nyilvánult meg. A gyakori tempóingadozásokkal és az ütemváltogatásokkal mesteri módon emelték ki a zenék lényegét és mélyítették el az album hangulatát. Tudás és szakértelem összpontosult a művekben, és a hangzás sokfélesége nemcsak thrash, death és black metal elemeket bemutató úttörő anyagaként, hanem doomos hatásokat is felhasználó mesterműként vonult be a fémzenék históriájába. Ezeket hallva a Venom zenéje már csak egy vicc volt. A nagylemez különleges borítóját H.R. Giger svájci művész festette, és ahogy a muzsika is, a "körítés" is eléggé hajmeresztőre sikeredett. A Bathory és a Celtic Frost démoni mesterművei örök árnyékként vetülnek a metal univerzumra.

A thrash színtéren rengeteg új banda bukkant fel a Metallica és a Slayer nyomdokain, egyre többen kezdtek el kísérletezni a kialakulófélben lévő műfajjal. A Destruction első nagylemezén az "Infernal Overkill"-en demonstrálta kiteljesedett stílusát, a hihetetlen energiával tomboló riffek, az ütőshangszerek pusztító robaja és Schmier vékony de extrém hangja, nagyszerű alapműben álltak össze. A Living Death impulzív és kifejező gitárjátékkal előadott "Metal Revolution" albuma is tökéletesen illet a képbe, az Essen-i Kreator pedig új felfedezettként, első lemezével hívta fel magára a figyelmet. A színtiszta gyűlöletet sugárzó "Endless Pain" nyers és morcos hangzásán, az agresszív dobjátékon meg a brutális (és néha még kicsit pontatlan) gitársoundon mindenki ledöbbent, a támadó jellegű riffek és a pengeéles szólók iszonyú dühödt muzsikában fuzionáltak, a legkeményebbek közé repítve a zenekart. A német vonalat később teuton thrash elnevezéssel különböztették meg. Azonban a legbestiálisabb, legdurvább lemezt az amerikai Possessed követte el. A szegecsekbe és láncokba, fordított keresztekbe és pentagrammákba burkolózó négyes, minden korábbinál agresszívabb és töményebb gitárhangzással reszelte végig a "Seven Churches" lemezt, az első osztályú dalok ráztak mint a nagyfesz. A zenekar sátánista arculata pedig tovább mélyítette a zenekar nem mindennapi stílusát. Aki nagyon kemény de igényesen hangszerelt, pokoli kinézetű és játszani is tudó zenekarra vágyott, annak a Possessed lett a mindene. Szinte hihetetlen, hogy a csapat tagjai (Jeff Becerra, Mike Sus, Larry Lalonde, Mike Torrao) olyannyira fiatalok voltak, hogy az album felvételeire csak a gimis tavaszi szünetben tudtak időt szakítani. A zenemű stílusa bizonyos mértékben eltért a thrash metal konvencióitól, a dalok a kor egyik legtorzabb és legbetegebb hangzását közvetítették a hallgatóság felé, és ez az album a később induló death metal műfaj egyik alapvetése lett.

Az Anthrax lecserélte énekesét Neil Turbin-t, az új dalnok Joey Belladonna lett, aki korábban más típusú zenékért rajongott, de remek hangja révén a zenekar legkiemelkedőbb vokalistája lett. Belladonna először az "Armed And Dangerous" minin mutatkozott be, ezt követően az idei "Spreading The Disease" nagylemezen lehetett ismét hallani, top formájával és kiemelkedő hangjával azonmód meghódította a rajongókat. A súlyosan döngölő és a jellegzetesen zúzó Anthrax gitárriffek - no meg a vidám hozzáállás -, tömérdek hívet szerzett nekik. A főzenekar mellett, a gitáros Scott Ian, a dobos Charlie Benante és a korábbi basszusgitáros Dan Lilker, S.O.D. néven, úgynevezett crossover bandát hozott össze. A crossover stílus, a thrash metal és az energikus hardcore zene keverékét takarja. A S.O.D., azaz a Stormtroopers of Death első lemeze ugyanebben az évben "Speak English Or Die" címmel jött ki, példátlanul sikeres lett, és a 21(!) tételből álló mű "March Of The S.O.D." című első dala, az MTV (Music Television) két év múlva induló Headbangers Ball rock/metal zenei műsorának himnusza lett. A szintén New York-i Overkill, "Feel The Fire" című tüzes bemutatkozó lemezén hasonló "csépelős" zenét nyomatott, sodró lendületű thrash riffekkel, a basszusgitár meg a dobjáték őrlő hatású ritmusképleteivel, és Bobby "Blitz" Ellsworth durva sikolyaival és vad/üvöltő énekével hathatósan megtámogatva. Újabb alapmű! Érdemes lesz odafigyelni erre a zenekarra is. Névadójuk egyébként a Motörhead 1979-es albuma volt.

A San Francisco-i Exodus végre ki tudta hozni a "Bonded By Blood" címmel ellátott debütalbumát (pedig a Metallica-nál korábban indultak el), amin egy azonnal hódító kőkemény thrash támadást vittek végbe, sokszínű dalstruktúrákkal, Rick Hunolt és Gary Holt azaz a "H-Team" gyors és halálos riffjeivel, Rob McKillop basszeros zakatoló dübörgésével, Tom Hunting technikás dobmunkájával, és Paul Baloff észveszejtő énekével. Ez a majd 41 percnyi vérgőzös mészárlás elképesztő tehetségről és dalszerzői kompetenciáról tett tanúbizonyságot. Még egy alapmű!

A Metallica-ból kiebrudalt Dave Mustaine bandájának a Megadeth-nek is sikerült végre kihoznia első lemezét a "Killing Is My Business...and Business Is Good!"-ot, mely nyers és hatalmas energiával rendelkező műként vonult be a köztudatba. A hangzás még nem igazán volt a topon, de a gitárjáték szakszerűsége megkérdőjelezhetetlen tehetségről árulkodott, a dalokban már ott lehetett érezni az egyediséget és a kibontakozó zsenialitást. A nagylemez "Mechanix" nótája, amit a Metallica két évvel korábbi debütalbumán "The Four Horsemen" címen és jóval lassabban adott elő, a zenekar örök koncertfavoritjává vált. A néhány korábbi zenekarból összeverbuválódott Agent Steel első lemeze hatalmas siker lett, nem is véletlenül. A "Skeptics Apocalipse" albumon remekül ötvözték a szédületes speed-es témákat a Judas Priest/Iron Maiden-hez is köthető hagyományos metallal, ezt következetesen és jó érzékkel öntötték dalcsokorba, melyre a koronát a legendásan különc énekes, John Cyriis kicsit furcsa, a magas régiókban működő hangja tette fel, amivel messze felülmúlta legtöbb kollégája teljesítményét. Erre bizonyítékként szolgált, hogy a '85-ös "Metal Forces" magazin rajongói szavazásán a negyedik legjobb metal énekes lett, megelőzve olyan torkokat, mint Joey Belladonna (Anthrax), Tom Araya (Slayer), és a Ronnie James Dio. (Előtte egyébként csak Geoff Tale (Queensrÿche), Eric Adams (Manowar) és Bruce Dickinson (Iron Maiden) végzett.)

A thrashkirály Slayer második lemezével a "Hell Awaits"-el sem hagyta, hogy letaszítsák a trónról, a hangzás még bestiálisabb lett mint elődjén. A láncokba és százas szegekbe burkolt thrash négyesfogat sokkolta is rendesen a nagyérdeműt, a zúzdakedvelők pedig imáikba foglalták a zenészek nevét. Ez az anyag fajtiszta példája a megdöbbentő sebességnek és brutalitásnak, de a szónikus ütemek mellett a betonozós középtempós riffek hatása is letaglózó. A kritika ujjongva fogadta az albumot, és az ítészek közül sokan a világtörténelem addigi legkeményebb műveként üdvözölték. A Slayer nevű buldózer beindult, megállíthatatlanul haladt tovább, és földbedöngölő élményként gyalult le mindent. Tökéletes alapmű!

Kanadában egy Razor nevű csapat adott ki két nagylemezt is a thrash jegyében. Az első "Executioner's Song" még csak szárnypróbálgatás volt, azonban a másodikon, az "Evil Invaders"-en már komoly thrash mészárlás folyt. Ez a fantasztikus Venom/Slayer/Motörhead hatású album szintén a műfaj egyik alappillére lett, a szaksajtó pedig a thrash világ egyik óriási reménységeként emlegette a srácokat. A goromba hangzás jelentősen növekvő népszerűséget mutatott, ezért világszerte egyre több együttes ebben stílusban kezdte meg zenei karrierjét: az Onslaught Angliában a "Power From Hell"-el, a Nasty Savage a névadó debüttel Floridában, a Hallows Eve a "Tales Of Terror"-al (ugyanez a Stormwitch lemez címe is), a Hirax a "Raging Violence"-el (ebben a műfajban ritka kivételként néger énekessel), a Whiplash a "Power And Pain" lemezzel, Dániában az Artillery a "Fear Of Tomorrow"-al, Németországban a Vectom a "Speed Revolution"-al és az Iron Angel a "Hellish Crossfire"-el. Ez utóbbi zenekar klassz, germán stílusú speed/thrash metalt mutatott be, perzselő riffekkel, sűrű gitárhanggal, Dirk Schröder tuti énekével és felejthetetlen kórusválaszokkal. A thrash metal megállíthatatlanul terjedt szerte a világon.

A kanadai Exciter több kísérletezős progresszív dolgot mutatott be a "Long Live The Loud" című harmadik speed metal sorlemezén, a Manilla Road pedig nagyot fejlődött az "Open The Gates"-en, komplexre összegyúrt epikus hangzású metal játszottak, sajátossá alakult misztikus zenei világuknak megfelelően. A Trouble második, "The Skull" lemezén ízes gitárszólókkal behálózott súlyos doom muzsikát mutatott be, ünnepélyes, mégis öngyilkos hangulatban, a Saint Vitus az erős Black Sabbath hatásokat felmutató "Hallow's Victim" koronggal folytatta útját, az 1971-ben(!) megalakult Pentagram ugyanezt a nevet viselő bemutatkozó anyaga is ebben a stílusban fogant (a Pentagram nevet 1983 óta használják), a Fates Warning pedig szintén második, "The Spectre Within" lemezén progresszív beütésű heavy/power metal dalokkal kényeztette az igényes rockzene kedvelőit. Egy ifjú reménység is másodszorra lépett a színre erőteljes heavy metal zenéjével, a Lääz Rockit "No Stranger To Danger" albuma sokat sejtetett, akárcsak a Lizzy Borden debütálása a "Love You To Pieces"-el, ami hard rock és heavy metal keverékével és az énekes magas fekvésű hangjával szintén üde színfoltot képviselt.

Yngwie Malmsteen a "Marching Out" zeneművén már túlsúlyba helyezte az éneklős dalokat, Jeff Scott Soto markáns hangja már az előző lemezen is tündökölt két dalban, azonban ezen az albumon mutathatta meg igazi tehetségét. Északi hangulatú, harcias és attraktív melódiákra épültek a dalok, melyeket Yngwie különleges dallamvilága tett teljesen egyedivé. A gitárszólók ugyanolyan összetettek és varázslatosak voltak mint korábban, az emberfeletti technikai tudással prezentált nóták mindent lesöpörtek, tovább növelve a gitárzseni népszerűségét.

Amerikában a KISS "Asylum" albuma a korábbi receptek alapján készülve ismét jól sikerült, azonban mögöttük már egy félelmetesen jó vonal állt csatarendbe. Ugyan a Mötley Crüe "Theatre Of Pain" anyaga jó lett, az előző korongot nem tudta túlszárnyalni, ráadásul a zenekar is egyre inkább botrányairól kezdett elhíresülni, az elfogyasztott alkohol, drog és csajhegyekről, na meg a tagok polgárpukkasztó viselkedéséről. A Ratt "Invasion Of Your Privacy" lemeze csiszoltabb és profibb lett az előzőnél, de igazából nem sikerült megszorongatni vele a nagyokat. A Bon Jovi "7800° Fahrenheit"-je nem sikerült valami fényesen, ugyan két dal toplistás lett, de az előző korong sikerszámainak egyik új szong sem ért a nyomába. (De azért hozzávetőlegesen több mint 2 millió példányban kelt el.) Ugyanígy járt a Twisted Sister is a "Come Out And Play"-el, nem tudta megismételni az előző sikerét, sőt, úgy tűnt kezdenek lemaradni. Egy White Lion nevű formáció "Fight To Survive" címmel ellátott első lemezén tökös hard rock/glam metal muzsikát játszott fülbemászó dallamokkal, sokan fel is kapták rá a fejüket, és az album bejutott a Billboard Top 200-ba. A Dokken "Under Lock And Key" lemeze volt az igazán nagy befutó, tökéletesen megírt hard rock nótákkal, melyek a kellő dallamosság mellett igényesen képviselték a zenekar zsenialitását. Zenéjükben ott volt a tűz, az átütő riffeken, a jól működő ritmusszekción és a helyesen megválasztott ütemeken kívül, Don Dokken gitáros-énekes fantasztikus orgánuma és kitűnő dallamérzéke is tökéletesen érvényesült a dalokban és a könnyen megjegyezhető dallamos refrénekben. Persze ez az album is bekerült a Billboard Top 200-ba, és 66 héten keresztül ott is maradt. Az elsöprő sikerek, fiatal zenészek garmadáját ösztönözték zenekar alapításra, többek között ekkor jött létre az L.A Guns és a Hollywood Rose bandák tagjaiból a Guns N' Roses is. A Stryper "Soldiers Under Command" albuma kemény, heavy metalba hajló hard rock hangzásával hívta fel magára a figyelmet, a kellemes hatású és azonnal megjegyezhető dallamos részekről sem feledkeztek meg, ahogy a tisztaszívű keresztény szövegek mellett is kitartottak. A banda sárga-fekete csíkos ruhákban nyomult, úgy néztek ki mint a zenélő darazsak, de ezzel is egyediségüket hangsúlyozták ki. Az új bandák hivalkodó öltözete, sminkjei, hajkölteményei, és dallamos pop-hard rock stílusa révén ismerhette meg a világ a glam metal műfajt, mely hihetetlen népszerűséget és rendkívüli kereskedelmi sikereket ért el világszerte.

A W.A.S.P. a "Last Command"-al, az előző lemez sikerreceptjét felhasználva próbált a csúcsra törni, a feltűnési viszketegségben szenvedő zenekarnak a botrányai számát és ezzel együtt a hírnevét is sikerült növelnie. A színpadon meztelen nőket korbácsoltak, művért ittak, és hasonló nyalánkságokkal sokkolták az amerikai népet. A zenekar rövid időn belül az első számú közellenségnek számított a konzervatív nézeteket vallók körében, vagy legalábbis bejutott az első tíz közé.

A power metal vonalon is jelentek meg új kiválóságok. Egy Vicious Rumors nevű California-i banda "Soldiers Of The Night" című művében totál szétszólózta a dalokat, de az igényes zenei alapok ennél többet sejtettek. A technikás gitárszóló-mániában nagy szerepe volt a zenekarban ekkor pengető Vinnie Moore-nak, akit a '80-as évek shredder generációjának egyik legkiemelkedőbb alakjaként rövidesen a gitárhősök közé soroltak. Ezek a gitárművészek általában önálló előadóként demonstrálták nem mindennapi gitártudományukat, ami többnyire a Malmsteen-i iskola alapján fejlődött ki, vagy legalábbis abból merített ihletet. A Savatage "Power Of The Night" lemeze sem sikerült rosszul, az énekes Jon Oliva magas fekvésű sikolyaival tarkított dögös gitáralapok egyre jelentősebb rajongótábort hoztak össze a bandának, de az Armored Saint "Delirious Nomad" albuma is szélesebb rajongói körben ismertette meg ennek a kiváló Los Angeles-i power metal brigádnak a nevét. A Virgin Steele hősies ízekkel vegyített igényes koronggal a "Noble Savage"-el jelentkezett, a nívós dallamokkal és a megkapó zenei témákkal magasra tették a lécet. Lee Aaron énekesnő is tovább küzdött ebben a férfias világban "Call Of The Wild" lemezével, és a messzi Japán metalzenei színterén pedig a Loudness "Thunder In The East"-je képviselte a minőséget.

Mivel az afrikai éhezők megsegítésére rendezett Band Aid és a Live Aid szuperkoncertekre gyakorlatilag egyetlen hard rock és heavy metal zenekart nem hívtak meg, a műfaj zenészei közül hárman, Jimmy Bain, Vivian Campbell és Ronnie James Dio úgy döntött, hogy létrehozzák a Hear 'n Aid megmozdulást, amivel a fémzenék képviselő is hozzájárulhatnak az Afrikában dúló éhínség megfékezéséhez. A cél érdekében született meg a "Stars" című dal, aminek rögzítéséről dokumentumfilm is készült, és a támogató zenekarok valamivel később egy nagylemezt is kiadtak ugyanezzel a címmel. A projektben az ötletgazdákon kívül Ted Nugent, Yngwie Malmsteen és Tommy Aldridge önállóan, míg a zenekarok közül a Dio, Judas Priest, Iron Maiden, Quiet Riot, Dokken, Mötley Crüe, Twisted Sister, Queensrÿche, Blue Öyster Cult, Vanilla Fudge, Y&T, Rough Cutt, Giuffria, Journey, W.A.S.P., Night Ranger és a Spinal Tap tagjai vettek részt. A kiadvány segítségével egymillió dollárt gyűjtöttek össze.

A műfaj már ebben az évben a diverzitás jeleit mutatta, és ez a zenei sokféleség megtöbbszörözte a rajongókat ért feledhetetlen élmények számát. Tovább tombolt és tört előre heavy metal hurrikán.

Értékelés: 
Átlag: 5 (7 szavazat)
Az üres rész kitöltése.