Extreme (extrém) Metal

Az extrém metal (vagy angol kifejezéssel extreme metal) a heavy metalhoz kapcsolódó lazán definiált gyűjtőfogalom, melybe az 1980-as évek óta kifejlődő extrém stílusú metalzenei alműfajok csoportosíthatók. Az extrém jelző leggyakrabban a játszott zene megszólalására, a hangszerkezelésre, a szélsőséges dalszövegekre, a végletes színpadi megjelenésre és viselkedésre mondható. Az extrém metal zenekarok zenéje általában gyors és agresszív, a dalszövegek témája durva és sötét, a bandák színpadi megjelenése vagy viselkedése gyakran keltett botrányokat. Főként a mélyen underground metal stílusok sorolhatók ide, így elsősorban a black metal, a death metal és a grindcore, de néha a doom és a thrash, ritkábban az industrial, a speed és groove metal kapcsán is felmerül az extrém jelző.

Fogalommeghatározások

Az "extrém" jelző célja, hogy az alábbi zenei alaptulajdonságokat írja le:

• Zene - nyersebb, gyorsabb, agresszívabb, keményebb vagy súlyosabb
• Dalszöveg - sötétebb, durvább vagy egyszerűen csak különlegesebb témájú
• Ének - gyakrabban használnak érdes, üvöltő, károgó, hörgő vagy torokhangú éneklést
• Színpadi viselkedés - hullákat idéző arcfestés (corpsepaint), sátánista vagy okkult képek stb.

Az "extrém" jelzőt azonban többnyire csak azokra a zenekarokra használják akiknek a zenéjük extrém. Például kevesen vélnék úgy, hogy a KISS együttes vagy Alice Cooper is az extrém metal műfajba tartozik csak az alapján, ahogy annak idején még szélsőségesnek számító show elemekkel jelentek meg a színpadon.

Keith Kahn-Harris néprajzkutató-szociológus-zeneszakértő szerint:

Az extrém metal meghatározó jellemzője, hogy mindent tisztel ami világosan transzgresszív, azaz az extrém jellemvonások célja, hogy megsértsék vagy áthágják adott kulturális, művészeti, társadalmi vagy esztétikai határokat.

Sok előadóművésznél -tekintettel a jelenlegi homályos definíciókra és figyelembe véve az ilyen hiányos meghatározások korlátait- az extrém metal jelző használata a mai napig vita tárgya.

Kahn-Harris megjegyzi:

Sok zenész és rajongó találkozhat olyen vitákkal amelyek a stílust és műfajt érintik, de ezek mindegyike felesleges és haszontalan vagy legalábbis túl nagy figyelmet kapnak.

Jellemzők

Struktúra

Lehet, hogy a zeneszámok a tradicionális heavy metalban hangosabbak, durvábbak vagy keményebbek mint általában a rockzenében, de a dallamok olyan mögöttes elemei, mint a harmónia és ritmus, általában hasonlóak a rock és popzenéhez. A hagyományos dallam -a népszerű zenék egyik legfontosabb eleme-, ha nem is hiányzik teljesen, de gyakran korlátozott jelentőségű az extrém metalban, azonban a precízen megtervezett akkordok és a kimunkált riffek mindig jelen vannak és rendkívül fontosak. Az extrém metal dalokban ritkán van a dallamos részeknek központi szerepe, azonban ha mégis, akkor a dallamelemek inkább csak instrumentális hátteret biztosítanak ahelyett, hogy központi szerepet kapnának.

Ének

Az extrém metal zenék egyik meghatározó jellemzője az ének. Olyan különféle speciális előadásmódokat és énektechnikákat alkalmaznak, mint a durva, torokhangú halálhörgés (jellemzően doom és death metal) vagy a magas, éles hangú károgás-ordítás (jellemzően black metal). Az extrém metal énekes egy vagy több technikát is használhat, sőt, néhány zenekarban több énekes szerepel, és nem ritkán zenekari kórust is alkalmaznak.

Tempó

Az extrém metalra jellemző a szokatlan tempó, ami terjedhet a nagyon gyors ütemű grindcore, thrash-, black- és death metaltól (néha megközelíti a rendkívüli 300 ütés/perc tartományt) a rendkívül lassú funeral- és drone doom metalig. A dobosok gyakran használnak double-kick, double bass és blast beat dobtechnikákat, valamint hirtelen ütemváltásokat vagy ritmustöréseket.

Kahn-Harris megjegyzi:

Sok extrém metal dobos nagyon büszke arra, hogy igényes és rendkívül összetett dobolási mintákat alkotnak és játszanak.