Grindcore

A grindcore (grind - daráló, őrlő) extrém metal zenei műfaj kialakulása a '80-as évek közepére tehető. Gyökerei a legdurvább zenei műfajokból - death metal, ipari zenék, noise irányzat, hardcore punk legextrémebb ágai - eredeztethetők. A grindcore stílust az erősen torzított és mélyre hangolt gitárhang, a féktelen tempó, a gépfegyverként kalapáló "blast beat" dobtechnika (ritmusképlet) és a hörgő vagy élesen sikoltó vokál jellemzi. Olyan bandák mint a Napalm Death és a Carcass fektették le a műfaj alapjait, mely napjainkban Észak-Amerikában, valamint Európában a legnépszerűbb. A lírai témák igen gyakran foglalkoznak társadalmi és politikai problémákkal, és ezeket sokszor különleges fekete humorral fűszerezik.

A grindcore hírhedt vonása a "microsong" (mikrodal), melyet több zenekar is előszeretettel használ. Ez tulajdonképpen egy olyan speciális "mű", ami csak 1-3 másodpercig tart. A brit Napalm Death banda "You Suffer" (1987) című száma tartja azt a Guinness világrekordot, amit a "világ valaha feljegyzett legrövidebb dala" elnevezéssel illettek, a mű mindössze 1,316 másodperc. A komoly "alkotás" zenei értéke megkérdőjelezhető, de véletlenül nagy hangerőn lejátszva, kellemes lehet az első frász utáni normális pulzusszám visszanyerésének élménye. Sok zenekar rögzít egyszerű frázisokat, melyek ritmikusan ismétlődve szövik át az egész zenét, mintegy kiegészítve a hangzás összességét. Az alapstílusból sokféle mikro-alműfaj jött létre, melyeket gyakran - a grindcore-tól való megkülönböztetésük érdekében -, fő jellemvonásuk alapján neveztek el. Ilyen például a "goregrind", amely szövegeit a véres trancsírozások kedves témáira alapozza, vagy a "porngrind", ami a durva pornográfia bájos romantikáját öleli fel. Mindezeket különböző hangeffektekkel, nyögésekkel, halálsikolyokkal, öklendezést/okádást utánzó hangokkal, vagy véres húscafatok "csoffanásával" igyekeznek még barátságosabbá tenni. Egyéb hajtások még a "noisegrind", különösen nyers és kaotikus hangzásával, valamint az "electrogrind", ami rengeteg elektronikus kiegészítőt, pl. samplert vagy programozott dobgépet használ. Bár a hardcore punk és egyéb népszerű műfajok is befolyással bírnak az irányzatra, stílusát tekintve és a kisebb számú rajongótábort is figyelembe véve, a grindcore egyértelműen egy mélyen underground zenei forma.

Műfaji jellemzők

A grindcore a hardcore punk és a heavy metal hangszerelésére támaszkodik, így elsősorban az elektromos gitár, a basszusgitár és a dob az általános hangszeres felállás. Ennek ellenére a grindcore műfaj jelentősen eltér a metal vagy rock irányzat megszokott dalszerkezeti és tónusbeli gyakorlatától, mivel az énekhangok az éles sikolytól indulva az alacsonyabb tartományokban befejezve terjedhetnek, kiegészülve torok aprító hörgéssel és akár ugatással is. Viszonylag ritkán alkalmazott énekstílus a "Pig Squeals" (disznóvisítás), melynek lényege, hogy az ének a belélegzéssel (ritkábban a kilélegzéssel) együtt kerül előadásra, és ezzel a hangszálrezgetéssel a vokál, egy furcsa röfögés/visítás szerű hanggal kombinálódik. A belégzéssel az alacsonyabb/halkabb, a kilégzéssel a magasabb/hangosabb hangok szólaltathatók meg. Az is gyakran előfordul, hogy konkrét dalszöveg nem is létezik, és ezek a kiénekelt "effektek" pusztán hozzáadott hanghatásként funkcionálnak. Ez egy általánosan elfogadott gyakorlat a zenekarok körében, és ezt a kísérleti módszer alkalmazza többek között a Naked City formáció is.

A grindcore dalok egy kis részére jellemző a korábban említett "microsong", ami csak néhány másodperc hosszúságú. 2001-ben került be a Guiness rekordok könyvébe az amerikai Brutal Truth "Collateral Damage" című videoklipje, ami a maga négy másodperces időtartamával a "Legrövidebb Zenei Videó" világrekordját birtokolta egy ideig. Ezt fejelte meg a Napalm Death 2007-ben "You Suffer" című klipjével, ami 1,3 másodperces új világrekordot állított be. Na ebből egy 200 részes szappanopera még a wc-n is könnyen megtekinthető. A "microsong" őrületet leszámítva, a grindcore műfajra általában véve is a rövid számok jellemzőek. Példaként említhető a Carcass 22 számot tartalmazó 1988-as "Reek of Putrefaction" című debüt lemeze, amin a számok átlagos hossza mindössze 1:48 perc volt.

A grindcore műfaj zenekarai egyéb különlegességekkel is kísérleteznek, ezek közé tartozik az eltérő módon lehangolt gitárok használata. A Napalm Death '87-es "Scum" albuma "A" oldalán normál hangolású gitárokat, míg a "B" oldalán 2½ lépéssel lejjebb hangolt gitárhangzást alkalmaztak. Második, a '88-ban kiadott "From Enslavement to Obliteration" lemezükön "C#", a '90-es "Harmony Corruption" albumon pedig "D" hangolást használtak. A Bolt Thrower brigád még tovább ment, ők további 3½ lépéssel lejjebb tolták hangszereiket, így lettek "A" hangolásúak. (Zenei képzés hiányában ebből sajnos semmit sem értettem, és a hivatkozó írás képi illusztrációiról is egy ideig azt hittem bittérképek, míg kiderült, hogy kották. Bocs!)

Blast beat

Talán robbanó vagy sokkoló ütésnek lehetne fordítani ezt a dob ritmustechnikát, de kár a honosított elnevezéssel erőlködni. A blast beat névből is sejthető, hogy a dobolást valami iszonyatos sebességű ritmusképlet jellemzi, és a grindcore műfaj minden formája szívesen alkalmazza annak ellenére, hogy maga technika előbb létezett mint maga a zenei irányzat. A blast beat általában 16-os részekből álló sorozatok pusztító sebességű ismétlődése egyenletesen elosztva a lábgép, a pergődobok és a cintányérok között. Úgy jellemzik mint "őrjöngő ütős robbanássorozatot", amivel kevésbé magát a ritmust jellemzik, inkább a tiszta "hangerőszakot". A blast beat kifejezést a Napalm Death banda használta először, de magát a dobolási technikát korábban más zenekarok is alkalmazták. Daniel Ekeroth, a "Swedish Death Metal" című könyv szerzője, a svéd Asocial nevű "D-beat"^* formáció 1982-es demófelvételéhez köti a blast beat bemutatkozását, de a D.R.I. ("No Sense" - "Dirty Rotten" album), a S.O.D. ("Milk" - "Speak English Or Die" album), a Sarcófago ("Satanas" - "Satanic Lust" demó) és a Repulsion ("Horrified" album) bandák is, már a Napalm Death előtt használták ezt a technikát.

*D-beat

A D-beat (ismert még discrust, discore, kängpunk néven is), a hardcore punk egyik stílusirányzata. Szorosan kapcsolódik a crust punk műfajhoz, ami azért súlyosabb és komplexebb zenei elemekkel operál. A stílus a 80-as évek elején alakult ki Angliában és Svédországban, de különösen Svédországban volt rendkívül népszerű. (Ezzel nagyjából egy időben Amerikában, szintén a hardcore punk alműfajaként jött létre a thrashcore irányzat (nem keverendő a crossover thrash és a thrash metal műfajokkal!), amely a hardcore punk gyorsabb, agresszívabb változataként jelent meg, és képviselői szintén előszeretettel használták a blast beat dobtechnikát.)

Dalszövegek

A grindcore műfaj dalszövegei tipikusan provokatívak és ennek oka, hogy az irányzat zenészeinek nagy része politikailag, etikailag, vagy ideológiailag elkötelezett. Például a Napalm Death dalai, a hagyományos anarcho-punk irányzat anarchista aggodalmait tükrözik, melyek az antirasszizmus, a feminizmus, az anti-militarizmus és az antikapitalizmus témáit ölelik fel. Egyéb grindcore bandák például a Cattle Decapitation, a Misery Index vagy a Carcass, undorukat fejezik ki az emberi viselkedéssel és az állatokkal szembeni brutalitással kapcsolatban. A Carcass munkáit különösen gyakran sorolják a goregrind irányzathoz, ami igen részletesen tárgyalja ki a "testiség" különböző témáit, ezekbe belefér a trancsírozás, a törvényszéki patológia, a balesetek, a különböző kórtani esetek, a halál, a nemi erőszak stb. Egyéb zenekarok dalszövegei (például a Gut a Gonorrhea Pussy, a Cock and Ball Torture, az Anus Tumor és a Meat Shits), a test és a testiség szerepét hangsúlyosan szexuális szemszögből nézve "elemzik", őket sorolják a porngrind stílus alá. Seth Putnam (Anal Cunt) zenész dalszövegeit a fekete humor szövi át, míg a The Locust csapat lírái, igazi szatirikus alkotások. Ebből is látszik, hogy a grindcore műfaj lírái eltérnek az általános dalszövegektől, és egy részük igen botrányos. (Az angol dalcímek sokunk számára nem tükrözik igazán a témák szélsőségességét, ezért idézek néhányat a Bélsárevők nevű magyar grindcore banda 1995-ös "Háde-dzsdzsdzs" című albumának dalcímeiből: "Halálugrás a kloákába", "Elpattant egy végbél", "Felmetszett erek a véres hányásban", "Gennyes, kinyomott macskaszemek", "Széttaposott agyvelő", "Kifordított egyujjas terhes asszony". Azt hiszem ennyi elég!)

Történelem

Előzmények

A korai grindcore színtér a "csináld magad" barkács megoldásokra és a nemzetközi "Tape Trading" hálózatra támaszkodott. A "Tape Trading" hálózatok például a punk, a hardcore, a thrash, és egyéb extrém/underground zenei irányzatok demófelvételeinek nem hivatalos elosztási, terjesztési rendszere. Működése a felvételek postai úton, illetve levelezőtársként küldött/terjesztett underground hálózatán alapult, zömében a rajongók együttműködésének köszönhetően. Ezt a megoldást abban az időben a zenekarok nagy része támogatta -lemondva a hozzájuk fűződő szerzői jogokról- annak érdekében, hogy növeljék közismertségüket. És az élet bizonyította a módszer hatékonyságát, mert később nem egy banda, az így terjesztett demófelvételeiken keresztül kapott lemezszerződési ajánlatot.

A grindcore hangzás legszélesebb körben elismert előfutárai közé tartozik az amerikai Siege hardcore punk csoport, rájuk a klasszikus amerikai hardcore stílus zenekarai (Minor Threat, Black Flag, Void), és a brit keményebb irányzat képviselői (Discharge, Venom, Motörhead) voltak nagy hatással. Robert Williams, a formáció dobosa így emlékezik vissza:

Meghallgattuk azoknak a punk és hardcore bandáknak a dalait, akiket abban az időben a leggyorsabbnak tartottak, és elhatároztuk hogy olyan zenét fogunk csinálni, amivel gyorsabbak leszünk mint ők".

Másik úttörő csapat Amerikából a Michigan állambeli Flint-ből származó Repulsion. Stílusukra rengeteg zenei műfaj volt nagy hatással olyan képviselőkkel mint az olyan utcai punk csoportként számon tartott Discharge és a Charged GBH, a crossover thrash műfajban utazó Dirty Rotten Imbeciles (D.R.I.), az Attitude Adjustment és a Corrosion of Conformity (C.O.C.), a thrash királyainak számító Slayer, Metallica és Sodom, a korai black metalt játszó Venom, az első death metal bandák közé tartozó Possessed, a hardcore punk Black Flag banda, továbbá hangzásukra a tradicionális hard rock elemei is komoly inspirációval bírtak. A különböző zenei génekből összeállt "mutáció", igazán különleges hangzásvilágot képviselt, és minden idők egyik legbefolyásosabb grindcore bandájává tette a formációt. A zenekart gyakran emlegetik a klasszikus blast beat (190 bpm), és a jellegzetes basszus hangzás kiagyalójaként (bpm = Beats Per Minute – percenkénti leütésszám). Shane Embury -a Napalm Death basszere- szerint, zenekara későbbi fejlesztéseinek alapköveit egyértelműen a Repulsion úttörő munkái fektették le. A Brutal Truth énekese Kevin Sharp pedig úgy véli:

A Repulsion banda "Horrified" albuma már 1989-es megjelenésekor, de még napjainkban is a legjobb választás annak demonstrálására, hogy mit jelent a grind: a hardcore punk hangzás, a metal gore elemek, a sebesség és a torzítás tökéletes ötvözete.

A brit grindcore színtér olyan zenekarai mint a Heresy és az Unseen Terror, ugyanolyan fontosnak tartják amerikai hardcore punk bandák -például a Septic Death- dalainak befolyását hangzásukra, mint a svéd D-beat vonalon mozgó formációk műveit. A Sore Throat banda kiemelkedőnek tartja a Discharge, a Disorder, a Hellhammer, és számos egyéb európai D-beat és thrash metal csoport, továbbá az amerikai hardcore punk Poison Idea és a D.R.I. (Dirty Rotten Imbeciles) zenekarok útmutatásait. A japán hardcore színtér szintén magáénak tudhatja a stílus egy sor kezdeményezőjét, különösen a GISM (ギズム Gizumu) együttes emelkedik ki úttörő szerepével. Egyéb kulcsfontosságú zenekarok mint a Discharge, az Amebix, a Throbbing Gristle és a korábban említett D.R.I. munkáit a Napalm Death alapító és jelenlegi tagjai fontos formáló hatásokként idézik, megemlítve hogy a Killing Joke és a Joy Division post-punk művei szintén komoly segítséget nyújtottak a korai Napalm Death zenei útkereséséhez.

Brit grindcore

A grindcore műfaj Angliában, a '80-as évek közepén jelent meg a Napalm Death bandának köszönhetően, aki kiemelkedett a Birmingham-i anarcho-punk színtér egyéb zenekarai közül. A csapat első felvételei még a Crass elnevezésű anarcho-punk zenekar stílusát követték, de későbbi dalaik alapján inkább a crust punk műfajjal azonosították őket. Folyamatosan fejlesztették stílusukat, egyre több elemet vettek át a thrashcore, a post-punk, és a power-electronics műfajokból, ezen kívül sok személyi változás is történ a zenekaron belül. Az egyik legjelentősebb zenei átalakulásra akkor került sor, amikor Mick Harris lett a banda dobosa. Ian Glasper punk történész így írta le az eseményeket:

A közönség még néhány hónapja azon csámcsogott, hogy vajon a Napalm Death képes lesz-e komoly zenekarrá válni, de a hiper-sebességű új dobos megjelenése tagadhatatlan újdonságként hatott a zenekar hangzásában.

Albert Mudrian (a Decibel Magazine vezető-szerkesztője) kutatásai alapján Mick Harris találta ki a "grindcore" elnevezést. Arra a kérdésre honnan jött ez az név, Harris ezt válaszolta:

A grindcore a "grind" (daráló, őrlő, csikorgó) kifejezésből jött, és igazából ez volt a megfelelő szó annak jellemzésére, hogy milyennek éreztem a Swans banda stílusát, amikor '84-ben megvásároltam első felvételüket. Ezzel a hangzással egy olyan új, kőkemény mozgalom indult el, ami igazából '85-től kezdett virágzani. A "grind" jelző a zene sebessége miatt kitűnően illeszkedett az stílusra, úgyhogy elkezdtem grindcore-nak nevezni ezt a zenei irányzatot.

Egyéb források ellentmondanak Harris állításának. Steven Blush zeneszakértő író a Spin magazin 1991-es januári számában közzétett publikációjában kifejtette, hogy 1987 óta a Napalm Death basszusgitárosát Shane Embury-t említik leggyakrabban a grindcore stílus megalkotójaként és az elnevezés kitalálójaként. (Ebben az írásban a "grind", mint a thrash műfaj brit-metal szinonimájaként volt említve. A szerk.) Embury a következő módon definiálja, honnan is származik a grindcore hangzás:

A grindcore műfajt manapság a thrash metal egyik ágának tekintik. Mindig tudtam hogy ez a zenei stílus népszerűvé fog válni, de az kicsit meglepett, hogy ennyi emberre hatással lesz. Mikor ez az egész dolog elindult, olyanok voltunk mint a Celtic Frost csapat és a bostoni Seige hardcore banda, vagy bármelyik hardcore és death metal zenekar, de ide sorolható még néhány, a korai Swans banda zenei stílusában mozgó industrial noise (ipari zaj) formáció is. Mi ezeknek a irányzatoknak az ötvözetét hoztuk létre, és ennek a feladatnak 100 mérföld/óra sebességgel álltunk neki. És hová tartunk a jövőben? Úgy gondolom, amennyire csak bírtuk fokoztuk ezt a "sebesség istenei" dolgot. Most már kezdjük elfogadni a lassabb "cuccokat" és a hosszabb dalokat, melyek ellentétesek a "blast" szempontokkal, továbbá egyre inkább előtérbe helyezzük a zajosabb industrial (ipari) elemeket. Ha hallottad már a legújabb lemezünket (a Harmony Corruption 1990-ben jelent meg. A szerk.), akkor érted mi az az új irány miről beszélek. Eljutottunk egy igazán "fájdalmas zajig", és én jelenleg ezzel csak az embereket akarom bosszantani.

Digby Pearson az Earache Records lemezkiadó alapítója egyetért Embury-val, mondván hogy "a Napalm Death egy gyorsítón nyomta keresztül a hardcore és a metal stílust". Pearson azt is megjegyzi, hogy a grindcore nemcsak a dobok pusztító sebességét, a blast beat technikát (stb.) és egyéb dolgok összességét jelenti, hanem ténylegesen megfogalmazza a gitárjáték stílusát, a súlyos, mélyre hangolt, sivár és zord hangzású gitárriffek összességét, ami maga a "grind", és ezért ez az a szó, amivel az újító zenészek és híveik a műfajt titulálják.

A horzsoló hangzású grindcore műfaj lassan beszivárgott a mainstream-be. A "New Musical Express" (hetente megjelenő angol zenei szaklap) 1988. november 26.-i számának címlapját a Napalm Death-nek szentelte, és a banda fotóját a "The fastest band in the World!", felirattal látták el, ami annyit tesz: "A leggyorsabb banda a világon!".

Mint James Hoare, a Terrorizer extrém zenei magazin helyettes szerkesztője írja:

Lehet azzal érvelni, hogy az extrém metal egy parttalan irányzat (amely hangzásában a hardcore- és a post-punk hullámain hánykolódik), és nem hozott akkora áttörést a felvarrókkal díszített dzsekik és a "circle-pit"^* underground közösségén kívül, de a grindcore műfaj Angliában egyértelműen a brit zenei tapasztalat és élmény részévé vált.

*Circle-pit / Mosh-pit & Wall of Death

A circle-pit vagy mosh-pit (erőltetett magyar fordításban: kör-gödör vagy pogóverem) a hardcore punk és heavy metal koncerteken gyakorolt ugráló, egymást toló-lökdöső "mosh" nevű feszültséglevezető tánc része. Említik még "Slamdancing"-ként és "HP Dance" azaz, "HardPogo tánc"-ként is. Az angol nyelvterületen elterjedt "moshing" kifejezéssel szemben nálunk inkább pogózásnak hívják -ezért a magyar nyelvben maga a "pit", "pogógóc"-ként is ismert-, míg ők csak a szimpla egymásnak ugrálást nevezik "pogo"-nak. A circle-pit bárhol kialakulhat a tömegben, de többnyire a színpad közelében jön létre. Egy valaki nyitja meg a "gödröt", és a többiek kitárt karral vagy nyújtott lábbal forogva tágítják a kört addig, amíg kitisztul a tér körülöttük. Ekkor veheti kezdetét az ugráló-lökdöső-csapkodó agresszív tánc, ami többnyire egy malomkerékhez hasonlító kavargó-örvénylő őrületként tetőzik. A mosh még extrémebb eseménye a "Wall of Death" azaz a "Halál fala", amiben a résztvevők két részre válnak szét, így egymással szembeállva néhány méternyi üres "fal" alakul ki a két tömeg között, majd vezényszóra teljes erőből egymásnak rohannak. Az alkalmankénti ütközések és a tánc első látásra szabálytalan volta miatt külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a táncolók egymást lökdösik, illetve verekednek, de ez nem így van. A pogózás célja a zenére való közös ugrálás, tánc öröme és nem a lökdösődés. Esetleges sérülések történhetnek, de ritkák. A pogo durvább fajtái is előfordulhatnak (például pig-pogo, slamdance), ahol a táncolók többet ütköznek, de szándékos ütések és rúgások itt is tabunak számítanak, továbbá a komolyabb sérülések itt is ritkák. A pogo íratlan szabályai szerint a gyengébbekre tekintettel kell lenni, azokat a pogózókat, akik elestek, fel kell segíteni. Nagyobb koncerteken megfigyelhető, hogy baleset során azonnal védelmi kör alakul ki a földön fekvő körül és az elesettet felsegítik. Az arc vagy más érzékenyebb testrészek véletlen megütése után a két fél rövid szemkontaktussal vagy hasonló gesztussal jelzi, hogy "minden rendben". Ezeknek a gesztusoknak az elmaradása gyakran durvább pogózásra való kihívást jelent. Egyes hardcore punk vagy thrash metal koncerteken a pogózás brutálisabb fajtái alakulhatnak ki (például violent dancing), ahol a sérülések értelemszerűen gyakoribbak.

A Napalm Death szeizmikus hatása más brit grindcore csoportokat is inspirált a '80-as években, így az Extreme Noise Terror (ENT), a Carcass, és a Sore Throat is munkához látott. Az Ipswich-ből származó Extreme Noise Terror banda 1984-ben alakult meg azzal a céllal, hogy "minden idők legszélsőségesebb hardcore punk bandájává" váljon, és ebben '87-től a Napalm Death korábbi dobosa Mick Harris segítette őket. Ian Glasper, a punk színtér veterán basszere szerint, "a dühös és gyűlölködő zaj-zene gyökerei a korai Discharge és Disorder bandákig nyúlnak vissza, és a Dean Jones, valamint Phil Vane énekesek védjegyévé váló előadásmód, a vokális extremitás határáig ért el." A banda 1991-ben összedolgozott a The KLF nevű acid-house vonalon mozgó zenekarral, majd 1992-ben együtt léptek színpadra a "Brit Awards" díjkiosztó gálán. A Carcass '88-ban jött ki a Reek of Putrefaction albumával, amiről John Peel (John Robert Parker Ravenscroft - angol lemezlovas, rádiós műsorvezető, zenei producer és újságíró) kijelentette, hogy a kedvenc lemeze lett az év nagyon gyenge zenei felhozatala ellenére. A formáció dalszövegei a vér és az anatómiai bomlás "vidám" témáira fókuszáltak -ezt tükrözte maga az albumborító is-, és ez komoly inspirációt jelentett a grindcore alműfaj számára. Ettől a brutalitástól csöppet sem maradt le a Sore Throat csapat, ők Ian Glasper szerint talán a legrendíthetetlenebb zene-ellenes álláspontot tették magukévá, és ehhez az irányvonalhoz a crust punk és az industrial (ipari) zenei stílusok elemeit is felhasználták.

A következő évtizedben a stílus két úttörő zenekara egyre inkább életképessé vált. A Nielsen Soundscan információi alapján a Napalm Death '91 májusa és novembere között 220.374, míg ugyanebben az időben a Carcass 220.374 eladott példányszámmal büszkélkedhetett. (Ettől a büszkének titulált eladási mennyiségtől nem kaptam sokkot, ezért utánanéztem. Kiderült, hogy a Soundscan mérési módszerei nem voltak a legjobbak, mivel szinte kizárólag a nagy értékesítési-láncok forgalmi adatait vették figyelembe, továbbá csak az amerikai adatokat dolgozták fel. A Neten fellelhető infók alapján az eladási mennyiség meghaladta az 1 millió példányt, és tekintve hogy ezek a bandák már akkor sem a "legnépszerűbb" kereskedelmi zenét játszották, ez az értékesítési adat tulajdonképpen lenyűgözőnek tekinthető. A szerk.) A Napalm Death '94-es "Fear, Emptiness, Despair" lemezéről származó "Twist the Knife (Slowly)" dal a Mortal Kombat című film egyik betétdala lett, és ez a lehetőség a zenekar sokkal nagyobb ismertségét hozta. Ennek eredményeként az album a tizedik helyet szerezte meg a Billboard 200 toplistán és kevesebb mint egy éven belül platinalemez lett. A műfaj úttörői közül néhányan teljesen közömbösek voltak a grindcore növekvő népszerűségével kapcsolatban. Például Pete Hurley-t az Extreme Noise Terror gitárosát, abszolút nem érdekli, hogy úgy emlékezzenek rá, mint a műfaj egyik megalkotójára:

A "grindcore" egy legendásan ostoba kifejezés, amit egy West Midland-i hiperaktív gyerek talált ki, és semmi köze sincs hozzánk. Az Extreme Noise Terror volt, van, és -gyanítom- mindig is egy hardcore punk banda lesz, és nem egy grindcore banda, egy stenchcore banda, egy trampcore banda, vagy egyéb al-al-al-core műfaji kifejezés amit csak ki lehet találni erre a stílusra.

Lee Dorian a Napalm Death akkori énekese szerint:

Sajnos ugyanaz történik a grindcore irányzattal mint a punk rockkal, az összes eredeti nagy banda stílusát egymilliárd egyéb zenekar plagizálja, ők csak másolják a hangzást, így az már nem eredeti és nem szélsőséges.

Az Észak-Amerikai grindcore

Panko Kevin Stewart heavy metal szakértő-író szerint a '90-es évek amerikai grindcore irányzata három forrásból építkezett: a brit grindcore hangzásvilágából, az amerikai előfutárok kísérletezéseiből, és a death metal műfaj stílusjegyeiből. A Napalm Death albumai nem voltak széles körben terjesztve az Egyesült Államokban, ezért ezekből a kiadásokból olyan amerikai csapatok mint például a Harmony Corruption, csak későbbi műveikhez meríthettek ötleteket. Az USA-beli zenekarok ezért gyakran a crossover thrash és a thrash metal műfajok hangzására jellemző gitárriffekkel nyomultak. A grind korai előszelét többek között a Terrorizer és az Assück zenekarok hozták el. Az Anal Cunt nevű brigád különösen disszonáns munkái, még basszusgitáros híján is komoly inspirációt jelentettek. Ezt a furcsa stílust néha a "noisecore" vagy a "noisegrind" jelzővel illetik, ami a olasz Cripple Bastards banda énekese, Giulio megfogalmazása szerint abban az időben egyesítette az extrém-zenék anti-zenei és nihilista arcait. A '90-es évek elején a Brutal Truth csapat hozta meg az áttörést a színtér számára. Habár énekesük Kevin Sharp szerint őket inkább a Dark Angel által művelt thrash metal inspirálta, mint a brit zenekarok munkái. A Discordance Axis technikásabb játékstílussal állt elő mint elődei, és díszesebb megjelenés jellemezte előadásmódjukat. Scott Hull prominens személyisége volt a korai grindcore színtérnek, és aktívan közreműködött a Pig Destroyer és az Agoraphobic Nosebleed (ANb) zenekarok alkotásaiban. Az ANb 2002-es "Frozen Corpse Stuffed with Dope" lemezét "Paul grindcore butikja" néven emlegette Phil Freeman a Village Voice újság kritikusa, aki szerint ezt a becenevet a "hiper-referenciális, lehetetlenül sűrű sormintákkal és blast beat rohamokkal átszőtt, üzenetrögzítő üzenetekkel és érthetetlenül bömbölt fecsegésekkel megspékelt vokálbetéteivel" érdemelte ki az album. Míg az aranyos nevű Pig Destroyer brigádot a thrash metal nagyjai, a Dark Angel és a Slayer, a sludge metal körökben mozgó Melvins, és a grindcore Brutal Truth munkái ösztönözték, addig az Agoraphobic Nosebleed, inkább a D.R.I. és a Crossed Out csoportok által képviselt thrashcore és powerviolence hatásokból építkezett. A Pig Destroyer és a Cattle Decapitation mellett, az Impaled, az Exhumed, a Terrorizer vagy a Ghoul zenekarok stílusát inkább a deathgrind alműfaj alá sorolják, mivel a death metal hatások jóval nagyobb mértékben vannak jelen műveikben.

A San Diego-i The Locust szintén a powerviolence Crossed Out és Dropdead zenekarok munkái motiválták leginkább, de ösztönzést jelentettek a "screamo"^* stílus első hullámát képviselő Angel Hair dalai, a kicsit zavaros experimental rockot játszó Art Bears és Renaldo and the Loaf művei, valamint a death metal stíluselemei is. A The Locus-t néha a "hipster grind" képviselőjének is nevezik, utalva a rajongói bázisukra és a ruhaviseletükre (retro-hippi). Az Észak-Amerikai grindcore második hullámához tartozó grindcore irányzat prominens képviselői közé tartozik a Brujeria, a Soilent Green, a Cephalic Carnage, az Impetigo és a Circle of Dead Children. A kanadai Fuck the Facts inkább a klasszikus grindcore műfajban praktizál, metronóm pontosságú dobolás és gitárriffek, valamint sikoltó ének és halálhörgés szerepelnek receptúrájukon.

*Screamo

A screamo, a hardcore punk egyik alműfaja, amely a '90-es évek elején több egyéb alműfajjal együtt az "emo" irányzatból alakult ki. Az emo eredetileg a hardcore punk zene egyik főága. Az "emo" szócskát a kezdetektől fogva számos különböző jelentéssel alkalmazzák, amelyek között gyakorta csak a közös eredet az összekötő kapocs. A kifejezés használatának jogossága is számos vita tárgya volt már. Az "emo" szó az angol "emotional", azaz érzelgős szóból ered. Eredeti formájában az "emo" kifejezés a 1980-as évek közepén a washingtoni hardcore punk színtéren tűnt fel, ahol a zenei stílus kezdett egyre inkább eldurvulni, ezért néhány együttes egy valamivel dallamosabb, kevésbé agresszív vonalat kezdett játszani, bár a hardcore hatásai még mindig erősen jelen voltak a zenéjükben. A későbbiek folyamán ugyanezt a színteret nevezték "emocore"-nak is, ez utóbbi az "emotional (érzelmes) hardcore" rövidítéseként szolgált. A screamo stílus, az "emo" irányzat egyik hulláma, ami különösen a San Diego-i emo színtér egy kaotikusabb, agresszívabb formájaként alakult ki.

Európai kontinentális grindcore

Olyan európai zenekarok mint az Agathocles Belgiumból, a Patareni Horvátországból, a Fear of God Svájcból a stílus korai szakértőinek számítanak. A Filthy Christians banda -amely 1989-ben az Earache Records kiadóval kötött szerződést-, ismertette meg a műfajt Svédországgal, míg Olaszországban a Cripple Bastards brigád korteskedett. Giulio, a Cripple Bastards frontembere arról számolt be, hogy érdekes módon a grindcore műfaji elnevezése elég lassan terjedt el Angliából, ezért Európában egy ideig "death-thrashcore" névvel aposztrofálták a stílust. A Nasum brigád a svéd death metal színtérről emelkedett ki, és felettébb sikeresek lettek saját szemszögből elemzett politikai témáikkal. Anders Jakobson dobos véleménye szerint:

Ezek a dolgok sokat jelentenek azok számára, akik élvezték amit csinálunk. A mi grindcore stílusunk, a kicsit könnyebben hallgatható kategóriába tartozik, legalábbis ez a vélemény terjedt el a kemény grindcore rajongók között. Nos, ez nem átverés, a stílusunk nem teljesen hű az eredeti grindcore lényegéhez.

Más svéd formációk, a General Surgery és a Regurgitate a goregrind irányzatban szereztek gyakorlatot. Az Inhume Hollandiából, a Rotten Sound Finnországból és a Leng Tch'e Belgiumból, a zenekarok következő generációját testesítették meg, és az általuk művelt grindcore, már erős death metal elemekkel rendelkezett. A 2000-es években a belgiumi székhelyű Aborted banda, a "death-grind" műfaj kialakulásának kulcsfontosságú szereplőjévé vált.

Örökség: Hatás más műfajokra

A grindcore hatása gyorsan terjedt el az extrém-zenei világban. Például a Napalm Death-re ható erős Swans inspirációk, bizonyos mértékben összekötötték a grindcore és a noise rock irányzatot. Azóta a japán Boredoms (ボアダムス - Boadamusu) nevű noise rock csapat is grindcore elemeket kölcsönzött zenéjéhez, sőt 1993-ban együtt turnéztak a Brutal Truth zenekarral. A John Zorn avant-garde jazz szaxofonos által vezetett Naked City együttes, egy "polystylistic" (multistílusú), grindcore-punk által befolyásolt jazz performansszal állt elő, és később megalakította a Painkiller projektet. Emellett a grindcore komoly befolyással bírt az amerikai hardcore punk irányzat powerviolence mozgalmára, és némileg hatással volt a metalcore stílus jellemvonásaira is. Néhány zenekar a grind és az elektronikus zene különleges hibrid ötvözetét hozta létre.

Powerviolence

A powerviolence egy nyers és disszonáns alműfaja a hardcore punk irányzatnak. A stílus szorosan kötődik a thrashcore és a hasonló hangzású grindcore műfajhoz. Míg a powerviolence, a Napalm Death és más korai bandák zenéiből vett ihletet, gondosan elkerülte a heavy metal elemeket. A születőben lévő formát elsőként a 1980-as évek hardcore punk csoportjainak zenéje koordinálta. Ide sorolható az Infest brigád, akik a fiatalos hardcore elemeket zaj-zenei motívumokkal vegyítették, vagy a Lärm and Siege formáció, akik "lármájuk" különleges nyúlós-zúzós tulajdonságával tűntek ki. A mikroműfaj legtöbb elismert formája a '90-es évek elején szilárdult meg, olyan csoportok hangzásával mint a Man Is the Bastard, a Crossed Out, a No Comment, a Capitalist Casualties és a Manpig. A powerviolence alapvetően a sebességre, a rövid dalokra, a bizarr időzítés cserékre, és az állandó tempó váltásokra összpontosít. A dalok többnyire nagyon rövidek, nem ritka a 30 másodperc alatti játékidő. Néhány zenekar, például a Man Is the Bastard, a sludge metal és a noise irányzat technikai fogásaival ötvözik hangzásukat. Fogalmilag és szövegileg a powerviolence dalok nagyon nyersek és egyszerűek, és ez tükröződik a hangásban és annak körítésében is. Egyes csoportok (pl. a Man Is the Bastard és a Dropdead) az anarcho-punk és a crust punk dalszövegeinek témáit karolták fel, és hangsúlyozottan az állati jogok mellett és a fegyverkezés ellen kampányolnak. A The Locust és az Agoraphobic Nosebleed újabb műveiben a grindocre hangzásvilág mellett, powerviolence részek is megjelentek.

Az industrial (ipari) és az elektronikus zene

A korábban említett stílushatások mellett a Napalm Death, az industrial metal színtér által használt elemekből is építkezett, sőt Justin Broadrick a banda korábbi gitárosa, a Godflesh nevű "ipari fém" vonalon tevékenykedő zenekarban folytatta pályafutását. Mict Harris, az ő Scorn nevű post-Napalam Death projektjében szintén kísérletezett a stílussal, de próbálkozott az industrial hip hop és az "isolationist"^* irányzattal is. A Fear Factory formációt is többnyire az industrial ághoz sorolják. A "digital hardcore", eredetileg a hardcore punk és a hardcore techno német hibridje. Az Agoraphobic Nosebleed és a The Locust zenéit gyakran remixelik a digitális hardcore előadóművészei, és a noise stílus zenészei. James Plotkin, Dave Witte és Speedranch (Paul Richard) zenészek résztvettek a Phantomsmasher projektben, ami a grindcore és a digitális hardcore elemeit ötvözte. Alec Empire és Justin Broadrick együttműködésének eredményeként született meg az első Curse of the Golden Vampire című digitális hardcore album. Egyébként Gabe Serbian-nal a The Locust tagjával együtt mindhárman Japánban élnek. Itt találkoztak a japán zenei ikonnal Merzbow-val, aki később Empire és Serbian fellépésein is gyakran szerepelt. Az ezredforduló után indult be az "electrogrind" (vagy "cybergrind") műfaj fejlődése olyan zenekaroknak köszönhetően mint a The Berzerker, a Body Hammer, a Gigantic Brain és a korai Genghis Tron, akik szinte kivétel nélkül az elektronikus zenei színtér képviselőinek számítanak. Ezek a bandák ugyanolyan mértékben építettek az Agoraphobic Nosebleed, az Enemy Soil és a The Locust grindcore munkáira, mint az industrial metal stílus jellegzetes elemeire, és a The Berzerker brigád -a különleges hangzás eléréséhez-, még a "gabber"^** irányzat művelői által előszeretettel alkalmazott torzított hangú Roland TR-909 típusú programozható lábdob használatát is bevetette.

*Isolationist

Az isolationist (magyarul izolacionista, még magyarabbul elszigetelődő), az ipari zenék "dark ambient" vonalának egyik "antiszociális" irányzata. A dark ambient műfaj hangzására a baljós, fenyegető vagy disszonáns felhangok jellemzőek, továbbá egy olyan szokatlanul változatos műfaj, ami kapcsolódik az ambient és a noise zenei stílusokhoz, de általában mentes más műfajok és stílusok hatásaitól, elemeitől. Ennek a fővonalnak egyik mellékága az isolationist irányzat, aminek hangzása még inkább "elszigetelt". Elnevezése először a The Wire zenei magazin 1993-as szeptemberi kiadásában jelent meg, és a leírás szerint a stílus egyfajta töredezett, visszafogott zenei hangzást képviselt, ami szinte "eltolta" magától a hallgatót. (Ezt el sem tudom képzelni, mert ami el tudja tolni a hallgatót az vagy "bíííp bíííp" (cenzúrázva), vagy eszméletlenül hangos. Na mindegy. Viszont értelmes leírást nem találtam a stílusról. A szerk.)

**Gabber

A gabber stílus, az elektronikus zene és a hardcore techno alműfaja. A "gabber" egy jiddis eredetű szleng kifejezés ami azt jelenti, hogy társ, haver vagy barát. A stílus az acid house, a techno és a house irányzat '80-as évekbeli verzióiból származik, de a '90-es évek közepétől datálható "felhígulása" után, inkább a "happy hardcore" elnevezést használták rá. A gabber-t hangsúlyosan a torzított lábdob, valamint a Roland Alpha Juno szintetizátoron alkalmazott "hoover" (porszívó) néven becézett eszköz jellemzi, és ezek segítségével torz, szemcsés, de lendületes hangot tudnak létrehozni, ami egy sötét és komor basszus hangzásként manifesztálódik.

Metalcore

A metalcore egy fúziós műfaj, amely egyesíti az extrém metal és a hardcore punk hangzásvilágát, és egyúttal a "groove metal" stílusából is vesz át mintákat. A zenében a grindcore-hoz hasonlóan, a metalcore is a hirtelen váltásokat és az intenzív szakaszokat vezető "moshing"-okat kultiválja. A '90-es évek közepétől a metalcore bandák egyre több ötletet vettek át a grindcore műfaj fejlesztéseiből, valamint a post-hardcore irányzat stíluselemeiből. Ezek közé a zenekarok közé tartozott a mathcore vonalon nyomuló Dillinger Escape Plan, a Some Girls és a Daughters. A 2000-es évek végén, a deathcore csapatok egy része már grindcore-ként jellemezte magát, és a zenei szakkommentátorok néhány korai screamo metalcore zenekar, -pl. Circle Takes the Square és az Orchid- stílusát, már a grindcore műfaj alá sorolta.