Rap Metal

A rap metal, a heavy metal egyik alműfaja a '80-as évek közepén-végén tűnt fel, elsőként az Egyesült Államokban. Hangzásában a hip-hop stílus legkeményebb ága a hardcore rap zenei jellemzői és a heavy metal legbikább riffjei egyesültek. Indulása után népszerűsége folyamatosan nőtt, és a '90-es évek közepére-végére az alternatív metal egyik legnépszerűbb irányzata lett.

Műfaji jellemzők

Zene
A hip-hop és heavy metal alapok mellett, a rap metal rendkívül változatos hangzása magába foglalja a legkülönbözőbb zenei stílusok, köztük a rap rock, a hard rock, a hardcore
punk, a funk és az alternatív rock hatásait. A masszív ritmika és a súlyos riffek kiegészítéseként, időnként scratch* és beatbox** effektekkel teszik érdekesebbé a hangzást. A felhasznált hangszerek sora és az előadásmód nagy mértékben függ a zenekar stílusától, de a legjellemzőbb zenekari felállás a következő: énekes (rapper), gitáros, basszusgitáros, dobos, DJ vagy elektronikus hangszereket (általában sampler vagy szintetizátor) kezelő zenész.

*Scratch
A scratch, vagy scratch-elés (szkreccselés) tulajdonképpen a lemezjátszó forgótányérjának lejátszás közbeni előre-hátra mozgatásával létrehozott hanghatás. A lejátszótű a művelet hatására karcoló, karistoló hangot ad a lemez felületén, innen származik az effekt elnevezése. A technika megjelenése után a lemezjátszó a hozzá kapcsolódó kiegészítőkkel, elsősorban a crossfader használatával hangszerként, új hangzás, zene létrehozójaként kezdett funkcionálni. A "hangszeren" játszó, a lemezjátszó (turntable) "zenésze" a turntablist nevet kapta. A scratching technika tucatnyi kifinomult változata -melyek elsajátítása rengeteg gyakorlást és rutint igényel- a hip-hop zenén kívül a klasszikustól a heavy metal vagy a jazz zenéig a legkülönbözőbb műfajokban is megjelent.

**Beatbox (szájdobolás)
A Beatbox vagy "Human Beatbox" eredete nem teljesen ismert, de annyi bizonyos, hogy Amerika szegénynegyedeiben, a gettókban tűnt fel először. Az itt élő embereknek nem állt módjában ütemgépeket vagy sampler-eket vásárolni -és a rappelés ütemtámogatás nélkül nem működik-, így a beatbox (szájdobolás) révén kreáltak egy új hangeszközt. A beatbox nem más, mint a vokális hangszerelés művészete, a különböző hangok mesteri utánzása, azaz dobhangok, ütemek és ritmusok képzése a száj, az ajkak, a nyelv és a torok speciálisan kiadott hangjai által.

Ének
A rap metalban a vokál általában nem túlbonyolított, a rap ének tagolt üteme és nyelvi ritmikája viszont fontos. A versszakok többnyire egyszerűek és ismétlődőek, és ez a egyszerűség a kórusválaszokra is jellemző. Az előadásmód sok technikát felvonultat, a tiszta énekhang mellett üvöltött, morgott vagy hörgős torokhangú vokál is hallható.

Gitárjáték
A gitárok jórészt agresszív hangzásúra torzítottak, játékukat a dallamvilág tekintetében a komplikált textúrák helyett inkább az azonnal megjegyezhető fülbemászó döngölős riffek jellemzik.

Basszusgitár-játék
A basszusgitár tekinthető a ritmusszekció egyik hajtómotorjának, hangzása rendkívül vaskos és erőteljes. Népszerű a funk, a disco, a soul és a jazz műfajokból ismert slap* technika alkalmazása.

*Slap (tépés)
A slapping technika lényege, hogy a szokásos pengetés helyett a mutató- és középső ujj "meghúzza", és szinte pattintva engedi el a húrokat, szándékosan lehetővé téve, hogy a rezgő húr a fogólapnak csapódjon. Eközben a hüvelykujj, a középső keményebb csontos oldalával üti meg a húrokat, erősítve a slappes, csattogó és kemény basszushangzást.

Dob
A ritmus erőteljes dinamikájú, és az energikus hanghatásban a dobok is fontos szerepet játszanak. A legtöbb zenekarnak van dobos tagja az ütőshangszerek megszólaltatására, de néha a helyébe lép (vagy kiegészíti) egy sampler alapú
programozott ritmus effekt, vagy dobgép. A dobjáték többnyire normál tempójú, néha gyorsabb, igazodva a basszusgitár harmóniáihoz, de egyes zenekarok kifejezetten gyors ütemű, a speed és a thrash metal műfajt idéző dobjátékot favorizálja. Nem ritka a kétlábdob (dupla lábdob) alkalmazása, ami jelentősen növelni tudja az átütő basszust, és bizonyos pontokon remekül ki tudja emelni a líra lényegi mondanivalóját.

Lemezlovasok és samplerek
A lemezlovasok (DJ vagy turntablist) munkája bizonyos zenekarokban kiemelkedő fontosságú. Ez elsősorban azokra a bandákra igaz, ahol programozott sampler és dobgép szolgáltatja a ritmus alapját, vagy a mintavevőkkel/lemezjátszókkal előállított effektek a zene szerves részeit képezik.

Dalszövegek
A dalszövegek nagyrészt valóság alapú témákat dolgoznak fel, ezek közé tartozik az erőszak, a terror, a politikai elnyomás, a bandaháborúk, a rendőri brutalitás, a kábítószerrel
való visszaélés, a társadalmi problémák, időnként vallási tárgyú témakör is előtérbe kerül, és néha a humor is színre lép. A tematika pontosan megtervezett verses rap rímekben kel életre, de az előadóművészektől nem idegen a koncerteken előadott szöveges improvizáció sem.

Történelem

Származás
A stílus gyökerei a '80-as évek közepéig nyúlnak vissza, amikor hip-hop/rap színtér New-York-i ágába tartozó Queens-i Run–D.M.C. "Rock Box"
(1984), és a Brooklyn/Manhattan kerületekből származó Beastie Boys "Rock Hard" (1985) című kislemezein erőteljes rock/metal gitár riffek és szólók jelentek meg. A Run-D.M.C. következő évben megjelenő korongja egyenesen a "King of Rock" címet kapta, és bár ez elsősorban rap lemez volt, Eddie Martinez-re a brigád gitárosára továbbra is hangsúlyos (rock) szerephez jutott. Az újító ötletet a Beastie Boys is felhasználta a "Licensed to Ill" (1986) című albumán, de a Run-D.M.C. még ennél is tovább ment, és az Aerosmith rockbandával együtt jammeltek a "Walk This Way" dal felújított változatában. (A mű eredetije az Aerosmith 1975-ös "Toys in the Attic" nagylemezén volt hallható.) Annak ellenére, hogy ezek sikeres próbálkozások voltak a rap és a hard rock ötvözésére, az első igazi rap metal szám mégis az amerikai Anthrax (1981) thrash metal zenekar nevéhez fűződik, akik az 1987-es "I'm The Man" kislemezük címadó dalában teljesen kiforrott, és meglepően versenyképes rappelést vezettek elő, súlyos heavy metal riffek kíséretében. Az olyan funk metal csapatok, mint a Red Hot Chili Peppers vagy a Faith No More olykor súrolták a rap metal határait, de azt az intenzív hardcore tónust, amely a '90-es évek rap metalját egyértelműen meghatározta, egy újabb Anthrax felvétel alapozta meg, a "Bring the Noise" (Hozd a zajt) 1991-es feldolgozása, melyben a dal eredeti előadói a Public Enemy tagjai is szerepet vállaltak. (A mű eredetije a Public Enemy 1988-as "It Takes a Nation of Millions to Hold Us Back" nagylemezén volt hallható.)

A rap és a metal fúziója működőképesnek bizonyult, és a '90-es években olyan együttesek lemezein volt tetten érhető, mint a Stuck Mojo (1989), a Biohazard (1988) vagy a Rage Against The Machine (1991). Az alternatív metal és a rap metal egymásra hatásából, valamint a hip-hop ütemek és az elektronika beszivárgásának következményeként az évtized közepétől a Korn (1993) brigád vezetésével egy újabb stílusirányzat a nu metal bontakozott ki, melynek egyes képviselőit -például a Limp Bizkit (1994) zenekart- szintén a rap metalhoz sorolták, holott a rap metal eredeti agresszivitása rájuk már nem igazán volt jellemző.

De a keveredés nem volt meglepő, ebben az időben a hip-hop/rap alapú zenék uralták a mainstream-et, és bizonyos mértékű hasonlóságuk miatt a rap-rock, a rapcore, a nu metal és a funk metal fogalmak összemosódtak a publikum fejében.

 

 

 

 

 

 


1984 - A kezdetek
A rap metal abból rap-rock stílusból fejlődött ki, amiben már korábban fúzióra léptek a hip-hop és a rock vokális és hangszeres összetevői. A fúzió létrejöttében mindkét zenei irányzat szereplői részt vállaltak, azaz a hangzás ugyanúgy támaszkodik a Beastie Boys, a Cypress Hill (1986) és a Run-D.M.C. hip-hop művészek munkáira, mint a 24-7 Spyz (1986) és a Faith No More (1982) funk/heavy metal anyagaira.

Bár a rap metal mint műfaji elnevezés csak a '90-es években terjedt el, az irányzat első hajtásai már a '80-as évek közepén megjelentek. A korábban említett Run-D.M.C. és Beastie Boys páros kislemezei (úgy tartják, az utóbbi mintájául az AC/DC 1980-as "Back in Black" című albuma szolgált), más nézőpontból közelítettek a súlyosabb hangzás felé. Annak ellenére, hogy ezek a New York-i bandák azonos háttérrel rendelkeztek, anyagaikban nagy különbség volt felfedezhető. Míg a Run-D.M.C. mindig is egy rap zenekar volt, a Beastie Boys punk bandaként kezdte, és csak később fejlesztette ki saját fúziós rap hangzását, amiben különféle zenei stílusok -rap, punk, rapcore és rock-, egyaránt helyet kaptak. A párhuzam csak olyan módon mutatkozik meg képességeikben és munkáikban, hogy mindkét csapat különleges érzékkel találta meg a hip-hop/rap és a rock/metal közötti kényes egyensúlyt, és a korlátok és konvenciók nélküli műveiket szerfelett lázadó "szlenges" dalszövegekkel koronázták meg. Abban az időben a "Rock Box" és a "Rock Hard" kislemezek meglehetősen forradalminak számítottak, annál is inkább, mivel az MC-k* dalaiban nagyon ritkán tűnt fel olyan rock/heavy metal műfajban használatos hangszer, mint például az elektromos gitár.

*MC (Emcee)
Az MC, a "Master of Ceremony" és a "Microphon Controller" rövidített alakja, de időnként "Emcee" írásmódban is előfordul. Mindkét kifejezés a rap-világból való és általában a rapper előadóművészeket jelöli, emiatt használják művésznevek előtt, pl. MC Hammer. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a jó hangú "MC"-kre azt szokás mondani: jó rap-torok. De fontos kiemelni, hogy a hip-hop előadóművészek a rapperek, és nem a raptorok! Az utóbbi egy közép-ázsiai csúnya nagyfogú hangos őshüllő és kihalt, az előbbi pedig egy afro-amerikai szép aranyfogú hangos zenész és nem halt ki! Más különbség nincs. És itt jön még egy fogalom a képbe, a rap-tor, ami az elhunyt zenésztárs búcsúztatása után tartott zenés mulaccság. Ennyit a tényekről...)

"Master of Ceremony & Microphon Controller" by MC AcCEsS cool
 
Yo!
Hallod ahogy a rap metal a hangfalakból zeng
és a rí(é)mes szleng a füledben cseng?
Átjár a ritmus, a dob hangja kip-kop,
Spanom, ez a heavy metal és társa a hip-hop!
 
Yo! Mo! (more)
"Master of Ceremony" ez aztán a név
amikor meghallom, úgy elkap a hév...
Nem tudom mit jelent, de sebaj haver,
amit most olvasol, az a rapper vaker!
 
Yo! Mo!
"Microphon Controller" ez az angol neve
eztet se ismertem, nézek mint a teve.
De RAPesek az örömtől amióta tudom,
mi lesz, ha a mikrofont a konnektorba dugom!
(Bocs!)
 ------------------------------
Yo!
Látszik az íráson, hogy most ittam egy sört,
ha neked így jobban tetszik, kérek még egy kört!
De ha Te nem vágod, amit eszem költ,
nem kapsz több RAPetát és megúszok egy pört!
(Bocs2! Eléééég vooolt!)

Az első lemezmegjelenéseket követő pozitív fogadtatás után, sok rapper a '80-as évek ihlette "metal, hard rock és hip-hop keverék" felvételek készítésére adta a fejét (persze albumonként csak néhány dal erejéig), és sikerüket elősegítette az a tény, hogy azelőtt nem létezett ilyen típusú zene. Rövid időn belül jelentősen megnőtt a stíluson belüli RAPertoár, és olyan zenészek és zenekarok albumain jelentek meg "morcosabb" dallamok mint L.L. Cool J ("Go Cut Creator Go" - Bigger and Deffer, 1987), Whodini ("Fugitive" - Back In Black, 1986), Public Enemy ("Sophisticated Bitch" - Yo! Bum Rush the Show, 1987), The D.O.C. ("Beautiful But Deadly" - No One Can Do It Better, 1989), Fat Boys ("Rock-N-Roll" - The Best Part of the Fat Boys, 1989), de az újító ötletekre vevő volt a gangsta rapper Ice-T is, aki 1987-ben kiadott "Rhyme Pays" debütáló albumán, az "Intro/Rhyme Pays" dalban dolgozta fel a Black Sabbath "War Pigs" című dalát, és a következő évben megjelent "Power" című korongon meg a Heart nevű hard rock banda "Magic Man" művét használta fel a "Personal" című rap szongban.

Az biztos, hogy Anthrax volt az első thrash metal zenekar, aki nyitott volt a rap és a metal fúziójára. Már az "Among the Living" (1987) albumon is humoros, kísérleti rap elemeket mutattak be, ráadásul a fizimiskájuk is gyökeresen eltért a heavy metal műfajban megszokottól, mivel rikító színű szörfös gatyákban, bohókás bermudákban, és mintás pólókban virítottak. Az említett úttörő rap jegyek az "Among the Living" előtt kiadott kislemez egyik, eredetileg csak viccből rögzített "I'm The Man" című riffes-rapes számában már megmutatkoztak.

Charlie Benante az ötösfogat dobosa így emlékezik vissza:

Az "I'm The Man"-nel csak meg akartuk mutatni, szerintünk mi a rap. A műfaj akkoriban még totál újdonság volt, de nekünk nagyon bejöttek ezek a zenék, a Run–D.M.C. és a többiek... Valami teljesen formabontót akartunk csinálni. Eredetileg a Beastie Boys rappelt volna a dalban, sajnos ez az ötlet nem jött össze és ezért úgy döntöttünk, megcsináljuk mi magunk. Aztán ami a kislemez B-oldalnak indult, igazán nagy durranásként végezte...

Akkor még nem tudhatták mit indítanak el ezzel. Későbbi összeállásuk a Public Enemy-vel zseniális ötlet volt, és a "Bring the Noise" nóta újrafeldolgozásában szó szerint ők hozták a "zajt". Az Anthrax az "Attack of the Killer B's" (1991), a Public Enemy az "Apocalypse 91... The Enemy Strikes Black" albumán mutatta be a közös nótát, majd együtt indultak turnézni. Chuck D a Public Enemy rappere azt mondta, hogy először nem vette komolyan az Anthrax együttműködési ajánlatát, hiszen a két zenei stílus tűz és víz. Már azon is kiakadt, hogy Scott Ian az Anthrax gitáros alapító tagja Public Enemy pólóban lépett fel az Anthrax egyik koncertjén. De a kooperáció sikeresnek bizonyult, és a fellépések csúcspontját a közösen előadott szám jelentette. Chuck D szerint ez a koncertkörút volt az egyik "legnehezebb" amit valaha tapasztalt, de amikor a "Bring the Noise"-ra összeálltak a színpadon, "az volt a srapnel". Mint az egyik első és leginkább csodált rap metal dal, az Anthrax féle "Bring the Noise" alapműnek számít, kiemelkedő érdeme, hogy új ötlettel látta el a metal színteret. Ez a kísérleti dal áthidalta a hip-hop és a heavy metal közötti szakadékot, és utat mutatott azok számára, akik a rap metal rögös útján kívántak elindulni. A dal ma is a 12. helyen szerepel a VH1 "40 Greatest Metal Songs" listáján, és számtalan számítógépes játék háttérzenéjeként hallható, közéjük tartozik a Die Hard Trilogy, a WWE SmackDown! vs RAW, a WWE Wrestlemania 21, a WWE Day of Reckoning, a Tony Hawk Pro Skater 2 és a Tony Hawk Pro Skater HD.

A Public Enemy/Antrhrax féle verzió írásmódja gyakran olvasható szlengesítve: "Bring tha Noise" vagy "Bring tha Noize".

1990-2004: Az aranykor
A Public Enemy és az Anthrax eredményes munkája áttörést hozott a színtéren, jelentősen növelve az új műfaj ismertségét és népszerűségét. Habár az őket követő, a különböző metal műfajokban mozgó zenekarok ezt a jól bevált mintát követték, igyekeztek saját egyéni stílusukat nem feladva haladni a rap metal útján.

A korai '90-es évek egyik legnagyobb sikerét és népszerűségét az ellentmondásos Los Angeles-i Rage Against the Machine (RATM - 1991) banda érte el, létrehozva egy új zenei mozgalmat. Élesen kritikus és radikális baloldali szövegviláguk sokaknál kicsapta a biztosítékot, és a banda által szervezett politikai tüntetések és háborúellenes megmozdulások még erre is egy lapáttal. A RATM tiltakozásaira a koncerteken is sor került, például 1993 júliusában a Lollapalooza fesztiválon a banda 15 percig állt teljesen meztelenül és szótlanul (leragasztott szájjal) a színpadon. A négy bandatag testére egy-egy betű volt festve, egymás mellett állva pedig kiolvasható volt a Parents Music Resource Center rövidítése. (A PMRC egy 1985-ben alakult amerikai bizottság, ami a gyermekeket óvja a "nemkívánatos dalszövegtől".) A Rage Against the Machine rap/funk/alternative metal keverék zenéje műfajilag nehezen beskatulyázható. A zenei alapokat Tim Commerford és Brad Wilk gitárosok groove-jai határozzák meg. A zenekarban nincs ritmusgitáros, ezért Commerford sűrűn effektezi basszusgitárját. Több számban is egyszerre hallható egy torzított és egy torzítatlan basszussáv. A groove-ok lényege mégis az egyszerűség és a pontosság, melyekre Tom Morello egyedülálló gitárszólókat és korábban soha nem hallott effektezésű gitárriffeket játszik, így lesz a már eleve újszerű funkos metalból egy olyan hangzás, ami csak a Rage-re jellemző. És erre a különleges zenei alapra rappel (nagyon ritka esetben énekel) Zack de la Rocha, így a rapcore, a rap rock, a nu metal műfajok is bekerülnek a stíluskavalkádba. Az 1996-os "Evil Empire" albumuk "Tire Me" dala Grammy díjas lett a "Best Metal Performance" kategóriában.

A '89-ben Atlantában összeállt Stuck Mojo, a műfaj egyik igazi úttörője. Míg elődei csak néhány dal erejéig ötvözték a rap és a metal műfajt, addig ők a '90 és '93 között kiadott demóikon már teljesen az új irányzat égisze alatt felépített stílusukat mutatták be. A változás hatalmas volt, mivel a műfaj korábbi dalaiban a keménységet egyféle "teszetoszaszteron" hajtotta, de ezekből a brutális anyagokból már sugárzott a féktelen tesztoszteron. Zeneiségükben Red Hot Chili Peppers, Run-D.M.C. és Black Sabbath hatások voltak megfigyelhetők, és ez a hangzás a "Snappin' Necks" (1995) című első nagylemezük megjelenésére ért be igazán, abból szinte sütött a felgyülemlett energia és az erőteljes agresszió.

1990-ben Los Angeles-ben a rapper Ice-T vezetésével alakult meg a Body Count. Ice-T bírta a heavy metalt, a Led Zeppelin és a Black Sabbath voltak a kedvenc zenekarai, elsőre mégis meglepő volt a banda kőkemény speed/thrash/rap hangzása. A következő évben felléptek a Lollapalooza fesztiválon, és egy évre rá dobták piacra a banda nevét viselő "Body Count" nagylemezt. Az időnként felháborodást keltő és tabunak számító dalszövegek miatt (Pl.: a korrupt rendőröket bíráló "Cop Killer" számot a kiadó később törölte az albumról.) össztűz alá vette őket a média, de ezzel együtt rajongótáboruk is szépen gyarapodott. Az album megjelenését követően nemzetközi turnésorozatra indultak, és így lehetőségük nyílt Amerikán kívül is bemutatni a gengszter rap metalt. A sikeres telt házas koncertek mellett egyetlen esemény árnyékolta be a turnét, az Olaszországban Milánóban tartott koncert botrányba és tömegverekedésbe fulladt. A koncerten résztvevő punk "értelmiség" köpködésével (ami eredetileg egy hagyományos punk tetszésnyilvánítás, de itt valószínűleg nem az volt) induló balhé hamarosan őrjöngő lincshangulattá változott, a zenekar buszát szétverték, a Body Count tagjai pedig csak a saját maguk vezette taxival tudtak a helyszínről elmenekülni, mert a tomboló tömegtől halálra rémült taxisofőr egy szempillantás alatt elillant. (Bezzeg, ha DeNiro ott lett volna!) A "kalandot" követően a rádió és a televízió a történésektől volt hangos, viták sora indult el az események kapcsán. A milánói rádió meghívta a zenészeket, ahol az interjú során a DJ felháborodását és sajnálatát fejezte ki a vendégeket ért támadással kapcsolatban, és a rajongótábor is bocsánatot kért a közönség "közönséges" viselkedése miatt. A Body Count a később megjelenő lemezein is továbbvitte azt a több agresszív stílusból építkező súlyos hangzást, aminek sötét és baljós hangulatú részei olyan heavy metal zenekaroktól eredtek mint a Black Sabbath, míg az ultragyors betétek olyan thrash metal bandák művei idézték, mint a Slayer. A végeredmény hardcore punk/speed/thrash metal alapokon nyugvó crossover thrash lett, és a hangzást az erre ráépülő brutál rap elemek formálták át kőkemény rap metal stílussá.

Ezen az úton járt a New Yersey-ben megalakult Dog Eat Dog (1990) is. Zenéjüket erős hardcore hatások szőtték át, ezért ma őket tartják az egyik legelső bandának, akik hardcore és rap fúzióval álltak elő. Első nagylemezük 1994-ben jelent meg "All Boro Kings" címmel. Ezen az albumon, a műfajban szokatlan és különleges elemként jelent meg az alapdallamok egy részét adó szaxofon-játék, ami kiválóan egészítette ki a hardcore rap sodrását és a metal zúzását. Később úgy gondolták, hogy a szaxofon hangja túlságosan is elnyomja a gitár és az ének hangját így azok kevésbé tudnak érvényesülni, és arra a következtetésre jutottak, hogy az ezt követő felvételeiken már nem alkalmazzák a hangszert. Az "All Boro Kings" kasszasiker lett, de további hardcore rap metal/rapcore anyagaikkal és koncertfellépéseikkel is kivívták a kritikusok elismerését.

A Brooklyn-i Biohazard (1987) is a hardcore punk, a heavy/thrash metal és a hip-hop elemeinek összegyúrásával szerzett hírnevet, valamint azzal, hogy első anyagaik szövegei a városi élet durvaságából eredő düh és a frusztráció, továbbá fasiszta és a fehér felsőbbrendűséget hirdető lírákból álltak. A zenekar később visszautasította a rasszizmus vádját és a provokatív szövegeket azzal magyarázták, hogy csak figyelemfelkeltő reklámfogásnak szánták. Ez igaz is lehetett, mert ezután líráikban a tolerancia és az anti-rasszizmus mellett kampányoltak. A brigád nevét viselő első album 1990 júniusában jelent meg, de mivel csak egy kis kiadó állt a zenekar mögött nem kapott túl nagy reklámot, kb. 40.000 példány kelt el belőle. Második nagylemezük az "Urban Discipline" (1992) megjelenése mögött már a neves Roadrunner Records lemezkiadó támogatása állt, és a hírverésnek, no meg a minőségnek köszönhetően az album átütő sikert aratott. Ez a korong a "Bring the Noise" által lefektetett alapokat követte, az ütemesen üvöltött rap ének, a hip-hop vezérelte ritmika, és a zúzós riffkavalkád összhatásából a hardcore és a thrash tombolása köszönt vissza. A "Punishment" dalból készült videoklipet rendszeresen adták az MTV Headbanger's Ball műsoraiban, és az eladott albumok száma rövid időn belül 1 millió darab fölé kúszott.

Ez az időszak volt a rap metal aranykora. Az értékesítési számok az eget verték, az MTV műsoraiban már ezerszer RAPrezentált az összes neves rapper, mindenki rappelve akart a csúcsra jutni, de ez a szakma felhígulásához és túltelítődéséhez vezetett. Ráadásul időközben beindult a nu metal szekere is, és az újdonság erejével ható dallamosabb, modernebb hangzással a rap metal nem tudott versenyre kelni. Lassan megindult a mélyRAPülés.

 

 

 

 

 

 


2004-jelen: Hanyatlás és stílusváltozások
Az 2000-es évek alatt a rap metal népszerűsége folyamatosan csökkent, de az évtized közepétől a hanyatlás drasztikus volt. A rap metalt elérte a pusztulat, és a negatív tendenciát két tényező gerjesztette leginkább. Az egyik, hogy a hallgatók egyszerűen ráuntak a túl nagy változatosságot felmutatni nem tudó stílusra, a másik, hogy a színtér zenekarainak egy része -érezvén, hogy süllyed a hajó, valamint engedve a trendiségnek- más műfajra tért át (elsősorban alternative/nu metal), így fontos bandák tűntek el a műfajból. Tim Grierson az About.com újságírója úgy véli: "A bajok már a rap rock/metal virágzása idején elkezdődtek, főként amiatt, hogy nagy volt a hiány az új tehetségekből. Annak ellenére, hogy a hip-hop 15 éven keresztül domináns műfaj volt, végül folyamatosan veszített részesedéséből a pop(uláris) műfajokkal szemben. A rap metal hosszútávon egyszerűen képtelen volt izgalmas zenei alternatívát nyújtani." Azt is hozzáteszi, hogy: "A '80-as évek végétől a hip-hop segített helyreállítani a "rock 'n' roll" vitalitását, és érdekes lesz látni, ha a rap és a rock egy új stílusban fog újra megjelenni!". És még egy idézet: Karl Logan a Manowar power metal csapat gitárosa szerint, "A rockzenét rappel keverni, az kicsit olyan, mintha életed leggyönyörűbb csaját elvinnéd egy plasztikai sebészhez, hogy csináljon neki egy péniszt!"

Zenekari példák: Hollywood Undead (2005),  Saliva (1996), P.O.D. (1999), Cypress Hill (1986), "downset." (1986), Clawfinger (1989).

Fontos megemlíteni, hogy az ismertetőben említett együttesek nem sorolhatók kizárólag a rap metal műfaj alá, mert zeneiségük túl sok keverék elemet tartalmaz egyéb stílusokból, de a szakirodalom őket említi a rap metal legnagyobb tehetségeiként.


Sajnos az angol szövegértésem nagyon rossz, de feltűnő volt a rap metal dalokban a fuck, shit, fucking, és mother fucker szavak periodikus ismétlődése. Nem volt időm kiszótárazni, de szerintem valami környezetvédelmi témájú szöveg lehet, ahol az erdő királya a faKing (fucking), a fák (fuck) közé lerakott sitt (shit) miatt zabos. Ez nem biztos, de a megérzéseim jók szoktak lenni. No, majd utánanézek. Azt hiszem, hogy a leírás készítése alatt meghallgatott sok rap metal nóta rossz hatással volt rám. Több érdekes tünetet fedeztem fel magamon, de külső visszajelzést is kaptam a nejemtől (fancsali pofa), miután rappelve kértem a vacsorát (mutha fucka nélkül!). Ez a gettós rap annyira felzaklatott, hogy csak egy kis apokaliptikus thrash metal és egy kis belezős death metal tudott teljesen lenyugtatni. Veszélyes!

Gyorsan be kell fejeznem, mert ihletet kapok,
és valami ökörséget még összekaparok!
Talán ez a sok szöveg nem készült hiába,
de tuti nem a RAP a metalok királya!

Értékelés: 
Átlag: 5 (3 szavazat)