Black Metal

A black metal a heavy metal zenei stílus extrém irányzata. Szembetűnő stílusjegyei, a dalok erősen betorzított, éles, disszonáns megszólaltatása és a "károgó" énektechnika. A 1980-as évek közepén több thrash metal banda alkotta meg a black metal prototípusát, és ez az úgynevezett "első hullám", a Venom, a Bathory és a Celtic Frost (korábban Hellhammer) bandák nevével fémjelzett. A "második hullám" a '90-es évek elején jött létre olyan norvég zenekaroknak köszönhetően, mint a Mayhem, a Burzum, a Darkthrone, az Immortal és az Emperor. A korai norvég black metal színtér új zenei stílusa, rövid időn belül önálló műfajjá nőtte ki magát. Hírét -zenei eredményei mellett-, a '90-es évek eleji norvég mozgalom résztvevői által (Varg Vikernes-lásd lent) elkövetett templomgyújtogatásoknak, a tagok közt történt haláleseteknek és gyilkosságoknak köszönheti. Az előadók szélsőséges világképe, -mely gyakran embergyűlölő és keresztény-ellenes álláspontjáról hírhedt- sokszor egy zenekar tagjait is egymás ellen fordította. A műfaj a '80-as évek évek óta többször átalakult, különböző al-irányzatokra bomlott, de a metalzenei underground részeként máig folyamatosan fejlődésben van.

Műfaji jellemzők

Hangszerelés

A black metal zenét szinte kizárólag morogva, "károgva", vagy ahhoz hasonlóan üvöltve, néha hörögve adják elő, de a meglehetősen ritka, tisztán kiénekelt dalokra is a félelmetes, bizarr, groteszk megszólalás jellemző. A zenék tipikusan nyers, éles és fenyegető hangzását, intenzíven betorzított gitárokkal és sokszor a felső tartományokban játszott disszonáns hangokkal hozzák létre. A riffeket a death metalhoz hasonlóan sokszor tremolo pengetéssel játsszák, de a témák és a dalszerkezet jellegzetesen egyszerűbb és monotonabb. A norvég csapatok (köztük is a Burzum) hatására, a black metal a hangszerhasználattal szemben a kisugárzást, az atmoszférát helyezi előtérbe. Kevés zenekar ad elő gitárszólókat, és a basszusgitár általában alig hallhatóan, a háttérben követi a vezérgitár dallamát. A dob jellemzően egyszerű, gyors és monoton blast beat. A nyugtalanító légkör létrehozásában több zenekarnál szerepet kap a szintetizátor, melyet a gitárhoz hasonlóan "minimalista felfogással" használnak. Ez nem vonatkozik a műfajhoz csak külsőségekben tartozó szimfonikus black metal zenekarok gazdagon díszített megszólalására.

Figyelem! Az ijesztő, groteszk és fenyegető stílusban előadott számok éjszakai egyedül történő hallgatását, kizárólag 3 - 4 váltás alsónemű kikészítése mellett javaslom!

A korai black metal kiadásokra az alacsony költséggel készített gyengébb gyártási minőség volt a jellemző, és ennek okaként azt hozható fel, hogy a felvételek gyakran a zenészek lakásaiban, vagy pincéiben készültek. Azonban arra is van példa, hogy napjainkban, amikor a minőség emelésének már nincs technikai (vagy anyagi) akadálya, sok előadóművész továbbra is az alacsony minőségű felvételek (lo-fi) készítését folytatja, mivel ezzel hű maradhat a műfaj underground gyökereihez, és még inkább kihangsúlyozhatja a zene nyers és rideg hangzását.

 

 

 

 

 


 

Szövegvilág és ideológia

A black metal szövegvilága az előadók szélsőséges eszmerendszerét tükrözi. Általános a mizantrópia, a keresztény világ megvetése, de a különböző zenekarok filozófiája sokszor vérre menő ellentétben áll egymással. Az előadók egy része ateista vagy antiteista nézeteket vall, míg mások az ősi pogány vallásokhoz, vagy a sátánizmushoz fordulnak. A szövegek hangulata gyakran depresszív vagy nihilista. Ezeken kívül klasszikus black metal elemek még a természeti motívumok, az évszakok (elsősorban a tél), a mitológia, folklór és a fantasy.

Az eredeti mozgalom olykor nyíltan is kijelentett legfőbb célkitűzéseiként a következők fogalmazhatóak meg:

  • szembefordulás a szélesebb közönség számára is befogadható zenei irányzatok közvetítette képpel (például bajtársiasság, és egyéb optimista hangulati vonások)
  • a zene hangulatának előtérbe helyezése a puszta agresszióval szemben, annak mellőzése nélkül
  • mindenféle politikai üzenet mellőzése, a zenében megfogalmazott érzések és gondolatok ideológiai szintre emelése, a valóság és a művészi kinyilatkoztatások közötti határvonal összemosása
  • amilyen gyakran csak lehet, egyház és vallásellenes, valamint sátánista dalszövegek használata
  • társadalmi reakció kiváltása

A dalszövegek érdekes jellemzője, hogy az angol "of" helyett gyakran a szlengesített "ov" szót használják (pl.: "Ov Fire and the Void", "Kult ov Azazel", "Legionz ov Hell" stb.).

Külső megjelenés és ábrázolásmód

A black metal bandák közös vonása a "corpse paint", azaz a holttestek kinézetét imitáló arc- vagy testfestés.

Más műfajok zenekaraitól eltérően, a black metal stílus bizonyos előadóművészei egyáltalán nem koncerteznek, de ha egy black banda mégis a fellépés mellett dönt, akkor a színházi életre jellemző színpadi kellékek sorával teszi átütővé előadását. A Mayhem és a Gorgoroth zenekarok hírhedtek olyan bizarr színpadi kellékek használata miatt, mint a karóba húzott állatfejek, az imitált keresztre feszítések, középkori fegyver arzenálok, vagy az együttes tagjaira zúduló állati vér.

A stílus képviselői gyakran viselnek fekete öltözeteket és katonai bakancsokat, tölténytáras öveket, tüskés csuklópántokat, lefelé fordított kereszteket, valamint pentagrammákat, ezzel is kihangsúlyozva anti-keresztény és vallásellenes álláspontjukat. De a legjellemzőbb közös vonás egyértelműen a holttest szerű festés használata -ez tulajdonképpen egy fekete-fehér smink, néha igazi vagy művérrel keverve-, ami viselőjének rémisztő, holttest-szerű megjelenést kölcsönöz.

Az 1990-es évek elején, a black metal úttörőnek számító zenekarok nagyrészt egyszerű fekete-fehér képekkel vagy feliratokkal illusztrált albumborítóval adták ki felvételeiket. Ez egyértelmű reakció volt a death metal bandák akkoriban élénk színű borítóval megjelenő albumaival szemben, de a legtöbb underground black metal brigádra napjainkban is jellemző ennek a minimalista megjelenési stílusnak a használata. Azonban a fő irányzat képviselőinek egy része, nyomasztó hangulatú vagy provokatív, illetve a természetes vagy fantázia szülte tájakat megjelenítő (ilyen a Burzum-tól a "Filosofem" vagy az "Emperor's In the Nightside Eclipse"), míg mások az erőszakos, perverz, szentségtörő vagy "képromboló" grafikákkal ellátott borítókat részesítik előnyben. (például a Marduk-tól a "Fuck Me Jesus" vagy a Dimmu Borgir-tól a "In Sorte Diaboli".)

Történelem

Az első hullám

A heavy metal stílusirányzatai közül a black metal számít a leghírhedtebbnek, ennek történeti és zenei okai egyaránt vannak. Az 1980-as években a műfaj még nem vált el jellegzetesen a ma is létező thrash és death metaltól, azonban az extrém metal zenék 1980-as évek végi, 1990-es évek eleji felfutásakor megjelent az igény valami szélsőségesebbre, valami veszélyesebbre. Ennek kielégítésére a mai értelemben vett műfaj megteremtői –elsősorban a norvég zenekarok–, visszanyúltak ahhoz a hangzáshoz és elnevezéshez, melyet először –'82-es albumának címeként– a brit Venom használt saját zenéjének definiálására. A svéd Bathory 1984-es bemutatkozó albuma volt a másik stílusteremtő alkotás, sátánista dalszövegeivel, minimalista hangzásával, és az akkor 18 esztendős Quorthon (R.I.P.) extrém énekével (ezek a "true black metal" alapismérvei ma is). Az 1985-ös "The Return of Darkness and Evil", a '87-es "Under the Sign of the Black Mark" és a '88-es "Blood Fire Death" albumokkal még folytatta a stílus követését, azonban az utóbbi lemezzel részben, míg az azt követő két albummal ("Hammerheart" és "Twilight of the Gods") pedig egyértelműen egy új műfaj létrejöttének úttörői lettek, mely azóta viking metal nével lett ismert. A Celtic Frost elődjének számító svájci Hellhammer egyetlen albuma ("Apocalyptic Raids", 1984), valamint a King Diamond énekessel készült első Mercyful Fate lemezek, továbbá a német Kreator, Sodom, Destruction, és az olasz Bulldozer és a Death SS korongjai szintén a black metal műfaj meghatározó korai anyagainak tekinthetők. King Diamond nemcsak túlvilágot megidéző szövegeivel, de a hullákat imitáló arcfestésével (corpse paint), azaz hullasminkjével is hatással volt az utána érkezőkre.

Az első hullám vége

A Bathory zenekar folyamatos zenei ötletelései miatt az "Under the Sign of the Black Mark" (1987) album igazából már black/death metal felvételnek tekinthető, ugyanis rengeteg zenei elemet átvett az akkor éledező death metal műfaj hangzásából, emellett a Bathory sátánista korszakát is lezárta, a dalszövegeket skandináv mitológiai és viking történelemi témák váltották fel. (A változás ellenére, sőt, talán éppen amiatt, ennek az albumnak óriási szerepe volt a második black metal hullám zenei identitásának kialakulásában.) Jon "Metalion" Kristiansen, a Slayer magazin szerkesztője már egyenesen az írta: "Úgy tűnik a black/sátánista bandák legújabb hóbortjának vége". A véleménye nem volt tévedés, mivel ekkorra a sátánista retorikát már csak néhány banda vitte tovább, például az Incubus és a Morbid Angel az Egyesült Államokból, a Sabbat Angliából, a Sarcófago Brazíliából és a Tormentor Magyarországról. (Külön érdekesség, hogy Csihar Attila a magyar Tormentor énekese az 1992 és 1994 közötti időszakban, valamint 2004-től napjainkig a Mayhem énekese. Ő énekelte fel a Mayhem 1994-ben megjelent legendás "De Mysteriis Dom Sathanas" című albumát.)

A norvég black metal színtér feltámadása előtt, a műfaj szempontjából fontos albumok jelentek meg a csehszlovák Root és a Master's Hammer bandák, az amerikai Von, a kanadai Blasphemy, a görög Rotten Christ, és svájci Samael zenekarok részéről.

Az észak-európai országok előadóművészei többnyire ezeket a jegyeket kezdték követni, de a régi, "első hullám" alapstílusa is inspirálóan hatott. A követők közé tartozott a svéd Marduk, Dissection, Nifelheim és Abruptum. Finnországban inkább egy új színtér erősödött, mely a black metal stílust a death metal és a grindcore elemeivel ötvözte olyan bandák képviseletében mint a Beherit, az Archgoat és az Impaled Nazarene. Az Egyesült Államokban csendben megalakult a Demoncy és a Profanatica zenekar, pedig abban az időben még az amerikai és a svéd death metal műfaj volt a két legnépszerűbb irányzat az extrém metal rajongók körében.

 

 

 

 


 

 

A második hullám

A fő irányzat

Igazán népszerű műfajjá a '90-es évek kezdetén vált a black metal, amikor norvég bandák tucatjai kötelezték el magukat a stílus iránt, és tették mindezt a korábban felsoroltak mellett olyan -ma már thrash metal legendának számító- bandák hatására, akik pusztító sebességű és pokoli atmoszférájú anyagokkal indították pályafutásukat. Példaként említhető a Sodom ("In The Sign Of Evil" - EP, 1984) és a Destruction ("Sentence Of Death" - EP, 1984).

A black metal második hullámát olyan csapatok vezették fel, mint a korábban említett magyar Tormentor, a norvég Mayhem, a brazil Sarcófago és a kanadai Blasphemy, akik a '80-as évek második felében kezdték működésüket. Az igazi robbanás 1990-ben és 1991-ben következett be, amikor sorra alakultak Norvégiában a black metal bandák, ezek közé tartozott a Satyricon, a Thorns, az Enslaved, a Dimmu Borgir, az Emperor, a Gorgoroth, az Ulver, az Immortal, a Carpathian Forest valamint a különleges Burzum. Még az addig death metalt játszó Darkthrone is black metalra váltott, és végül ebben a stílusban alkotott maradandót. Ezek a zenekarok továbbfejlesztették az 1980-ban megalkotott alapstílust, és ennek része volt egy újfata gitárjáték-technika, mely Snorre "Blackthorn" Ruch (Stigma Diabolicum/Thorns) és Øystein "Euronymous" Aarseth (Mayhem) gitárosok újításának volt köszönhető. Fenriz, a Darkthrone tagja, a Bathory stílusából eredezteti ezt a technikát, és véleménye szerint: "ezek az innovatív gitár riffek határozták meg a '90-es évek bandáinak új irányzatát". Azonban a norvég "új irányzat" bizonyos tagjainak nevéhez köthetőek azok a hírhedt bűncselekmények is, melyek egyházellenes bosszúhadjáratokkal indultak, és templomgyújtogatásokkal, valamint gyilkosságokkal végződtek. A színtéren belül az agresszív keresztény-ellenes gondolkodásmód szinte kötelezővé vált, és egy időre ez lett a black metal műfaj fő ismérve. Az Empreror banda tagja Ishan szerint, ez a tendencia eleinte a "társadalommal való szembenállás és az összes megszokott dologgal szembeni konfrontáció" révén alakult ki. Ekkorra a korábban említett különleges megjelenés -a zenék súlyos és sötét témái kiegészítve az holttest-szerű arc- vagy testfestéssel-, a black metal előadóművészek kiemelten fontos védjegyévé vált, mivel ezzel összetéveszthetetlenül megkülönböztették magukat a korszak többi metal irányzatától.

Az alagsori Helvete és a Deathlike Silence

1991 májusának-júniusának tájékán, Euronymous, a Mayhem tagja Oslóban megnyitotta Helvete (norvégül "Pokol") nevű független stúdióját. Ez óriási lépés volt a norvég black metal színtér számára. Olyan zenekarok mint a Mayhem, a Burzum, az Emperor, vagy a Thorns tagjai gyakran találkoztak ott, és ez lett a black metal albumok felvételére szánt legfontosabb hely. Ebben a pincében alakította meg később Euronymous, független lemezkiadó társaságát "Deathlike Silence Productions" néven. (A társaságot a Sodom 1984-es "Obsessed By Cruelty" albumának második dala után nevezte el.) Saját zenekara és más hasonló bandák növekvő népszerűsége, valamint underground stúdiójának sikerei arra ösztönözték a többi lemezkiadót -melyek korábban elkerülték a black metal színteret-, hogy újra megfontolják a műfaj anyagainak kiadását.

Az öngyilkosság

1991. április 8.-án Per Yngve "Dead" Ohlin, a Mayhem énekese öngyilkosságot követett el a zenekarral közösen fenntartott házban. Míg zenésztársai "Dead" személyiségét úgy jellemezték, mint "furcsa, a belső lelki hatások iránt érzékeny és befelé forduló", a színpadi szereplései során egészen más személyként jelent meg, és időnként odáig ragadtatta magát, hogy képes volt a holttestek realisztikusabb megjelenítése érdekében éneklés közben megvagdosni a karjait.

Élettelen testét, melyet Øystein "Euronymous" Aarseth, a Mayhem gitárosa talált meg, a csuklókon felvágott erek, és a fejen, vadászpuskától származó lőtt seb csúfította el. "Dead", a társai számára írt búcsúlevelében, bocsánatot kért a lakáson belüli lövöldözés, valamint a sok vér miatt. Úgy tűnik Euronymoust nem rázta meg a látvány sőt, mielőtt értesítette volna a rendőrséget, elrohant egy közeli boltba, ahonnan egy fényképezőgéppel tért vissza, és rengeteg felvételt készített a holttestről, miközben átrendezett néhány dolgot. Egy az elkészült képek közül a később kiadott "Dawn of the Black Hearts" című koncertlemezük borítóját "díszítette". (Feltételezem, hogy az ő "beteg" lelkivilágában ez nem kegyeletsértésként, hanem egy jó performansz lehetőségként maradt meg.)

Idővel az a szóbeszéd terjedt el, hogy Euronymous, "Dead" agyának szétszóródott részeiből valamiféle bizarr ragut készített, és koponyájának darabjait nyakláncára fűzte. A zenekar később tagadta a hír "ragus" részét, azonban a nyaklánc sztorit megerősítették. Euronymous nyilatkozataiban azt állította, hogy a koponyadarabok részeiből csak olyan zenészeknek adott, akiket méltónak talált rá. (Ez igazán megnyugtató!) Később olyan mendemonda is szárnyra kapott, miszerint maga Euronymous ölte meg Dead-et.

Jørn "Necrobutcher" Stubberu, a Mayhem basszistája szerint:

Az emberek sokkal tájékozottabbak lettek a (black metal) színtérrel kapcsolatban, miután "Dead" főbe lőtte magát... ...és úgy gondolom "Dead" öngyilkossága volt az az esemény, amely igazán megváltoztatta a színteret.

Templom égetések - A Fantoft donga templom

A norvég black metál színtér zenészei és rajongói 1992 és 1996 között több mint 50 keresztény templom felgyújtásáért felelősek. Egyes épületek több száz évesek voltak, és Norvégia fontos történelmi műemlékeinek számítottak. A gyújtogatás sorozat egyik első és talán a legjelentősebb áldozata a Fantoft donga templom volt, ami rendőrség később közzétett információi szerint, Varg Vikernes (Burzum) haragjának célpontjává vált. A Burzum "Aske" (norvégül "hamu") című kislemezének borítója, a templom gyújtogatás utáni maradványait ábrázolta. Később, 1994 májusában bűnösnek találták a Holmenkollen kápolna, a Skjold és az Åsane templomok felégetésében is. Ezek a történések egybeestek a Mayhem "De Mysteriis Dom Sathanas" albumának tervezett megjelenésével, és az értesülések szerint ez nem volt véletlen, ugyanis Vikernes és Euronymous az albumborítón látható Trondheim-i Nidaros katedrális felrobbantására készült. Azonban Euronymous '93 augusztusában gyilkosság áldozata lett, és ez az esemény véget vetett a terveiknek, valamint meggátolta az album kiadását is. A zenésztársak közül Samoth, Faust (mindketten az Emperor bandából) és Jørn Inge Tunsberg (Hades Almighty), gyújtogatás vádjával a vádlottak padjára került és el is ítélték őket.

Napjain black metal közössége eltérően értékeli az eseményeket. Invernus, a Gorgoroth banda gitárosa és Gaahl az alapító énekes a velük készített interjúk során örömüket fejezik ki a templomgyújtogatásokkal kapcsolatban kiemelve, hogy "többnek kellet volna leégnie és talán majd egyszer még több fog leégni". Ezzel szemben Necrobutcher basszusgitáros és Kjetil Manheim dobos -korábbi Mayhem tagok-, elítélik a gyújtogatásokat, és az utóbbi arra hivatkozik, hogy "ezek az emberek csak megpróbáltak bekerülni egy zárt csoportba (black metal színtér)... és ott szerettek volna némi elismerést és státuszt elérni".

Az Euronymous gyilkosság

Ez az alcím elmenne egy jó Agahta Christie krimi címének is, de a valóság sajnos jóval kiábrándítóbb. 1993. augusztus 10-én Varg Vikernes egyszerűen lemészárolta Øystein "Euronymous" Aarseth-et, a Mayhem gitárosát. Azon az éjszakán Vikernes és Snorre "Blackthorn" Ruch a Thorns zenésze elindultak Bergenből, Euronymous oslói lakására. A helyszínre érkezve Vikernes igazi "hentelést" rendezett, Euronymous testét 23 késszúrás érte, kettő a fejet, öt a nyakat és tizenhat a hátat.

Feltételezések szerint a gyilkosság hátterében hatalmi harc, vagy valamilyen pénzügyi természetű vita állt, de nem kizárt hogy az ihletet, az egy évvel korábban Lillehammerben történt eset adta, ahol Bård "Faust" Eithun black metal zenész meggyilkolta a hozzá közeledni próbáló homoszexuális férfit, Magne Andreassent. Ezzel szemben Vikernes nem kevesebbet állított, minthogy Euronymous azt tervezte, hogy őt halálra kínozza és az eseményeket videóra rögzíti, és ennek érdekében valami alá nem írt szerződés ürügyén csalta a házba. Vikernes verziója szerint a gyilkosság éjszakáján szándékában állt Euronymous kezébe adni az aláírt szerződést egy "húzzon el a f*szba" kíséretében, azonban Euronymous váratlanul rátámadt. Vikernes szerint egyértelmű, hogy Euronymous sajnálatos sérüléseit az a kitört üveg okozta, melybe az áldozat a küzdelem hevében beleesett. Ezt a verziót a black metal színtér tagjai, de még maga "Faust" is kétségbe vonta. (Az igazságügyi kórboncnok meg főleg!)

Bármi is állt az eset hátterében, Vikernes-t néhány napon belül letartóztatták, és 1994 májusában 21 év börtönre ítélték (a Norvégiában kiszabható maximális büntetés), a gyilkosság és a négy templom felgyújtásának bűntette miatt. Vikernes mosolygott amikor az ítéletet felolvasták, és ez a kép elárasztotta a médiát. Abban a hónapban jelent meg az ominózus "De Mysteriis Dom Sathanas" című Mayhem album, melyen a gitáros még Euronymous, a basszusgitáros pedig Vikernes volt. A lemez kiadása előtt Euronymous családja arra kérte a banda dobosát Hellhammer-t, hogy távolítsa el a Vikernes basszusgitár játékát tartalmazó sávot a felvételről. Hellhammer véleménye szerint: "megfelelő dolog, hogy gyilkos és áldozata ugyanazon a felvételen együtt játszik, de a szavamat adtam hogy újravesszük a basszus sávot más zenésszel, viszont ezt az ígéretemet nem tartottam be". 2003-ban, Vikernes nem tért vissza a Tønsberg börtönbe, miután néhány nap "eltávot" kapott (hoppá, ilyenek a Norvég törvények?), de rövid időn belül elfogták mialatt egy lopott autóval és különböző fegyverekkel felszerelkezve menekült. Vikernes 2009-ben szabadult...

Az elmúlt néhány fejezet talán egy kicsit bulvárosra sikeredett, de fontos ismerni azokat az okokat, melyek a gyalázatos eseményeket követő években a korai norvég black metal színtér kiközösítéséhez vezettek. Egy ideig halálos trombózisnak tartották őket a metal műfaj vérkeringésében. Szerencsére a helyzet normalizálódott és ma már nincs így.

Az ezt követő pár év black metal túltermelésének köszönhetően hamar alábbhagyott a stílus lendülete. A később érkezők közül már csak azok a zenekarok tudtak kitűnni, akik valamilyen módon újítani próbáltak. Ilyen volt a Borknagar, aki pszichedelikus és folkos dallamokkal gazdagította zenéjét, továbbá a Dimmu Borgir és a Cradle Of Filth, akik szakítottak a nekro-hangzással, és szimfonikus elemeket, valamint billentyűs hangszereket is alkalmaznak. Nem kis büszkeség lehet számunkra, hogy az egyedi black metal alakulatok közé tartozik a magyar Sear Bliss csapat, ők fúvósok bevonásával erősítenek a black hangzáson és európai szinten is ismertek és elismertek, de fontos megemliteni a kiváló színvonalú albumairól elhíresült 2000-ben Budapesten összeállt pagan-black Bornholm brigádot is. Más zenekarok az electro és az ambient hangzás felé indultak el, például a Samael vagy az In The Woods. Azonban a változásokkal együtt a színtér által gyűlölt mainstream-be jutást sem kerülhette el a műfaj, ennek eredményeképp a '90-es évek második felére-végére, az eredeti eszmét teljes mértékben félreértelmező zenekarok serege adhatott ki hangzóanyagokat. Az eredeti skandináv színtér dominanciája megszűnt, és a black metal jelenlegi újító zenekarai többnyire Észak-Amerikából, Kelet-Európából vagy Franciaországból származnak. Ezekből a régiókból a sok kiváló banda mellett majmolók, pozőrök és álszent(ségtelenkedő) csoportok árasztották el a színteret, akik úgy gondolták helyreállítják a black metal megkopott hírnevét.

Mindezt "sikerült" is megvalósítani, ennek megfelelően a black metal jó ideig még az időközben sokszorosára duzzadt metal közönség jelentős része számára is elfogadhatatlan lett: a gúny, a megvetés, más esetekben a félelem tárgyává vált. Ez a tendencia szerencsére a black metal műfaj magját adó, az eredeti irányvonalat követő zenekarokra nem volt negatív hatással, és a műveikből bizonyos időnként összeállított albumok megjelenését milliók várják izgatottan.

A szószedet fordítása során megismert döbbenetes események hatásaként jelentkező "agyzsugorodásom" ellenére, a szöveg írása alatt végig két dolog motoszkált a fejemben. Az egyik, hogy az ismertető elején, a zenehallgatáshoz javasolt kellék (tartalék alsónadrág) kiegészítéseként feltétlenül javallott néhány poroltó és kényszerzubbony beszerzése is, a másik, hogy a korai norvég black metal színtér történései egyértelműen az inkvizíció legszebb éveit idézik.

 

 

 

 

 


 

Varg Qisling Larssøn Vikernes

(Forrás: matula.hu) 1973. február 11-én született Bergenben, Norvégiában Kristian Larsson Vikernes néven. Művészneve Count Grishnackh (egy ork J.R.R. Tolkien, A Gyűrűk ura című könyvéből), de Norvégiában leginkább Greven (azaz Gróf) néven ismert. Az egyszemélyes Burzum zenekar megalapítója.

Vikernes egy békés norvég kisvárosban, Bergenben nőtt fel, szőke hajjal és kék szemmel, szerető családja kebelén. Vonzalma a világ sötét és büdös oldalához hamar kiütközött, kiskamaszként már kijárogatott sötétedéskor a közeli erdőkbe, nézegette a furcsa formájú fatörzseket és árnyakat, közben pedig jól elgondolkozott a világ dolgain. Tizenévesként felfedezte a black metal csodálatos világát, majd miután rájött, hogy a lehető legbénább keresztnévvel rendelkezik, ami csak sátánistának kijuthat, hivatalosan is Varg-ra változtatta azt.

Vikernes még az oslói black metalosokkal is nehezen jött ki, ezért inkább egyszemélyes zenekart alapított Burzum néven, amely nagyon ritkán koncertezett, a stúdióban pedig többnyire ő maga működtetett minden hangszert. Euronymus hamar szárnyai alá vette a vidékről érkező Vikernest, és amikor Dead öngyilkossága után, a folyamatos rendőrségi zaklatásokat megelégelő Necrobutcher kiszállt a Mayhem-ből, őt kérte fel a következő album basszusgitár-részeinek eljátszására.

(Az itt hivatkozott album, a végül csak 1994-ben megjelent "De Mysteriis Dom Sathanas" nagyjából minden idők legnagyobb black metal albumának van elkönyvelve. Dead helyét Csihar Attila, a magyar Tormentor együttesből Norvégiába hívott énekes vette át. Csihar gondolom az élményeiből könyvet írhatna, mert az az egy mondat, amit tőle találtam az interneten, hihetetlen dolgokat sejtet. Így szól: "Vikernes sodronyingben várt az állomáson.")

A Mayhem album felvétele után felgyorsultak az események. 1992-ben gyakorlatilag havonta égett le egy a számos középkori norvég fatemplomból, június 6-án pedig az ország egyik büszkesége, az Oslo melletti Fantoft-templom lobbant lángra majd égett porrá. A rendőrség a sötétben tapogatózott -szóvicc!- a norvég lapok viszont hamar kiderítették, hogy a pirománia mögött az ország egyre jobban megvaduló black metal mozgalma áll. Vikernest letartóztatták, majd hat hétnyi fogvatartás után szabadon engedték. Nem kellett volna, mert Oslóba visszatérve egyből halálosan összeveszett Euronymussal, majd a fejébe vette, hogy szó szerint halálosan.

1993. augusztus 10-én éjjel -ekkorra már több, mint 30 templom leégett és a norvég rendőrség felállított egy, kizárólag a black metal undergrounddal foglalkozó nyomozócsoportot- Vikernes és barátja, Snorre Ruch bekopogtak Euronymushoz, majd 23 késszúrással megölték a megdöbbent gitárost. Mindkettejüket letartóztatták, és bár Vikernes önvédelemre hivatkozott, mondván hogy ha nem ő lép először, akkor Euronymus öli meg őt, az oslói bíróság 21 éves börtönbüntetésre ítélte egyrészt a gyilkosságért, másrészt a Fantoft-templom felgyújtásáért. Vikernes ügyét az sem nagyon segítette, hogy a lakásán tartott házkutatáson hatalmas mennyiségű dinamit és lőszer is előkerült. Ruch kisebb börtönbüntetéssel megúszta.

A per alatt Vikernes valóságos médiasztár lett Norvégiában. A tárgyalásokat végig viccelődte, az esti híradók pedig rendre tele voltak a "gonosz őrült" aznapi tréfáival. Ebben az időben már nem volt tanácsos fekete pólóban mászkálni Oslo utcáin, ugyanis a feldühödött polgárok gyakran szabályos lincselésekkel vettek elégtételt a nemzet büszkeségeinek felgyújtásáért. Vikernesen kívül 14 éves börtönbüntetést kapott Bard Faust, az Emperor együttes dobosa is, mivel hidegvérrel megölt egy hozzá közeledni próbáló homoszexuális férfit, valamint a színtér további öt tagja kapott kisebb-nagyobb szabadságvesztést, többnyire gyújtogatásért.

Börtönbe vonulásával Vikernes legendája tulajdonképpen csak elkezdődött. Lemezeit alig győzték újranyomni, és olyan vezető metalújságok álltak sorban a zárkája előtt, mint a Kerrang! vagy a Metal Hammer. A liberális norvég börtönöknek köszönhetően Vikernes -azon kívül, hogy bent kellett maradnia- gyakorlatilag azt csinálhatott, amit akart. A metal-tól ugyan egy ideig elfordult, viszont szabályos árja hazafi lett, hosszas írásai szerint célja az egész zsidó mocskot kiverni Norvégiából, visszatérni a pogány hithez, falvakba költözni és elmélkedni a tiszta haza szépségén. Gitárt ugyan nem, szintetizátort és egyéb elektronikus kütyüket viszont tarthatott a cellájában, ezeken az első hét évben két lemezt is felvett, azokat pedig ki is adták.

Majdnem 16 év börtönélet után 2009 május 24-én szabadult. Azóta több új Burzum nagylemezt adott ki...

Értékelés: 
Átlag: 4.2 (17 szavazat)