Stoner Metal

A stoner metal a heavy metal egyik különleges alműfaja, ami a pszichedelikus rock, a blues-rock és a doom metal elemeinek felhasználásával jött létre. Ez a fajta zene először a '90-es évek elején tűnt fel olyan bandáknak köszönhetően mint a Kyuss, a Monster Magnet, a Sleep és a Cathedral. Népszerűségének emelkedése az évtized közepére vált kézzelfoghatóvá, megerősödése pedig egyfajta retro-rock/retro-metal mozgalom elindulását segítette elő.

Az elnevezés eredete

Sokak szerint az elnevezésben szereplő stoner jelző arra utal, hogy a zene hallgatása "lemerevít", azaz a könnyű drogok élvezetéhez hasonló hatású, míg mások úgy tartják, hogy a név a "Roadrunner Records" lemezkiadó 1997-es "Burn One Up! Music for Stoners" válogatásalbumának címéből származik. Az amerikai szlengben egyébként a marihuána fogyasztóra mondják azt, hogy stoner. Ebből adódóan a stoneres mozgalmat a könnyű drogokkal kapcsolatos sztereotípiák lengik körül, és igaz, hogy sokan nyúlnak a kannabisz nevű ötletadó örömforráshoz, de azért a színtér művészei nem mind "füvesek".

Műfaji jellemzők

A stoner metal csakúgy mint közeli rokona a stoner rock, mélyre hangolt gitárokat, általában közepes- vagy lassú tempót, ismétlődő, pszichedelikus vagy meditatív érzetű erősen torzított gitárriffeket, és a stoner rockkal ellentétben groove-os, hangsúlyosan basszusnehéz hangot tartalmaz. Rögtön észrevehető, hogy a stoner metal és a stoner rock hangzása egymáshoz nagyon közelálló, stílusjegyeik jórészt megegyeznek, és a két műfaj főként a metal-ág súlyosabb és tömörebb megszólalása miatt választható ketté. A gitárjáték mély akkordjait hajlításokkal, "koszosan" zümmögő meleg tónusú hangját pedig seregnyi torzító és effektező elektronika -akár egyidejű- használatával hozzák létre. Jókora fuzz torzítás, flanger, phaser, delay, chorus stb. effektek, és wah-pedállal kiváltott hápogás/ugatás szerű hanghatás teszi igazán retro színezetűvé a muzsikát.

Történelem

Előzmények (1960-1980-as évek közepe)

Mint ahogy az a legtöbb zenei alműfaj esetében lenni szokott, a stoner rock eredetét is nehéz pontosan nyomon követni. Szerencsére a stoner rocknak is megvannak a maga őssejtjei, így elég jól behatárolható, hogy mely zenekarok segítették elő a műfaj létrejöttét. A stílus egyik prototípusának az 1967-ben pályára lépő San Francisco-i Blue Cheer csapatot tartják. A zenekar első albuma a '68-ban kiadott "Vincebus Eruptum", olyan pszichedelikus blues-rock elemeket mutatott be, melyek később zenei műfajok sorát inspirálták, közéjük tartozik a punk rock, a kísérleti rock, a doom metal, a heavy metal, a grunge és persze a stoner rock/metal. A Blue Cheer korongja mellett az Andy Warhol menedzselésében álló The Velvet Underground szintén '68-as "White Light/White Heat" albuma és az MC5 '69-es "Kick Out The Jams" című debütáló koncertlemeze is gyakran említésre kerül. Érdekesség, hogy a The Velvet Underground énekes-gitáros tagja Lou Reed 2011-ben a Metallica-val közösen készített stúdióalbumot "Lulu" címmel.

A Rolling Stone magazin szerint az a fajta lassú gitárjáték és erőteljes megszólalás ami a stoner rock fontos eleme, tulajdonképpen a Mississippi blues öröksége, és az elsők között a Led Zeppelin valamint a Black Sabbath épített erre a hangzásra. A Sir Lord Baltimore -amit a stoner rock keresztapjának neveznek- és a Leaf Hound együttesek zenei munkásságára is alapvető hatásként hivatkoznak a stoner rock mozgalom tagjai, beleértve a Kyuss és a Monster Magnet együtteseket, de a Primevil '74-es "Smokin' Bats At Campton's" anyagát is előszeretettel emlegetik a stoner rock tűzköveként. Nem vitás, hogy a stoner zenekarok rendszeresen visszanyúlnak inspirációért olyan pszichedelikus, és/vagy ősrock/ősmetal zenekarok anyagaihoz mint a Cream, a Black Sabbath, a Coven, a Deep Purple, a Mountain vagy a Hawkwind. Sokak szerint a stoner rock alapjegyei ugyanúgy hallhatóak a Black Sabbath '71-es "Master Of Reality" vagy a Hawkwind '78-as "25 Years On Released As Hawklords" albumán mint a Blue Cheer fent említett korongján, de ide sorolható a Deep Purple "Machine Head", vagy épp' a Blue Öyster Cult "Workshop Of The Telescopes" műve is. Sokak szerint a Black Sabbath "Master Of Reality"-je nemcsak hogy mérföldkőnek számít, de egyenesen a stoner műfaj első albuma, a köhögéssel induló "Sweet Leaf" nóta pedig a stoner rock feltalálásának egyik első bizonyítéka.

Tony Iommi így emlékezik vissza:

Miközben egy akusztikus gitárrészt játszottam fel az egyik dalhoz, Ozzy odahozott nekem egy rohadt nagy spanglit. Majd megfulladtam tőle, szétköhögtem az agyam. Felvették, és ezt használtuk a "Sweet Leaf" bevezetőjeként.

A fejlődés korai szakasza ('80-as évek vége, '90-es évek eleje)

A Seattle-i Soundgarden az "Ultramega OK" névre keresztelt 1988-as első lemezét heavy metal, pszichedelikus rock, hard rock és hardcore punk összetevőkből gyúrta össze. Ebben a merész akusztikában a Stooges és MC5 bandák játéka találkozott a Led Zeppelin és Black Sabbath féle hanggal, valami sötét, borongós és zümmögő hangzást képezve, amin érződött, hogy hódolattal viszonyul a heavy metal alapokhoz, ugyanakkor fel is forgatja azokat. Az album megjelenése után a Soundgarden-t a stoner rock zászlóvivőjének kiáltotta ki a Rolling Stone magazin, de a számtalan egyéb zenei hatást is magába foglaló későbbi munkáik okán ma már elsősorban alternatív metal és grunge zenekarként tartják számon. A Chicago-i Trouble doom metal banda az 1990-es magáról elnevezett negyedik korongján szokatlan hangzással állt elő. Tömérdek acid rock elemet vitt zenéjébe és ezek a jellemzők a '92-es "Manic Frustration" albumán is jelen voltak. Más is kísérletezésbe kezdett, a Coventry-ben (Anglia) megalakult Cathedral erőteljes stoner hatásokkal teli doom metal albummal mutatkozott be, ez volt a "Forest Of Equilibrium" (1991), de a '90-es évek elején-közepén egyre több kaliforniai zenekar foglalkozott a stílus továbbfejlesztésével.

Az igazi fordulat Dél-Kalifornia sivatagos részén (Palm Desert) bontakozott ki, ahol is a régió muzsikusai a többitől eltérő hard rockot játszottak. Akusztikus hangszerek, súlyosabb és lassabb ütemek, nyúlós wah-wah effektek, ismétlődő dallamok és kiterjesztett szólók segítségével hoztak létre egyféle "szélfútta", pszichedelikus hangzást, ami desert rock, azaz sivatagi rock néven lett ismert. A desert rock jó alapot adott a kísérletező kedvű zenekaroknak, melyek folyamatosan tágították a stílus határait, így jöhetett létre a desert rockhoz szorosan köthető stoner rock.

1992-ben "Blues For The Red Sun" címmel és ezzel az újszerű hangzással jelent meg a Kyuss második nagylemeze, amivel kiemelkedtek a "Palm Desert" színtér előadói közül. A kritikusok "a heavy zenék jelentős mérföldköve", "nyers és unortodox", "öt csillagos produktum" jellemzéssekkel üdvözölték a nagylemezt, a New Musical Express zenei szaklap pedig így írta le a stoner és a metal összeolvadását:

Blues-os riffeket, a Black Sabbath egyszerűségét, meg egy mázsa forró sivatagi homokot hoztak a metal-ba.

Ugyanebben az évben a San Jose-i Sleep doom metal banda is kihozta második sorlemezét a "Sleep's Holy Mountain"-t, következésképp ez a két csapat használt először stoner elemeket a doom-inspirált zenéjében. A Sleep a Kyuss-al együtt -mint a feltörekvő stoner irányzat vezetői-, pillanatok alatt a heavy metal sajtó kedvencei lettek. Ugyanekkor Amerika túlsó felén New Jersey-ben, "Spine of God" lemezével debütált egy Monster Magnet nevű zenekar. Kevesebb metalból, de több pszichedelikus hatásból, iszapként (sludge) szétterülő visszhangos énekből és zengetővel (reverb) effektezett nyúlós gitárhangból állt ez a kilenc számból összerakott hallucinatív lebegés. Az eltérő zenei megközelítés ellenére érezhető volt, hogy California-i társaikkal egy stoneres-tőről fakadtak.

A fejlődés középső szakasza (1995-1999)

1994-es év hozta el a Kyuss harmadik sorlemezét a "Welcome To Sky Valley"-t, amin letisztult és kiforrott dalokat mutattak be, végképp kiteljesítve azt a fajta mocskos és száraz rockzenét, amit ma stoneres hangzásvilágként ismerünk. '95-ben még egy lemez jött ki tőlük az "...And The Circus Leaves Town", aztán ugyanabban az évben feloszlott a zenekar. A Sleep a '92-es "Sleep's Holy Mountain" megjelenése után új kiadónál, a London Records-nál próbált szerencsét. '95-ben kezdtek el harmadik albumukon dolgozni, ami a "Dopesmoker" nevet kapta. A zenekar basszusgitáros-énekese Al Cisneros többször kijelentette, hogy a dalszerzés kreatív szakaszának elengedhetetlen része volt a kannabisz fogyasztás. Az új zeneanyagtól nem volt elragadtatva a kiadó -ugyanis egyetlen szimpla dal volt több, mint egy órás játékidővel-, ezért megtagadta annak megjelentetését. A banda visszatért a stúdióba és a zenei részt meg a dalszövegeket is átírta, megalkotva egy 52:08 perces hat szakaszból álló dalt(!) amit "Jerusalem"-re kereszteltek, de lényegi részeit tekintve a "Dopesmoker" maradt. A London Records ismételten megtagadta az anyag kiadását, amire válaszul a Sleep frusztrált és csalódott tagjai a feloszlás mellett döntöttek. Szerencsére a zeneművek egyike sem lett "füstbe ment terv", a "Jerusalem" 1999-ben, a "Dopesmoker" pedig 2003-ban jelenhetett meg, és mindkettő nagyszámú elismerést kapott az évek során. 1997-ben a Roadrunner Records "Burn One Up! Music for Stoners" jelentetett meg válogatásalbumot, amin olyan stoner zenekarok szerepeltek mint a Karma To Burn (1994), a Spiritual Beggars (1992), a Celestial Season (1991), a Fu Manchu (1987), vagy a korábbi Kyuss tag Josh Homme vezette Queens Of The Stone Age (1996).

Josh Homme '97-ben hívta életre a "The Desert Sessions" zenei kollektívát, melyben a Monster Magnet, a Goatsnake, az earthlings?, a Soundgarden stb. együttesek tagjai mellett Palm Desert-i dalszerzők és zenészek is részt vettek és vesznek. '97 szeptemberében az Új-Mexikói Albuquerque-ben Jadd Shickler a stoner/doom metal Spiritu zenekar tagja és Aaron Emmel webáruházat hozott létre "All That Is Heavy" fantázianévvel (allthatisheavy.com), ahol a Kyuss, a Monster Magnet, a Fu Manchu zenekarok nehezen beszerezhető kiadványainak értékesítésébe fogtak. A katalógus hamarosan kibővült az említett bandák stílusához passzoló egyéb előadók anyagaival. Az indulás után kb. fél évvel felvette velük a kapcsolatot a korábbi Kyuss rajongói-honlap tulajdonosa, aki azt javasolta nekik, hogy állítsanak össze egy válogatásalbumot a kiadóval nem rendelkező Kyuss stílusú zenekarok műveiből, aminek a Kyuss-fanok nagyon örülnének. Így alakult meg a MeteorCity lemezkiadó, és így jelenhetett meg '98 májusában a "Welcome To MeteorCity" válogatásalbum, amin újdonsült desert és stoner rock zenekarok dalai voltak hallatók. (Sixty Watt Shaman, Lowrider, The Atomic Bitchwax, Dozer, Goatsnake, Drag Pack, Los Natas stb.).

A MeteorCity alapítói így idézik fel az eseményeket:

Amikor ez történt, még nem igazán létezett (stoner) színtér, csak egy csomó ember volt a világon, akik még mindig a Kyuss vagy a Slo Burn vége miatt szomorkodtak, meg olyanok, akik Monster Magnet és Fu Manchu hatású cuccokat hallgattak, de még többet akartak. A kiadó elismerést szerzett amikor megjelent a "Welcome To Meteor City", mintha a világ arra várt volna, hogy valaki végre megtegye amit mi csináltunk.

A kiadó hamarosan a Palm Desert színtér számos desert rock zenészével és zenekarával írt alá szerződést, közéjük tartozott a volt Kyuss frontember John Garcia által alapított Hermano és az Unida. A svéd stoner zenekarok közül a Lowrider, a Dozer és a The Mushroom River Band is leszerződött a MeteorCity-vel, így megindulhatott lemezeik amerikai terjesztésére. A Monster Magnet gitárosához Ed Mundell-hez köthető The Atomic Bitchwax, valamint az Obsessed és a Saint Vitus gitárosa Scott "Wino" Weinreich által életre keltett The Hidden Hand és Spirit Caravan zenekarok is egyre nagyobb népszerűségre tettek szert, egyértelműen látszott, hogy a markáns, doom-os hatású stoner muzsika is felemelkedőben volt. Az irányzat tovább fejlődött és 1999-ben a népszerű StonerRock.com weboldal is elindult (ma már az allthatisheavy.com oldalra mutat), majd rövidesen a heavy műfaj zenészeinek és rajongóinak központi közösségi oldalává vált.

Az amerikai stoner mozgalom növekedésével egy időben Európában is megindult a fejlődés, Angliában és Svédországban jelentősnek mondható stoner metal közösségek alakultak ki, de világszerte beindult a zenekar-alapítási láz. Egy részük doom metal, míg mások a hard rock/heavy metal/sludge jegyekkel ötvözték stoneres hangzásukat, de a hagyományos megközelítés is jó pár követőre talált. Az évtized nívós stoner metal zenekarai közé tartozik Amerikából az Acid King (1993), az Alabama Thunderpussy (1996), a Fireball Ministry (1997) és a High on Fire (1998), Kanadából a Sons Of Otis (1992), a Sasquatch (2001), és a Sheavy (1994), Angliából az Electric Wizard (1993), az Orange Goblin (1995) és a YOB (1996), Hollandiából a Celestial Season (1991), Svédországból a Sparzanza (1996), a Mustasch (1998), a Grand Magus (1999), a heavy-s beütésű The Quill (1990), a Band Of Spice (2010), és az ex-Carcass gitáros Michael Amott által alapított Spiritual Beggars (1992), Németországból a Duster69 (1999), Japánból pedig az Eternal Elysium (1991) és a Church of Misery (1995).

Megjelenés a mainstream-ben (2000-től)

2000 júniusában Josh Homme új projektje a Queens Of The Stone Age (gyakori rövidítése: QOTSA) kiadta az áttörést hozó "Rated R" című második sorlemezét, ami a mainstream-be segítette a stoner műfajt, annak ellenére, hogy a zenekar maga következetesen elutasítja ezt a stílusbeli besorolást, ők inkább a "desert rock" elnevezést preferálják. A tizenegy dal közül a "Lost Art Of Keeping A Secret", valamint a "Feel Good Hit Of The Summer" akkora siker lett, hogy egy-egy kislemez készült belőlük. Az utóbbi dal szövegében egyébként csak ezek a szavak ismétlődnek: "nicotine, valium, vicodine, marijuana, ecstasy and alcohol", refrénként pedig a "c-cocaine, c-cocaine" tér vissza. Ekkorra már az előző évtizedben összeállt zenekarok is jelentős rajongótáborral rendelkeztek, jó részük akár több albumkiadáson volt túl, de a globális ismertséget igazából a 2000-es évek hozta meg számukra. Persze lokális sikereket az ezredforduló előtt is értek el, például a Spiritual Beggars '96-os második albumát (Another Way To Shine) a svéd Grammy-díjra jelölték. A 2000 utáni időszak művei közül több felkerült a toplistákra is, például a Queens Of The Stone Age 2002-es "Songs for the Deaf" című harmadik sorlemezének "No One Knows" dala első lett a Billboard toplista "US Modern Rock" kategóriájában. Utánpótlásban sem volt hiány, kiváló bandák tűntek fel, köztük az ASG (2001), a The Sword (2003), az Om (2003), a Red Fang (2005), a Svölk (2005), a Kyng (2008), az Anti-Mortem (2008), hazai színtéren pedig a soproni stoner/doom Wall Of Sleep (2001) csapat.

Sajnos az elmúlt években a retro hangzású stoner rock/metal műfaj megnövekedett népszerűsége hatalmas mennyiségű és közel azonos hangzású másolókat generált világszerte, ebből adódóan a zene eredeti szellemisége kezdett elsüllyedni a középszerű utánzók tengerében. Szerencsére a fent említett zenekarok továbbra is nívós zeneművekkel látják el a "lemerevedést" szerető rajongókat.

Félreértések (Stílusok kuszasága)

A desert rock és southern rock elnevezéseket gyakran használják a stoner rock szinonimájaként, ami hiba, ugyanis az átfedések ellenére a különbözőségek is jól kivehetők. Például a stoner rock sokkal groove-osabb megszólalású, kevesebb pszichedelikus és népies elemet tartalmaz mint desert rock. A southern rock, azaz a déli rock pedig többnyire mentes a pszichedelikus hatásoktól, hangzását tekintve inkább rock and roll, country, boogie, soul, blues és egyéb folk hatású zenei összetevőkből építkezik. És itt lép a képbe még egy "zavaró tényező", a sludge. Félreértésre ad(hat) okot, hogy a stoner metal és a sludge doom (vagy csak simán sludge) alaphangzása nagyon hasonló, a mély fuzzy gitárhang -amire mindkét műfaj épül- többé-kevésbé megegyező tónusú. Ráadásul néhány galád zenekar, stoner és sludge hatásokból alkotta meg crossover muzsikáját, ilyen például a Corrosion Of Conformity (1982), Superjoint Ritual (1993), a Bongzilla (1995) és a Weedeater (1998). Persze a hasonlóság mellett számtalan különbözőség is megfigyelhető, például a sludge metalt erőteljes hardcore hatások itatják át, ami főként a vokálban érezhető. Egy szó, mint száz, a desert/stoner/southern/sludge/doom dalok bizonyos régies hatású elemei átfedésben állnak egymással, emiatt fordulnak elő pontatlanságok a stílusbeli besorolásokkal kapcsolatban.

Az viszont holtbiztos, hogy mindegyik erősen marihuána-kompatibilis műfaj!