Avant-Garde / Experimental Metal

Az avant-garde (avantgárd) vagy más néven experimental (kísérleti) metal a heavy metal olyan alműfaja, amely innovatív avantgárd elemeket, széles skálájú kísérleti, nem szokványos, valamint szokatlan hangokat, eszközöket, dalszerkezeteket, játékstílust és énektechnikákat használ. Nincs olyan általános kritérium ami pontosan definiálná ezt a műfajt, de a kísérletezés módja a zenében a legfőbb ismérv, amely meghatározza a metal zenének ezt az ágát.

Az avant-garde metal kapcsolatban áll a progresszív metal irányzattal, de jóval gyakrabban alkalmaz kísérleti elemeket, míg a progresszív metal jobban fókuszál a hagyományos metal hangszerelésre és a magasabb szintű műszaki összetettségre. Az avant-garde metal zenekarok -megtörve a konvenciókat-, szokatlan hangokat és gyakran új hangzásbeli elemeket használnak, ehhez különféle korok, stílusok és zenei irányzatok jegyeit vegyesen alkalmazzák, emellett a műfaj dalszövegei és vizuális kifejezésmódja is igen eklektikus. Kijelenthető, hogy ez a legnehezebben meghatározható metal műfaj, mivel zenei stílusok széles tartományát integrálja magába. Ezek közé tartozik például a progresszív rock és jazz, egyesítve olyan extrém irányzatokkal mint a black vagy a death metal, gyakran kiegészítve billentyűs hangszerek játékával, amivel a zenészek különleges atmoszférikus hangulatot tudnak teremteni. Lényegében az egyediségét a változásban kiélő irányzat.

Általában az avant-garde metal bandák más zenei műfaj alá is besorolhatók, mint például az extreme (extrém) metal, amely a zenekarok széles spektrumát fedi le. Az experimental metalt gyakran nevezik "atmospheric" (atmoszférikus) metalnak is.

A metal közösség részéről még mindig nem teljesen elfogadott az "avant-garde" kifejezés használata, azonban az előadóművészek és a rajongótábor abban a lényeges dologban egyetért, hogy a többi műfajjal ellentétben ebben az irányzatban még a zeneesztétikai és előadásmódbeli megközelítés sem egységes.

Az avant-garde metal csoportok gyakran kapcsolódnak szélsőségesebb/extrémebb színterekhez (gyakran black metal), pl. ilyen a '94-ben összeállt francia Blut Aus Nord, a '98-as Deathspell Omega, vagy a 2000-ben megalakult amerikai Nachtmystium is. A zenekarok közül sokan tradicionális black metal bandaként indultak, de később olyan avant-garde műfajra jellemző eszközök használatával éltek, mint a szintetizátor, nagyon ritkán női énekes stb., vagy egyéb olyan elemekkel operáltak, melyek távol állnak az "igazi" black metal műfajtól. Habár a bandák egy részének még mindig van némi orientációja a black metal felé, az avant-garde jellemzőit bármely egyéb metal műfajban lehet alkalmazni.

Az Actrurus (1987), a Divina Enima (1998), a Fantômas (1998), a Maudlin of the Well (1996) és az egyéb zenei műfajokban is tevékenykedő Melvins (1983), kiváló példák az avang-garde irányzat bemutatására, mivel stílusuk egymástól is és minden egyéb műfajtól eltérő. Például az In The Woods..., az Arcturus és a Fantômas gyökerei a távoli black metalhoz vezethetők vissza, de időnként dallamos, néha operai, időnként indusztriális motívumokat is használnak, és dalaikat extrém zenei koncepciókkal, furcsa énekstílussal, különös start/stop riffekkel és ritmusokkal adják elő. De ha ennek ellenére még sincs bennük semmi közös -kivéve az alap metal jellemzőket-, akkor mi az a kapcsolat, ami alapján az avant-garde műfajhoz sorolják őket?

Ha megvizsgáljuk a különböző avant-garde bandák stílusa közötti eltéréseket, akkor előfordulhat, hogy egyeseknél némi hasonlóságot, míg másoknál drasztikus különbségeket fedezhetünk fel. Ebből adódik, hogy az avant-garde metalt nem lehet úgy kezelni mint a black, death, doom, thrash stb. metal műfajokat. Azok az irányzatok közös esztétikai vagy ideológiai gyökerekkel rendelkeznek, és a közös vonások egy közös nemzettségé egyesítik a különböző csoportokat. Az avant-garde metalban -legyen az sikeres, vagy gyengébben szereplő banda-, nagyon ritka, vagy nincs közös ideológia. Minden zenekart esetei alapon, önállóan kell értékelni, mivel jelentős különbözőségeik miatt nem lehet őket egységes szempontok alapján megítélni.

A bandáról bandára változó esztétikai sokszínűség ellenére van néhány közös technikai jellemző és felismerhető vonás, melyek segítségével az adott zenekar az avant-garde műfaj alá sorolható.

Néhány ezek közül:

  • az új hangok és hangzások folyamatos keresése
  • a hagyományostól eltérő zenei struktúrák és elrendezések használata
  • zenei stílusjegyek átvétele az industrial metal, a kortárs zene, a kísérletezősebb populáris zene és néha a jazz elemeiből
  • a megszokott módoktól eltérő vokális vagy hangszeres technikák
  • szokatlan harmóniák használata (pl.: politonalitás, alacsony frekvenciájú harmóniák, esetenként atonalitás)

Hurrá!, Most úgy érezhetjük, hogy a kisujjunkban van az egész avant-garde metal, az egyezőségeivel és a különbözőségeivel, a hasonlóságaival és az eltéréseivel. De! Egyes bandák még saját magukra sem hasonlítanak! Ha egy rajongó belehallgat valamelyik zenekar albumába, és az a felirat kezd égni az agyában, hogy "Ez rettenetes!", lehet, hogy a banda egy másik albuma lesz élete legnagyobb élménye! Például (de nem a rettenetes meghatározás miatt) a Melvins első nagylemeze még durva, punk befolyásolt iszap-metal volt, míg a második maga volt a lágy, mély-középpontú pszichedélia.

Különbözőség a progresszív metaltól

Mind az avant-garde metal, mind a progresszív metal olyan műfaj, melyeknek alapeleme a kísérletezés és az új zenei ötletek megvalósítása. Azonban van egy nagy különbség a két forma között. Az egyik legszembetűnőbb eltérés, hogy míg a progresszív metal bandák az új összetett zenei struktúrák és ritmusok kialakítása közben többnyire ragaszkodnak a viszonylag hagyományosnak mondható hangszereléshez, addig az avant-garde zenekarok kísérletezéseiben a szokatlan hangok használata alapvető fontosságú.

Egy dolog tiszta, hogy semmi sem világos. Valószínű, hogy ezer drágakő van az avant-garde műfaj zenei halmaiban, és mind csak arra vár, hogy felfedezzék őket.

Értékelés: 
Átlag: 5 (1 szavazat)