Folk Metal

 A folk metal a heavy metal zene alműfaja, mely az 1990-es években indult útjára. Ahogy a neve is sugallja, a műfaj a heavy metal és a hagyományos népzene kereszteződéséből jött létre. Ebben a stílusban széles körben használnak népi hangszereket, valamint kisebb mértékben hagyományos énekstílusokat (például a holland heidevolk és a dán sylvatica). A folk metal rendkívül sokszínű népi szövegtémákkal kápráztatja el a rajongókat, jut itt mindenkinek bőven vikingekből, trollokból, csatákból, varázslókból, sámánokból, lovagokból, hatalmas lakomákból és ivászatokból, tehát a történelem és a mondavilág színes kavalkádja zúdul a műfaj kedvelőire.

A folk metal első bemutatkozása az angol Golgotha (1982) zenekar 1984-es "Dangerous Games" című albumának köszönhető, mely népzenei motívumokkal ötvözte a brit heavy metal új hullámának stílusát (New Wave of British Heavy Metal - NWOBHM). Az ötletet nem fejlesztették tovább, de 1990-ben egy másik angol zenekar a Skyclad ugyanilyen elgondolás mentén adta ki debütalbumát "Sons of Mother Earth" címmel. Ez sem hozott áttörést, és egészen 1994-ig nem volt más követője az irányzatnak. 1994-ben és 1995 elején ez a zenei elgondolás kezdett feltűnni Európa különböző régióiban, valamint Izraelben. A korai együttesek közül az ír Cruachan (1992) és a német Subway to Sally (1992) - a regionális különbségek miatt - két eltérő stílust hoztak létre, az idő múlásával ezek mint Celtic (kelta) metal és Medieval (középkori) metal irányzatként váltak ismertté, de rövidesen a közel-keleti színtér is elindult, mely irányvonal az Oriental metal nevet kapta. Az újító zenekarok erőfeszítései ellenére a folk metal kevésbé ismert jelenség maradt a '90-es években. Nem így a 2000-es évek elején, amikor a műfaj szinte berobbant a köztudatba (különösen Finnországban), olyan zenekaroknak köszönhetően mint a Finntroll, az Ensiferum, a Korpiklaani, a Turisas és a Moonsorrow.

A folk metal zenei stílusára a sokszínűség a megfelelő jelző, ami abból adódik, hogy a zenekarok eltérő módon egyesítették a heavy metal és az igen változatos népzenék különböző elemeit. Sokféle népi hangszer alkalmazása, és a hat, vagy annál több tag jellemző a folk metalt játszó zenekarok alapfelállására. Néhány csapat billentyűs hangszerekkel létrehozott effekteket használ a népi hangszerek hangjának szimulálására, a dalok lírái pedig gyakran foglalkoznak a pogányság, a természet, a fantáziavilág, a mitológia és a történelem legkülönbözőbb témáival.

Történelem

Származás

Az angol Skyclad 1990-ben alakult meg, miután Martin Walkyier énekes otthagyta előző zenekarát a Sabbat-ot. A Skyclad thrash metal zenével kezdte pályafutását, amit "The Wayward Sons of Mother Earth" című bemutatkozó albumukon Mike Evans az egyik zenész néhány szám erejéig hegedű játékkal egészített ki. A lemezt úgy jellemezte Eduardo Rivadavia az Allmusic-tól, hogy "ambiciózus és úttörő". Az új stílusú debütalbum "The Widdershins Jig" című dala a "különösen jelentős" és a "bizonyosan első a Metal birodalomban" értékeléseket kapta. Második nagylemezük dalait már végigkísérte a hegedűjáték - a mára legendássá vált folkzenei sablon -, ami feltűnően nagy szerepet kapott a dallamok alaphangszereként, és ezt társították szólógitár kísérettel úgy, ahogy a legtöbb metal együttes a billentyűs hangszer kontra gitár párosnál teszi. Azóta a Skyclad-et és Keith Fay-t, a Cruachan zenekar alapítóját úgy aposztrofálják, mint kezdeményezői és úttörői a műfajnak, elismerve, hogy a Skyclad a "folk metal megalkotója".

Martin Walkyier énekes-szövegíró 2001-es távozása után a Skyclad továbbra is folk metal zenekarként folytatta működését, és az alapítása óta eltelt több évtized ellenére napjainkban is aktív. Ezzel szemben a portugál Moonspell (1992) csapat csak egy rövid ideig művelte ezt a műfajt. '94-ben kiadott "Under the Moonspell" című első lemezükön közel-keleti népzenei motívumok tűntek fel, a következő évben megjelenő második albumuk már átmenetet képviselt a gothic metal műfaj irányába, és további egy év leforgása alatt az európai goth-metal színtér egyik legfontosabb szereplőjévé váltak.

Az 1990-ben összeállt finn Amorphis zenekarnak szintén kulcsfontosságú szerepe volt a folk metal elterjedésében. Megalakulásuk után majd két évvel később hozták ki debütáló lemezüket "The Karelian Isthmus" címmel. További két év erőfeszítései eredményeképpen 1994-ben jelent meg a "Tales from the Thousand Lakes" című korong, mely - az alap death/doom hangzás mellett - sok lenyűgöző népies dallamot tartalmazott, és a dalok erőteljes folkos szerkezete hazájukban Finnországban is felkeltette az érdeklődést a hagyományos népzenei megközelítésű metal stílus iránt. Az album metalzenék kedvelői körében is kedvező fogadtatásra talált, és a műfaj rajongóinak száma az egész underground metal színtéren gyorsan indult növekedésnek.

Regionális eltérések

A regionális eltérések miatt a '94-es és '95-ös években a folt metal műfajnak több eltérő irányzata alakult ki.

Medieval (középkori) metal

1992-ben állt össze a német Subway to Sally folk-rock zenekar. Zenéjükre elsősorban az ír és a skót népzenei jegyek hatottak, ezért műveiket akkor még kizárólag angol nyelven adták elő. Második albumukon ami 1995-ben jött ki "MCMXCV" címmel - elfogadva a hagyományos megközelítést -, már anyanyelvükön németül énekeltek. A Subway to Sally - befogadva a Skyclad hatásait -, saját "keverék" kemény rock és heavy metal zenéjét olyan középkori hangszerek játékával egészítette ki, mint a duda, a tekerőlant, a lant, a mandolin, a síp, a hegedű és a fuvola, valamint dalszövegeiket átszőtte a romantikus-szimbolikus német nyelvű költészet. Ezzel az új megközelítéssel figyelemre méltó sikereket értek el hazájukban Németországban, és azóta úgy nevezik őket mint: "annak az új hullámnak az elindítója, amit úgy hívnak medieval rock".

Ez az egyértelműen német jelenség folytatódott, és a mozgalom egyre bővült a stílus magukénak érző zenekarokkal. Az 1996-ban alakult berlini székhelyű In Extremo együttes tagjai középkori hatású színpadi ruhákban léptek fel, emellett kísérőhangszerként olyan zenei eszközöket használtak, mint a lant vagy a skót duda, melyekkel kapcsolatban pozitív visszajelzéseket, újító zenéjükkel pedig meglepően nagy sikereket értek el. A műfaj ismertsége és népszerűsége egyre emelkedett, aminek következményeként a bajor népviseletben fellépő Schandmaul (1998) zenekar Németországban már kereskedelmi sikereket ért el. Napjaink "vándorzenészeinek" nevezték magukat, mert műveikben olyan korhű népzenei hangszerarzenált vonultattak fel, mint például a duda, a kintorna, a hegedű és a mandolin.

Celtic (kelta) metal

Az ír Cruachan zenekart 1992-ben alapította Keith Fay gitáros, első demófelvételük 1993-ban jelent meg. Ők szintén a Skyclad első albumából merítettek ihletet. Fay azt tűzte ki az csapat céljául, hogy összekapcsolják a black metal stíluselemeit az ír népzenével. "Tuatha Na Gael" című debütáló albumuk 1995-ben jelent meg, és azóta úgy ismertek, mint akik "képesek a legtovább elmenni annak érdekében, hogy kibővítsék a folk metal műfajt". A Cruachan által kifejlesztett heavy metal és a kelta népzenei kombináció ma celtic (kelta) metal néven ismert.

A Cruachan-al párhuzamosan, a Primordial (1987) black metal banda is 1993-ban adott ki egy demófelvételt, mellyel élen jártak a black metal mozgalom lassan kibontakozó második hullámában. Az ír zenei motívumok nagy szerepet játszottak a Primordial stílusában, dalaik hangzásvilágában egyszerre volt jelen a black metal sötét világa és a kifinomult, folkos sugallat. A banda azóta tökéletesre csiszolta páratlan stílusát, és az egyik legegyedibb hangzású zenekarrá váltak lehengerlő folk-black műveikkel. A celtic metal korai képviselői közé tartozik a Geasa (1994) és a Waylander (1993) zenekar is, mindketten 1995-ben adták ki első demófelvételeiket.

Oriental metal

Az Orphaned Land formáció 1991-ben alakult meg Izraelben. '93-ban megjelent keverék hangzású "The Beloved's Cry" című első és egyetlen demólemezük gyorsan felkeltette az érdeklődést az új és szokatlan zenei megközelítésre. A csapat tagjai szinte még tinédzserek voltak amikor '94-ben első nagylemezükkel rukkoltak ki, ami a "Sahara" címet kapta. Az Orphaned Land dalai a közel-kelet zenei motívumain alapszik, így nem meglepő, hogy műveikben kirívóan erőteljesek a hagyományos zsidó és arab népzeni elemek. Agresszívabb black/death metal megszólalással és varázslatos keleties zenei ízekkel működik az Orphaned Land honfitársa, a '93-ban Jeruzsálemben megalakult Melechesh. Technikás, helyenként virtuóz játékukban népies elemek és extrém metal jegyek keverednek, sokak szerint egyedülálló módon valósítva meg a két irányzat fúzióját. Rajtuk kívül említést érdemelnek a szintén izraeli Amaseffer és a Distorted. A '96-ban összeállt Distorted gót/melodeath stílusát szőtte át közel-keleti dallamvonulatokkal, az ottani színtéren elsőként megjelenve női énekessel. Európai példaként a francia Arkan (2005) említhető, melynek különböző nemzetiségű tagjai (francia, algériai, marokkói) dallamos death metal muzsikába oltottak közép-keleti dallamokat.

A 2000-es évek szellemi fellendülése(?) után számos oriental metal banda startolt el az arab világban, egyik legismertebb közülük a Myrath Tunéziából. 2001-ben Xtazy néven álltak össze, majd 2006-ban módosították nevüket Myrath-ra. Jórészt arab, valamint észak-afrikai dallamokra és népzenei témákra építik hangzásukat. Szintén Tunéziában, 1997-ben kezdte el pályafutását a Carthagods, ők az oriental metal poweresebb változatát játsszák. Libanonban a Kordz indult el az alternatív rock/metal vonalon, a muzsikájukba oltott helyi népi dallamokat elsősorban billentyűs hangszerek effektjeinek segítségével szólaltatják meg. Black metal alapokon nyugvó folkzenei hatásokkal fűszerezett zenét játszik a szaúd-arábiai AlNamrood. Vallásellenes szövegeik miatt a zenekar tagjai mindenféle "művésznevekkel" fedik el valódi kilétüket, hiszen országukban a hit bírálatának "jutalma" simán lehet hosszú ideig tartó szabadságvesztés, vagy lefejezés általi halál. A Lazywall csapat Marokkó folk színteréről származik, hard rock és dallamos metal műveikhez olyan hangszereket is felhasználnak, mint az oud (körte alakú húros hangszer) és a djembe (dzsembé - Nyugat-Afrika, azon belül is a mande népek tradicionális ütőhangszere). Észak-Afrika lassan erősödő rock/metal színteréről egyre többen belekóstolnak a folk metal zenei ízeibe, például az Andaz Azzul Algériából, vagy az igazán bátor és úttörő Massive Scar Era Egyiptomból (ez utóbbi szintén női énekessel). Sajnos igen gyakran szembesülnek a hazájukban tapasztalható diszkriminációval, például a Massive Scar Era énekesnőjét is rendszeresen éri zaklatás metalzenei szereplése miatt.

A felsoroltak alapján egyértelműnek tűnik, hogy az oriental metal elnevezés a metal, és elsősorban a közel-keleti zenei műfajok fúziójára utal, de a kategóriába manapság a távol-keleti folk metal zenekarokat is besorolják. Például a taiwani dallamos black/death Chthonic (1995) zenekar legtöbbször mint oriental metal banda kerül említésre, annak ellenére, hogy a dalaik nem közel-keleti, hanem távol-keleti népzenei elemeket tartalmaznak. A távol-keleten egyébként a folk metal kevésbé terjedt el, pedig a régió gazdag népzenéje a jól megválasztott fémzenei alapokkal vegyítve igazán rejtelmes és egzotikus megszólalású lenne. Persze ott is létezik néhány folk metal zenekar, ilyen például a Bellfast (1993) Japánból, vagy a Nine Treasures (2010), a Fu-Xi (伏羲) (2005) vagy a Tengger Cavalry (2010) Kínából.

Fejlesztés

A '90-es évek közepétől fokozatosan növekvő számban alakultak meg olyan zenekarok, melyek a heavy metalt a népzenével kapcsolták össze. Ezek közé tartozik a rövid életű, norvég folk-viking Storm (1993), amiben Fenriz a Darkthrone és Satyr a Satyricon tagja, majd később Kari Rueslåtten, a doom metalt játszó The 3rd and the Mortal énekese is tevékenykedett. Az 1995-ben megjelent "Nordavind" című egyetlen lemezükön billentyűs hangszerek effektjeivel utánozták a népi hangszerek hangját. Hozzájuk hasonlóan a belgiumi székhelyű folk-black Ancient Rites is népzenei elemekkel színezte viking témájú zenéjét, melyhez billentyűs hangszereket is használtak, de a német Empyrium (1994) a hagyományos gitárjáték mellett szintén támaszkodott a szintetizátorok és samplerek hangjára, ezek segítségével alakították ki "sötét folklór" black metal zenei arculatukat, amit az 1996-ban megjelent "Wintersunset" című első albumukon mutattak be.

Ezek a stílusjegyek voltak felfedezhetők Vratyas Vakyas multi-instrumentalista egyszemélyes viking/black/folk metal projektjében is, ami később rengeteg vendégzenész közreműködésével Falkenbach néven vált ismertté. Annak ellenére, hogy a Falkenbach már 1989 elején megalakult, egy ideig szinte észrevétlenül tevékenykedett, pedig epikus zenéjük bővelkedett billentyűs hangszerek játékával, viking témákkal és népzenei hatásokkal, azaz gyakorlatilag a viking/black metal alapokat ötvözték folkos elemekkel. Az első teljes játékidejű Falkenbach korong "...En Their Medh Riki Fara..." címmel 1996-ban jelent meg. Az elkövetkező két évben további együttesek csatlakoztak albumaikkal a két műfaj kombinációjához, ezek voltak többek között a Månegarm (1995), a Thyrfing (1995) és a Windir (1994).

Megelőzve a legtöbb folk metal bandát, az 1989-ben összeállt spanyol Mägo de Oz ugyanabban az évben adta ki saját magáról elnevezett debütáló albumát. A saját felállásban kilenc tagot számláló zenekar - köztük egy hegedűs és egy fuvolás -, az évek során sokat tett a power metal és a kelta ízekkel fűszerezett folk metal érdekes keverékének létrehozásáért. A brigád komoly toplistás sikereket ért el elsősorban az anyanyelvi régiókban, azaz Spanyolországban, Dél-Amerikában és Mexikóban.

Amerikában a Pennsylvania-i Slough Feg (korábban The Lord Weird Slough Feg) (1990) zenekar révén indult meg egy korai folkos formálódás a '90-es évek elején. Az együttes magáról elnevezett 1996-os debütalbumán mutatta be, milyen is a tradicionális/power metal és a folk metal egyedi stílusban történő ötvözése.

A Silent Stream of Godless Elegy nevű cseh zenekar 1995-ben alakult meg mint a doom metal műfaj követője, és kalandozós/kísérletezős módon fűzte össze zenéjét pagan (pogány) képekkel, folkos hegedű- és csellójátékkal, valamint a modern idők által elvárt metal elemekkel.

Robbanás

A '90-es években és még a '90-es évek végén is nagyon kevés zenekar tevékenykedett a műfajban, eléggé kevés volt az egy főre jutó igazi folk metal banda, és az említetteken kívül a folk mozgalomnak csak egy-két képviselője akadt egész Európában. Napjainkban egész más a helyzet, a műfaj gyakorlatilag berobbant a köztudatba, és az irányzat szinte minden régióban jelen van.

A folk metal műfaj drámai mértékben bővült az ezredfordulóra. A robbanás élvonalába tartozott a finnországbeli Finntroll zenekar. 1997-ben alakultak, a rákövetkező évben adták ki demólemezüket, majd egy év múlva '99-ben jelent meg "Midnattens Widunder" című debütáló albumuk. Hírnevüket azáltal növelték, hogy zenéjüket humorral fűszerezték, "megszállottai voltak minden trollish dolognak", és ez egyértelműen jelzi a zenekar tagjainak rendkívül vidám és bohókás hozzáállását. A dalszövegeiket kizárólag svéd nyelven adták elő a finn helyett, mert véleményük szerint ez nyilvánvalóan jobb volt a trollish szellemiség felidézésére, azonban ennek valós oka az volt, hogy a zenekar énekese a svéd ajkú kisebbséghez tartozott. A Finntroll zenéje igazi innováció, tulajdonképpen a black metal műfaj és a humppa, azaz finn polka házassága. Pontosabban a zenekar a humppa harmónikajátékát és a dobpergéssel kísért alternatív basszus vonalát hasznosította. Az extrém metalnak és a polkának ezt a valószínűtlen keverékét különbözőképpen fogadták a kritikusok. Andy Hinds az Allmusic-tól arra panaszkodott, hogy a polka motívumok használata aláássa a polka hírnevét, azaz tulajdonképpen tervezett fenyegetés egy black metal banda részéről(!). Ellenben kollégája Alex Henderson agyondicséri a zenekart "szilárd és következetesen rokonszenves" erőfeszítéseiért, és szerinte a Finntroll azzal különböztette meg magát társaitól, hogy "hangsúlyozták a finn humppa motívumokat", valamint humorral és iróniával fűszerezett új stílust tettek le az asztalra.

2001-ben anyanyelvükön jelent meg második lemezük "Jaktens Tid" címmel, és azonnali toplistás sikereket ért el Finnországban. Az albumon néhány dal erejéig beszállt Jonne Järvelä, egy másik finn zenekar, a Korpiklaani (2003) énekese is. Míg más bandák metal zenével kezdtek és csak később adtak hozzá folk elemeket, addig a Korpiklaani folk zenével kezdett mielőtt a metal stílus felé fordult. A Korpiklaani gyökerei egy Shamaani Duo nevű számi népzenei csoporthoz vezethetők vissza, akik éttermi zenekarként indultak 1993-ban. Egyetlen népzenei albumot adtak ki ezen a néven, még mielőtt Jonne Järvelä énekes elköltözött és '97-ben Shaman néven új zenekart alapított volna. A Shaman népzenei alapját a Shaaman Duo folkos zenei motívumai jelentették. Két albumot adtak ki, az egyiket 1999-ben, a másikat 2001-ben, mielőtt Shaman-ról Korpiklaani-ra változtatták volna a nevüket. A névváltozást jelentős zenei változás is kísérte. A hagyományos yoik éneket és a számi nyelv használatát elhagyták, és szintetizátorral váltották ki az igazi népi hangszerek hangját. Jonne Järvelä fellépése a Finntroll zenekarban katalizátora volt annak a változásnak, amely a folk stílusról a metal stílusra helyezte a hangsúlyt.

Míg a Korpiklaani többnyire hagyományos hangszerekkel szállította a folk metalt, addig a Finntroll billentyűs hangszerekre támaszkodva játszotta a humppa alapú finn népi dallamokat. A billentyűs Henri Sorvali alkalmanként fellép egy másik Finnországi folk metal együttessel a Moonsorrow-al, amit 1995-ben alapított unokatestvérével Ville Sorvali-val. 1997-ben és 1999-ben adtak ki demófelvételeket, mielőtt 2001-ben megjelent volna debütalbumuk, a "Suden Uni". A Moonsorrow, zenéjében a folk metal stílust ötvözte viking metal elemekkel oly módon, hogy Finnország tradicionális népzenei motívumait bonyolult szimfonikus elrendezésekbe sorolta. Az együttes tagjai ugyanúgy korhű viking ruhákat viseltek mint a Bathory és az Enslaved tagjai. A népzenei elemek felhasználása divattá vált Finnországban, és ez a tény lökést adott olyan együttesek megjelenésének mint az Ensiferum (1995), a Cadacross (1997), és később a Turisas (1997) és a Wintersun (2003). Az Ensiferum 2007-es kislemeze a "One More Magic Potion" a toplisták élére repítette a zenekart, és az összes tapasztalt banda, a Finntroll, a Korpiklaani, a Moonsorrow és a Turisas is rendszeresen a finn toplisták előkelő helyeire pozicionálta magát.

Természetesen a folk metal stílus rendkívül népszerű a többi skandináv országban is. Svédországi képviselői közé tartoznak olyan zenekarok mint a fent említett Thyrfing és Månegarm, valamint az Otyg (1995) és a Vintersorg (1994). Norvégiában a korábban említett Storm és Windir mellett az újabb zenekarok is rendkívül kedveltek, komoly rajongótáborral rendelkezik például a Kampfar (1994), a Lumsk (1999), az Ásmegin (1998) és a Trollfest (2003). Dániában a műfaj jeles képviselői a Wuthering Heights (1997), a Svartsot (2005), és a Feröer (Føroyar) szigeteki Týr (1998).

Skandinávián kívül más európai nemzetek is hozzájárultak a műfaj elterjedéséhez. A balti államok képviselői a Metsatöll (1999), a Raud-Ants (2002) és a Skyforger (1995), Oroszország az Alkonost (1996), az Arkona (2002), a Butterfly Temple (1995), a Fferyllt (2003), és a különleges gothic/industrial folk Satarial (1993), Ukrajnából az Anabioz (2003) és a Kroda (2003), míg Magyarország a Dalriada (2006) (1998-ban még Echo of Dalriada), a KerecsenSólyom (2004), a Niburta (2009), a Szkítia (2004), a Sacra Arcana (2001) vagy a The Moon And The Nightspirit (2003) duó révén képviselteti magát a műfajban. Több elszigetelt példa említhető szerte Európából, a Divlje Jagode (vad erdei szamóca) (1977) Boszniából, a Balkandji (1999) Bulgáriából, az Elvenking (1997) Olaszországból, és az Excelsis (1996) vagy Eluveitie (2002) Svájcból. A Folkearth (2004, és annak egyik oldalága a Folkodia 2007) egy nemzetközi folk metal projekt, mivel tagjai különböző Európai országokból származnak. Ennek a kezdeményezésnek 14 zenész a tagja, akik különböző folk és metalzenei háttérrel rendelkeznek. Második albumuk a "By the Sword of My Father" 2006-ban jelent meg, nem kevesebb mint 31 zenész közreműködésével! (Muris dolog elképzelni, hogy a stúdiófelvétel közben kialakult "zenésztömegnyomor" micsoda kihívást jelenthetett, hiszen a zenészeknek tuti figyelniük kellett arra, hogy az átszellemült zenélés közben a hegedűvonókkal ki ne szúrják egymás szemét.)

Az európai kontinensen túl a folk metal műfaj viszonylag ismeretlen, csak néhány művelője létezik, mint pl. az előzőekben említett Slough Feg és amerikai társa az Agalloch (1995). Az utóbbi zenéje egy földrajzi anomália, hiszen annyira eklektikus és avantgárd folk metal, hogy stílusa alapján az ember azt várná, ez bizony Skandináviából származik és nem az Oregon állambeli Portland-ből. A Tuatha de Danann (1995) és a Skiltron (2004) kelta metal muzsikájával együtt szintén egy-egy földrajzi rendellenesség, mivel ők meg Brazíliából, illetve Argentínából nyomják a népimetalt!

Műfaji jellemzők

Zene

A folk metal egy változatos gyűjtőműfaja a különböző heavy metal/népzenét játszó zenekaroknak. Míg olyan bandáknak mint a Fintroll és a Primordial a black metal műfaj a zenei alapjuk, más csoportok mint például a Slough Feg alapstílusa a tradicionális heavy és a power metal. A német-norvég eredetű Midnattsol dalaiban a gothic metal, az Elvenking, a Lumsk és a Týr zenéjében a progresszív metal elemei dominálnak. Néhány együttes sikeresen alkalmazza a heavy metal több alműfajának kombinációit is, erre példa lehet az Orphaned Land zenekar, melynek dalaiban a folk motívumok progresszív és doom/death metal jellemzőkkel keverednek, de ide tartozik az Ensiferum csapat is a folk, power és death metal alapokon nyugvó hibrid stílusával. Néhány zenekar a heavy metal műfajon kívüli egyéb zenei stílusokat olvasztott össze, úgymint a norvég punk-rock színtéren mozgó Glittertind (2001), és a neofolk/post-rock inspirációjú Agalloch.

A műfaj népzenei elemei gyakran tükrözik az etnikai hátteret, ezért ismerhető fel a skandináv népzene a Fintroll és Korpiklaani dalaiban, a balti népzene a Metsatöll és Skyforger zenéiben, és a közel-keleti háttér az Orphaned Land műveiben. A kelta eredetű népies dallamok megtalálhatók az ír Cruachan és Waylander zenekarok számaiban, de például felfedezhető az Írországon kívüli Eluveitie (habár Svájcra úgy lehet tekinteni mint a kelta történelem része), és a Tuatha de Danann (pedig Brazíliának nincs kulturális és történelmi kapcsolata a keltákkal annak ellenére, hogy az ország neve - Brasil - megegyezik egy, a kelta mitológiában szereplő sziget nevével) zenéiben is. Előfordul, hogy egyes zenekarok mint például az Elvenking és az Ensiferum, több népzenei régió zenészeit egyesíti magába.

A műfaj, a zenei légkör és a hangulat széles skáláját kínálja. Erre példa a vicces és vidám természetű Finntroll és a Korpiklaani együttes, akikről köztudott, hogy zenélés közben élvezettel táncolnak is, ezzel szemben a Primordial, a Thyrfing vagy a Finsterforst elmélkedő, nyugodtabb hangulatú szongokat játszik, a Lumsk még lágyabb stílust kínál, az Agalloch a "depresszív ambient" hangzást favorizálja, az Alestorm pedig az ír kocsmanóták motívumait használja fel.

Az epikus atmoszféra jellemző olyan zenekarokra mint a Primordial, a Moonsorrow, a NightCreepers, a Turisas és a Folkearth. A dallamosabb stílust követi az Ensiferum és a Wintersun, a Finntroll és a Månegarm pedig az erősebb/brutálisabb elemeket kedveli.

Eszközök

A folk metal műfajban általában ugyanazok a zenei eszközök adják az alapokat mint az alap heavy metalban: gitár, basszusgitár, dob, ének. Néhány csapat, például az észt Tharaphita (1995) nem használ népi hangszereket, inkább a hagyományos metal hangszerekben bízik, de a zenekarok nagy része erőteljesen támaszkodik az egzotikus népi hangszerek használatára. Számos együttesnél vezető hangszer a hegedű, ezek közé tartozik: Skyclad, Subway to Sally, Schandmaul, Mägo de Oz, Silent Stream of Godless Elegy, Korpiklaani, Lumsk, Elvenking, Eluveitie, Tuatha de Danann. Az ón síp és a fuvola használatát a következő celtic metal zenekarok preferálják: Cruachan, Waylander, Eluveitie. A fuvola megtalálható más zenekaroknál is: Metsatöll, Schandmaul, Morgenstern. Néhány zenekar számára fontos, hogy kiemelje származási hátterét és ezért országának egzotikus hangszereit is előszeretettel használja: Skyforger - lett kokle, Metsatöll - észt torupill, Korpiklaani - finn kantele, Eluveitie - hurdy-gurdy, Orphaned Land - oud és saz. (Biztos kiakadnának olyan csodálatos magyar népi hangszerek hangján, mint a citera, a doromb vagy a köcsögduda, mely szötyök, höppögő, köpü, huhogó és döfű néven is ismert.) Más zenekarok - a népi hangszerek használatának mellőzése miatt - billentyűs hangszereik segítségével idézik fel a népi hangeszközök hangzásvilágát: Storm, Empyrium, Finntroll, Midnattsol. Míg egyéb zenekarok a népies hegedűjátékot billentyűs hangszerekkel, szintetizátorok szimulálják: Skyclad, Mägo de Oz, Tuatha de Danann.

Számos hangszer - melyekre egyes bandák a stúdiófelvételeik során támaszkodnak - a koncerteken előforduló kényszerű nélkülözése, akadálya lehet az élő előadásoknak. Míg az Orphaned Land szülőföldjén Izraelben egy-egy fellépés alkalmával könnyen felvonultat akár húsz vendégzenészt is, koncertkörútjai során kénytelen számítógépes trükköket használni a hiányzó előadóművészek szerepeinek pótlására. Néhány folk metal csoport, például a Folkearth és a Falkenbach munkája kizárólag a stúdiófelvételek elkészítésére korlátozódik, és a fent említett okok miatt nem adnak élő koncertet. Gyakran előfordul, hogy a folk metal együttesek alap taglétszámukat vendégzenészekkel bővítik ki, következésképpen nem ritka a hat vagy annál több előadóművésszel fellépő banda. A zenekarok közül hat tagú (sextett): Schandmaul, Cruachan, Korpiklaani, Turisas, Midnattsol. Hét tagú (szeptett): Subway to Sally, In Extremo, Lumsk. Nyolc tagú a Silent Stream of Godless Elegy valamint az Eluveitie, és végül kilenc taggal büszkélkedik a Mägo de Oz. Még ha a zenekarok tagjai elkötelezettek is a népi hangszerek használata iránt, sokszor kérnek fel vendégművészeket annak érdekében, hogy tovább fokozzák a profi hangzás által kiváltott hatást. Például a hét tagú Lumsk együttes zenészei, "Åsmund Frægdegjevar" című debütáló albumuk elkészítéséhez - közreműködőként - további tizenhárom vendégzenészt hívtak meg. (Itt ismét gondoljuk a fent említett tumultuózus szemszurkálós jelenetekre!) Arra is van példa, hogy egy-egy vendégművész mint "a zenekar teljes jogú tagja" lesz ismert, ez fordult elő a Skyforger és a Turisas brigádok esetében is.

Ének

Ebben a műfajban a legkülönbözőbb zenei stílusokat és hangszereket kiválóan egészítik ki a különféle vokális stílusok. A hátborzongató halálsikolyok a Finntroll zenéiben, a rekedt, reszelős károgó énekhangok alkalmazása a Skyforger és a Moonsorrow dalaiban az mutatják, hogy extrém énekstílusokból sincs hiány a folk metal irányzatban. A Cadacross, az Ensiferum és az Equilibrium bandákra is jellemző az extrém ének, ellenben a Mägo de Oz, a Metsatöll, a Primordial, a Turisas, a Windir és a Wintersun énekesei - összhangban a tradicionális metal értékeivel - kizárólag tiszta énekhangokat használnak.

A hagyományos népi énekstílus szintén megtalálható néhány folk metal zenekar előadásmódjában. Jonne Järvelä yoik éneke különböző mértékben képviselteti magát a Shaman, a Fintroll és a Korpiklaani zenéjében. Népi- vagy a népi ihletésű énekstílus hallható a Metsatöll, a Skyforger és az Orphaned Land dalaiban is. Az Orphaned Land által is használt csoportosan vagy kórusban előadott kompozíció gyakori jellemzője a folk metal műfaj követőinek. A kórus alkalmazása tipikus az Arkona, a Turisas, a Lumsk és az Eluveitie zenekarokra, míg a csoportos ének a Týr és a Windir jellemzője. A Falconer és a Thyrfing együttesek viking metal számaikban, "yo-ho-ho" népi dallamok használatával erősítik a viking vonalat.

Az Orphaned Land javarészt angol nyelvű dalszövegeket használ, de köztudott, hogy az anyanyelven előadott lírák esetén "jobban megy a zenélés", valamint még különlegesebbé és egzotikusabbá válik az előadás. A Týr zenekar több nyelvet is használ számaiban, de a műfaj más zenekarai majdnem teljesen, vagy kizárólag az anyanyelvükön adják elő zenéiket, ezek közé tartozik például a spanyol Mägo de Oz, a finn Moonsorrow, az észt Metsatöll és a norvég Lumsk. A medieval folk metal zenekarok nagyrészt saját anyanyelvükön, azaz többnyire német nyelven énekelnek, ide tartozik a Subway to Sally, a Morgenstern és a Letzte Instanz.

Nem ritka a női énekesek vezető szerepe egy-egy bandában, erre példa a Cruachan, az Otyg, a Lumsk, az Arkona és a Midnattsol. Más zenekarok mint az Orphaned Land és az Elvenking, rendszeresen női vendégénekesekkel együtt jelenik meg a színpadon.

Dalszöveg

A dalszövegek népszerű témái közé tartozik a pogányság, a természet szeretete, a történelem, a fantasy és a mitológia.

A folk metalt a kezdetek óta a pogánysággal azonosítják, és a bandák jó része kötődik is az ősi népi hagyományokhoz. Példaként említhető az az eset, amikor Martin Walkyier elhagyta korábbi együttesét a Sabbat-ot és megalapította a Skyclad formációt, akkor a szakítás okainak egyikeként azt jelölte meg, hogy előző csapata "nem haladt kellő mértékben a pogány értékrend irányába, és a brit út volt az, amelyet maguknak kijelöltek". Következésképpen a Skyclad dalszövegeiben már fontos szerepet kaptak a pogány témák. Keith Fay a Cruachan együttes alapítója pogányként jellemzi saját csapatát, és Ville Sorvali a Moonsorrow-ból inkább a pagan metal (pogány metal) elnevezést részesíti előnyben, mert "ez jellemzi zenéjük ideológia hátterét anélkül, hogy bármit mondana magáról a zenéről". Más bandák is szívesebben használják a "pogány metal" jelzőt saját stílusuk leírásával kapcsolatban, ide tartozik a Cruachan, az Eluveitie, az Obtest és a Skyforger is. Ellentétben a pogány témákat felelevenítő zenekarokkal, egyéb folk metal csapatok más témájú dalszövegeket használnak, ennek egyik példája az Orphaned Land aki dalaiban saját Ábrahámi vallásának témáit követi.

A természet szeretete erős befolyással bír sok olyan folk metal együttes dalaira mint a Korpiklaani, az Elvenking, a Midnattsol és a Vintersorg, akik líráiban ez rendszeresen visszatérő motívum. Az Agalloch csapat számára a természet nagyon szerethető téma, mivel szerintük "ők az áldozatok mellett állnak a természet és az emberiség kényes kapcsolatában, ahol az emberiség csak egy betegség". A Skyclad tagjai a Greenpeace mellett olyan szervezeteket is támogatnak, akik ki mernek állni bolygónk megmentése érdekében azok ellen, akik nap mint nap pusztítják azt.

A műfaj egyik úttörőjének tartott Skyclad, dalszövegeiben kerüli a fantasy témákat: "Nem volt már elég a fantáziavilágból? Hiszen nap mint nap csak ezt hallgathatjuk a politikusainktól!". Ugyanakkor egyéb folk metal bandák mint az Ensiferum, a Midnattsol és a Cruachan előszeretettel használnak fantasy témákat, sőt, az Elvenking a fantasy témákat arra használja, hogy különböző metaforákkal fedje el dalszövegei mélyebb mondanivalóit. Hasonlóképpen a Turisas is fantasy témákba csomagolja dalszövegeinek olyan kérdéseit, melyeknek mélyebb a mondanivalójuk, és nagyobb a jelentőségük.

Köztudott hogy a celtic metal alműfajnak a kelta történelem, a mondavilág és mitológia az alapja, és ezt a kimeríthetetlen témaforrást előszeretettel dolgozza fel dalaiban a Cruachan, az Eluveitie, a Primordial, a Fferyllt, és a doomos Mael Mórdha. A Falkenbach, a Týr, a Finntroll, a Mithotyn, a Moonsorrow, és sok más északi zenekar dalszövegeinek központi részét képezi a skandináv mitológia és a viking história. (Erről jutott eszembe, hogy Odin, a skandinávok főistene félszemű!!! Lehet, hogy ő is a Lumsk-ban, vagy a Folkearth-ban hegedült? ) A Skyforger számaira jellemző, hogy mind történelmi, mind mitológiai elemek előfordulnak líráikban, melyek az ő Lett kultúrájuk fontos részei. A Falconer és a Slechtvalk tulajdonképpen saját nemzetük történelmét adják elő dalaikban. A Skyclad zenekarról köztudott, hogy komoly politikai témákat is feszeget dalszövegeiben, melyek humoros szójátékokkal vannak tele. Más együttesekre is jellemzőek a szórakoztató és humoros dalszövegek. Ez a megállapítás magába foglalja a Finntroll-t és megszállottságát a trollokkal kapcsolatban. A Korpiklaani is olyan dolgokra koncentrál líráiban, amiktől mindenki jól érzi magát, azaz a nagy ivás és a bulizás.

Sajnálatos módon néhány nemzeti szocialista black metal (NSBM) banda, mint az ukrán Nokturnal Mortum vagy a Temnozor (Темнозорь), keresztezték stílusukat a folk metal műfajjal. (A Kroda (Крода) csapatot is meggyanúsították, de ők közleményben utasították vissza a vádakat.) Ez olyan esemény Ciaran O'Hagan a Waylander énekese szerint: "amely sérti azoknak az embereknek az érzéseit - és természetesen közéjük sorolja saját magát is -, akik egyáltalán nem rendelkeznek fasiszta eszmékkel". Továbbá felveti azt is, hogy az NSBM zenekarok "mindenféle rossz okok érdekében" játszanak folk metal stílusban. A neo-náci együttesek részéről a pogány értékek és szimbólumok ellopása azzal a siralmas következménnyel járt, hogy tévedésből több folk metal zenekart is az NSBM színteréhez soroltak. A további vádak megelőzése- és a kialakult helyzet rendezése érdekében a Cruachan, a Skyforger, a Moonsorrow, a Månegarm és a Týr élesen elhatárolták magukat a nácizmus, a fasizmus és a rasszizmus eszméjétől. A Skyforger odáig ment, hogy "Ez itt nem náci cucc!" feliratokkal látták el albumborítóik hátoldalát. Richard Lederer a Summoning-ból, a zenekar honlapján megjelent esszéjében nyilvánosan is elítélte a nemzeti szocializmus eszméit. Ennek ellenére, a 2008 áprilisában megrendezett "Paganfest" folk metal fesztiválon a német Antifa (radikális antifasiszta szervezet), náci, fasiszta és rasszista vádakkal illette a rendezvényt. Erre válaszul Ville Sorvali a Moonsorrow és Heri Joensen a Týr zenekar tagjai, közös videonyilatkozattal igyekeztek cáfolni ezeket az alaptalan vádakat, megjegyezve:

Úgy tűnik az egyik legnagyobb probléma az általunk használt olyan ősi skandináv szimbólumok jelenléte, mint a Moonsorrow "S" logója és a Týr "T" logója, mely rúnákat népeink ebben a formában már több ezer éve használják.

A Moonsorrow - válaszul a vádakra - írásos nyilatkozatot is kiadott, a Týr pedig saját honlapján jelentetett meg egy írást "Got the idea for the rune logo" azaz "Van ötletem rúna logó ügyben" címmel utalva az együttes "Black Sabbath" című lemezének albumborítójára.

És egy részletes kép a vitatott rúna elemekből álló logókból (klikk), melléjük téve a KISS együttes emblémáját, melynek utolsó két betűje szintén náci jelképként azonosítható. Azonban a náci ideológia ezektől a zenekaroktól olyan távol áll, mint a tisztánlátás és az ész a fent említett Antifa nevű radikális antifasiszta szervezet tagjaitól.