Industrial Metal

Az alap industrial (indusztriális - ipari) műfaj, a zenei irányzatok óriási tárházát fedi le. Az évtizedek során alstílusok és alműfajok garmadája jött létre, melyeket az elektronikus hangszerek fejlődése még tovább tagolt, és ez a folyamat további fúziókat és leszármazottakat hozott létre. Jelenleg a teljes "electronic" zenei műfaj alá, mintegy 80 féle irányzat tartozik, és ezek közül csak az egyik ág az industrial stílus, és azon belül csak az egyik alműfaj az industrial metal.

Nem tartozik az ipari metal témájához, de ízelítőként érdemes felsorolni néhány stílus elnevezését és származását:

  • A post-industrial kategória tagjai: Dark ambient, Death industrial, Electronic body music, Martial industrial, Neofolk, Power electronics stb.
  • Fuzionált műfajok/leszármazottak: Aggrotech, Dark electro, Electro-industrial, Futurepop, Grebo, Grindcore, Industrial drum & bass, Industrial hip-hop, Industrial rock, Industrial metal, Japanoise, Neue Deutsche Härte, New Beat, Power noise, Witch house stb.
  • Egyéb elektronikus zenei alműfajok: Acid, Acid house, Ambient, Breakbeat, Drum & bass, Dubstep, Electro, Eurodance, Hardcore, Hi-NRG, House, Industrial, Techno, Trance, Trip hop, UK garage stb.

(Az eredeti giga-méretű felsorolást látva óriási szerencse, hogy az elektronikus zenei irányzatok közül nekem csak a legkirályabbal, az industrial metal műfajjal kell foglalkoznom. devil)

Az industrial metal (magyarul indusztriális vagy ipari metal) az industrial zenei stílusok, valamint a thrash metal és a hardcore punk műfajok ötvözeteként jött létre. Hangzását a sokszor szigorú és gépies gitárriffek, az elektronika (szintetizátor, sampler, sequencer) széleskörű használata, és a torzított énekhangok jellemzik. A stílus technikája eltér a heavy metal műfajra jellemző gitár/dob alapkoncepciótól, a hangzás gyakran nyers és sivár. A különleges "elvont" hangulatot sok esetben dobgépek és szintetizátorok használatával érik el, és némelyik banda a digitális effektek és a számítógépes trükkök segítségével egyfajta, a metal zene és a fehér zaj bizarr káoszát keltik életre. Ennek következményeképpen időnként nehéz behatárolni az adott együttes műfaját, főleg ha az elektro elemek túlsúlyba kerülnek, és az acid, az EBM, a trance, vagy egyéb tech stílus felülkerekedik a metal alapokon. Ebből is látszik, hogy az irányzat zenekarai hangzásukban folyamatosan tágítják a műfajon belül elfogadható sokféleségek határait, és akár erősen eltérő zenei irányba is haladhatnak. A legelvetemültebb zenészek akár szerszámok, háztartási- vagy ipari gépek zúgását-zakatolását is beleveszik zenéjükbe, aminek élvezeti értékéből -a fanatikus rajongók szerint-, a néhány album meghallgatásonként esedékes két hét fülészeti kezelés semmit sem von le. Azonban, ha a műfajon belül egy ártatlan-óvatlan kezdő téved erre a legsúlyosabb, és az újoncok számára teljesen ismeretlen zaj-zenei területre, a túlélők elmondásai alapján az élmény csak az ágybavizelés eleinte kellemesen meleg, majd később kíméletlenül kellemetlen érzéséhez hasonlítható. Szerencsére ez a mellékhatás csak a legextrémebb zenekarok sajátossága, és a bandák többsége igazán fantasztikus zenei műveket alkot. Ismertebb fővonalbeli ipari metal előadók a Ministry, a Rammstein, a Marilyn Manson (zenekar), a KMFDM, a stílust jelentősen népszerűsítő Nine Inch Nails, vagy a műfajteremtő Godflesh zenekar. Az industrial metal műfaj különféle változatai elsősorban az európai régiókban alakultak ki. Alaptevékenységük mellett, az ipari metal csoportok nevéhez fűződik sok elismert zenei videó és filmzene elkészítése is.

Történelem

Az első újítók
Annak ellenére, hogy az industrial irányzat művészei a kezdetektől fogva használtak elektromos gitárt, az eredeti ipari csoportok olyan képviselői, mint például a Throbbing Gristle (1975), még erős anti-rock irányvonalat képviseltek. A brit post-punk Killing Joke (1978) zenekar úttörő szerepet játszott a stílusok ötvözésében, és műveivel nagy hatást gyakorolt olyan későbbi komoly ipari metal bandákra mint a Ministry (1981), a Godflesh (1988), és a Nine Inch Nails (1988). Első munkáik jelentették az industrial metal műfaj "ipari forradalmát". Egy másik ipari rock csapat, a Big Black (1981) zenéje, szintén komoly inspiráció jelentett az új műfaj későbbi követőire.

A '80-as évek végén a heavy metal és az ipari zene egy közös műfajjá kezdett fuzionálni, és az új stílus irányvonalát a Godflesh 1988-as saját magáról elnevezett kislemeze, valamint a Ministry ugyanabban az évben kiadott "The Land of Rape and Honey" című albuma mutatta meg. A Godflesh brigádot a Napalm Death gitárosa Justin Broadrick alapította meg, és zenéjük hangzásvilágára a Whitehouse (1980) power-elektronikus hangzásvilága, a Swans (1982) post-punk/noise-rock irányvonala, Brian Eno ambient zenekreációi, és a Birmingham-i Black Sabbath (1968) heavy metal stílusjegyei rendkívüli befolyással bírtak. Bár nem értek el kiemelkedő kereskedelmi sikereket, zenei befolyásuk miatt nevüket együtt említik a Korn, a Metallica, a Danzig, a Faith No More és a Fear Factory zenekarokkal.

A Ministry formáció, az ipari zenék egyik Chicago-i kiadója, a "Wax Trax! Records"-ot körülvevő industrial színtérről emelkedett ki. A csapat első kísérletezésére a gitár-rock hangzás területén, a "The Land of Rape and Honey" album felvételén történt. A banda kubai származású frontembere Al Jourgensen, így emlékezik vissza a történtekre:

A gitárhangzás újrafelfedezése ezen az albumon olyan volt, mint az első nap amikor megszereztem a Fairlight*-omat. A lehetőségek végtelennek tűntek egy olyan dologban, ami látszólag korlátozott volt előtte. Ez nagyon vicces. Gitárosként kezdtem, de szinte nem nyúltam gitárhoz öt éven át. Ezután meghallottam az első szólamokat kijönni a Marshall "halomból", és hirtelen olyan volt, mint egy teljesen új tényező magán a gitárjátékon belül, ráadásul olyan hangokkal keverve, melyet egy billentyűs hangszer segítségével csináltunk.

*Fairlight
A Fairlight CMI (Computer Musical Instrument-Számítógépes zenei eszköz), a '80-as évek legmeghatározóbb digitális mintavételező-szintetizátora, igazi legenda. Óriási népszerűségnek örvendett, és a hozzáértők kezében csodákra volt képes. Olyan nagynevű művészek és zenekarok használták mint Jean Michel Jarre, Pet Shop Boys, Depeche Mode, Mike Oldfield, R.E.M., Eurythmics, Prince, Dire Straits, U2, Supertramp vagy az Art Of Noise.

Jourgensen különösen kedvelte a thrash metalt. A "The Land of Rape and Honey" megjelenése után, bevették a bandába a texasi Rigor Mortis (1983) thrash csapat gitárosát, Mike Scaccia-t. Egy alkalommal Jourgensen azt is elmondta a sajtónak, hogy a Sepultura (1984) a kedvenc zenekara, és mindig is nagy álma volt egy Metallica (1981) album elkészítése. Azonban Jourgensen érdeklődése a tánc-orientált elektronikus zene iránt nem halványult el sőt, a "Richard 23" művésznéven tevékenykedő Richard Jonckheere zenekarával a Front 242-vel (1981) együttműködve létrehozta a Revolting Cocks (1985) elnevezésű, teljesen az elektronikus összetevőkre építő zenei projektet.

 

 

 

 

 


 

Fejlesztés
A '90-es évek derekán, a Die Krupps (1980) nevű német ipari zenekar, elektromos gitárjátékkal fűszerezte zenéjét, és egyre több elemet vett át a hagyományos heavy metal műfaj hangzásából. Ez a szintén úttörő ötletnek számító lépés ahhoz vezetett, hogy számos zenekar kezdett elektronikus/metal kombót alkalmazni a még testesebb ipari hangzás elérésének érdekében. A formáció az egész '90-es években ebben a szellemben folytatta tevékenységét melyre, a már súlyosan a metalzenei elemek által befolyásolt '97-es "Paradise Now" albumával tette fel a koronát.

A műfaj fejlődésére szintén nagy hatást gyakorolt társa, a szintén német KMFDM (1984) industrial metal csoport. Habár Sascha Konietzko, a banda vezetője nem volt metal rajongó, 1986 végén E-mu Emax samplerével* kísérletezésbe fogott, és erről a Guitar World magazinnak így nyilatkozott:

Egyszerűen csak érdekes volt megerősíteni zenei hangzásunkat, a "fehér zaj" ilyen fajtájával. A heavy metal hirtelen felszabadult az összes tempóváltástól, és az állandó, unalmas pózolásoktól. Mindig is azt utáltam legjobban a heavy metalban, hogy a legjobb riffek csak egyszer szóltak és nem ismétlődően. Valóban varázslatos volt, hogy a nagyszerű riffek a samplerrel véget nem érően újra és újra lejátszhatóak voltak.

*Sampler (E-mu Emax)
A sampler (mintavevő, mintavételező) egy elektronikus eszköz, mely képes bármilyen hangot felvenni, majd visszajátszani, illetve képes az adott hang paramétereit is megváltoztatni. Többek között ez különbözteti meg a csupán adott hangkészlettel működő szintetizátortól. Az E-mu Emax típust az E-mu Systems fejlesztette ki 1985-ben, és kb. 10 éven keresztül rengeteg bővítési/továbbfejlesztési lehetőséget biztosított a modellhez. A 3000$ körüli ár a hirdetések szerint egy 12bites samplert (a valóságban csak a lejátszás történt 12biten, a tárolás 8bites volt), és "korszerű"  3½"-os floppy egységet tartalmazott. Habár a modell talán valamivel gyengébb volt versenytársainál, sokan úgy vélik, hangja kulcsfontosságú volt a kor zenei hangzásának kialakulásában.

A The Young Gods (1985) nevű svájci trió '89-es "L'Eau Rouge" című lemeze kiadásáig nagyon sokat csiszolt stílusán, és a megjelenő dalgyűjtemény a zenekar mesterműve lett. Felállásuk is érdekes, mivel a brigád egy énekesből, egy dobosból és egy sampleresből áll. Rengeteg zenekarnál dobgép szolgáltatja a ritmust, és ezért különlegesnek számít, hogy az ének és a dob (valamint néha egy-egy hangszer) élő, de minden más hangszer és effekt a samlerekről megy.

A Martin Atkins (Ministry) és William Rieflin által 1990-ben alapított Pigface industrial metal szupercsoportban, a noise rock és az ipari zenék világában mozgó előadóművészek számos tagja vett részt. A Trent Reznor énekes-szerző 1988-ban keltette életre Nine Inch Nails (ismert még NIN vagy NIИ néven is) nevű, vendégzenészekkel közreműködő  egyszemélyes zenei projektjét, ami a '92-es Grammy-díj nyertes "Broken" kislemezével a mainstream közönség elismeréséig juttatta a műfajt, és a '94-ben felmutatott "The Downward Spiral" koncept albuma már igen komoly kereskedelmi sikereket ért el. Több mint öt millió példányban kelt el világszerte, a Billboard Top 200-as listáján a második helyig jutott, és négyszeres platinalemez lett az Amerikában elkelt 4 millió eladott album alapján. Ebben az időben emelkedett fel a "rivethead" szubkultúra (rivethead - rajongó aki az industrial zenei színtérhez sorolja magát), valamint az úgynevezett "coldwave" irányzat (a dark wave, a gothic rock és a post-punk zene francia variánsa) amely mások mellett magába foglalta a Chemlab (1989), a 16Volt (1988), és az Acumen Nation (1980) zenekarokat. Néhány electro-industrial csoport zenéjében industrial metal elemek tűntek fel, és ez az adoptáció többek között a Skinny Puppy (1983) és a Front Line Assembly (1986) formációkra volt jellemző.

A szintén industrial metal vonalon elstartoló brit Pitchshifter zenekart 1989-ben alapította meg a Jon és Mark Clayden testvérpár. Az énekes/programozó Jon "JS" Clayden így emlékezik vissza:

A kezdetekkor a Head of David és a The Swans munkái nagy hatással voltak ránk, és a végeredmény egy a punk stílusból származó különös, dühös, totális zaj lett, egyféle pre-industrial zene. Industrialnak hívták, de nem tudom, hogy az volt-e valójában.

Azt is megemlíti, hogy nem igazán szereti az industrial jelzőt:

Nem is tudom... ez csak digitális rock, digitális punk. A dalszövegek is a punk etikáját tükrözik, és a basszus hangzása is totál punk. És mégis, állandóan az ipari és a metal kategóriába sorolnak bennünket annak ellenére, hogy szerintem igazából egyik sem a megfelelő címke, mivel az industrial felfogással ellenkezik a drum 'n bass törés és a punk gitárjáték vonal. Ezért nem hiszem hogy ez ipari zene. Az Einstürzende Neubauten banda, vagy a Nine Inch Nails cuccai sokkal inkább indusztriálisak mint a mieink. Úgy gondolom az emberek nem akarnak elindítani egy új műfajt, inkább becsúsztatnak valamelyik meglévőbe.

Kereskedelmi sikerek

Az industrial metal műfaj a '90-es évek elején indult virágzásnak, és az ipar "jómunkásembereinek" munkái kiemelkedő kereskedelmi sikereket hoztak az Egyesült Államokban, ahol több mint 35 millió darabra rúgó eladási példányszámot értek el. Az első kereskedelmi potenciált, a Nine Inch Nails a "Broken", és a Ministry a "Psalm 69" albumával demonstrálta 1992-ben. Mindkét korong platina fokozatot ért el, igaz, hogy az utóbbi három év alatt érte el ezt a minősítést. 1992-ben a Grammy-díj gálán, mindkét formációt jelölték a "Best Metal Performance" kategóriában, de az arany gramofon szobrot Trent Reznor, a Nine Inch Nails egyszemélyes projekt képviselője vihette haza. "The Downward Spiral" című második albuma, az előzőekben említett toplistás helyezést, eladási mennyiséget és platinalemezes státuszt hozta annak ellenére, hogy dalszövege és nyomasztó hangulata miatt, az Allmusic "a valaha megjelent egyik legsivárabb multi-platina lemez" jellemzéssel illette.

A Nine Inch Nails sikerei után Trent Reznor egyik pártfogoltja Marilyn Manson (civil nevén Brian Hugh Warner, és zenekari pályafutása 1989-ben indult) került az előtérbe. A kommentárok és kritikák egy része inkább a fellépésein és a videoklipjeiben bemutatott botrányos performanszokról, mint sem a zenei eredményeiről szóltak.

Az ipari metal irányzat a '90-es évek második felében érte el kereskedelmi sikereinek csúcsát, az RIAA (Recording Industry Association of America) adatai szerint a legfelkapottabb művészek Amerikában mintegy 17.5 millió példányt értékesítettek albumaikból. Az industrial metal legnagyobb képviselői rutinszerűen debütáltak a Billboard 200-as toplistáján, például: Fear Factory - Obsolete (No. 1), Rob Zombie - Hellbilly Deluxe (No. 5), Marilyn Manson - Antichrist Superstar (No. 3 ezek mellett Manson, eddig megjelent albumaival több mint 50 milliós eladási példányszámot ért el világszerte), Nine Inch Nail - The Fragile (No. 1). Számos industrial metal album kiváló eredmény ért el a Billboard Heatseekers toplistáján is, például: Filter - Short Bus (No. 3), Stabbing Westward - Wither Blister Burn + Peel (No. 1), Rammstein - Sehnsucht (No. 2), Orgy - Candyass (No. 1), Static-X - Wisconsin Death Trip (No. 1). Nagyjából ezzel egy időben Trent Reznor már a mozgalom legismertebb személyiségévé vált, és 1997-ben a Time magazin az év legbefolyásosabb emberévé választotta. A műfaj népszerűsége a tetőfokára hágott, és olyan glam/pop metal zenekarok mint a Guns N' Roses és a Mötley Crüe, az irányzat bizonyos elemeit beolvasztották zenéjükbe. Még a hip-hop színtér figurái is keresték az együttműködés lehetőségeit az industrial metal zenészekkel. Egyéb industrial metal zenekarok: Neurotech (2007), Deflore (1999), Pain (1996), Deathstars (2000), Turmion Kätilöt (2003), Ground Zero System (2004), Kill The Thrill (1989), Kryoburn (1995), Illidiance (2004), Sybreed (2003).

Örökség: Hatás más műfajokra

Industrial thrash és death metal
Az industrial metal népszerűsége miatt számos sikeres thrash metal banda, köztük a Megadeth, a Sepultura és az Anthrax is készített zenei remixeket ipari előadóművészek segítségével. A death metal színtér feltörekvő zenekarai közül a Fear Factory (1989), a Nailbomb (1993) és a Meathook Seed (1992) szintén kísérleteztek különböző industrial elemekkel. A Los Angeles-i Fear Factory brigád korai munkáira nagy hatással voltak az Earache Records lemezkiadó "nagyjai" (Godflesh, Napalm Death, Bolt Thrower). 1995-ben megjelent "Demanufacture" című nagylemezük különleges zenei újításai, a későbbi cyber metal műfaj létrejöttét segítették elő. A Sepultura énekese Max Cavalera és a Fudge Tunnel névre keresztelt alternative-noise banda alapító tagja Alex Newport, 1993-ban közös kísérletként hívták életre a Nailbomb projektet, melyben az extrém (thrash) metal és az ipari hangzás technikáinak kombinációját hozták létre. Az industrial death metal kevésbé ismert képviselője a Meathook Seed csoport, ami a Napalm Death, és a floridai Obituary zenekarok tagjaiból állt össze 1992-ben. Mivel Trevor Peres az Obituary gitárosa az ipari zenék nagy rajongója volt, a '92-es "The End Complete" című albumuk elkészítéséhez zenésztársainak programozott dobgépek használatát javasolta. Ezt az ötletet az együttes többi tagja elutasította (később Peres emiatt vett részt a Meathook Seed megalapításában), de a viták ellenére ez lett a banda egyik legsikeresebb lemeze. (A Billboard's Top Heatseekers listáján a 16. helyezést érte el, és az album megjelenésekor bevezetett új logójuk, a Roadrunner Records lemezkiadó történetének legnagyobb darabszámban eladott póló emblémája lett.) Egyéb industrial death/thrash metal zenekarok: The Berzerker (1995), A-Bomb (2004), Vortech (2005), Fear of Domination (2006), Strapping Young Lad (1994), The Project Hate MCMXCIX (1998), Mantas (1988 későbbi munkái), The Amental (1997).

Industrial black metal
Az új évezred elején, a black metal színtér is felfigyelt az industrial műfaj zenei ötleteire. A '91-ben megalakult Mysticum volt az egyik első banda, aki ipari jegyekkel egészítette ki hangzását. A DHG (Dødheimsgard 1994) és a Thorns (1989) bandák Norvégiából, valamint a Blut Aus Nord (1994) francia black metal alakulat, szintén előszeretettel használ az ipari műfajból szárm
azó zenei elemeket, de későbbi műveik alapján ebbe a körbe sorolhatók a Samael (1987), a The Axis of Perdition (2001), az Aborym (1992) és az ...And Oceans (1995) csapatok is. Ezeken túlmenően, a The Kovenant (1999), a Mortiis (1992) és az Ulver (1993), akik szintén a norvég black metal színtér képviselőiként indultak, később industrial zenei kísérletezésbe fogtak. Egyéb industrial black metal zenekarok: Void (1999), Phantazo (2006), Scarve (1993), Diabolicum (1994), Moonfire (1999), Abyss (2003), Lunatics on Parole (1997), Anaal Nathrakh (1998).

A műfaj szerepe a videó- és filmgyártásban

Rengeteg különleges hangulatú és látványvilágú videoklip készült és készül napjainkban is az industrial metal színtér művészeinek jóvoltából. Ezek közé tartoznak a Godflesh (1988) és Andres Serrano együttműködéséből született munkák, Aidan Hughes a KMFDM banda számára készített grafikái, Mark Romanek és a Nine Inch Nails közös projektjei, Rob Zombie és a White Zombie (1985) művei (amiért megkapta az MTV Video Music Award a "Legjobb Hard Rock Video" díját), valamint Marilyn Manson, Richard Kern és Floria Sigismondi által közösen létrehozott mesterművek. A NIN élő fellépésein, rendszeresen Bill Viola nemzetközileg jegyzett művész működött közre. A filmipar is felhasználja a műfaj művészeinek tehetségét. Trent Reznor, a "Natural Born Killers" (Született gyilkosok) és a "Lost Highway" (Útvesztőben) című filmek zenéit komponálta, valamint a "Man on Fire" (A tűzben edzett férfi) című mozi zenei konzultánsaként segítette a filmesek munkáját. Számtalan filmzene elkészítésében vállaltak jelentős szerepet az ipari metal színtér művészei, az ő munkájuk hallható egyebek mellett a "The Crow" (A holló), "Johnny Mnemonic" (A jövő szökevénye), "Spawn" (Az ivadék), "The Matrix" (Mátrix), és az "A.I. Artificial Intelligence" (A.I. - Mesterséges értelem) filmek zenéjeként is.

 

 

 

 

 


 

Viták és kritikák: érvek és ellenérvek

Amikor az ipari metal zenék a '90-es évek végén egyre jobban kapaszkodtak fel a toplistákon, a hirtelen jött népszerűség szembe találta magát az industrial zenei stílusok korai úttörőinek negatív kritikáival. Peter Christopherson electronic/industrial zeneszerző-dalszövegíró a The Wire zenei magazinnak azt nyilatkozta, hogy ő már nem érez semmilyen rokonságot az ipari zenei színtérrel:

Ez nem én vagyok, ez nem az, ami vagyok.

Lustmord (Brian Williams), a kiemelkedően tehetséges angol electro/industrial/dark ambient zenész így nyilatkozott:

A Ministry már egyszerűen nem érdekel, és nincs időm az összes rock and roll szarságra amit most művelnek.

Az industrial metal műfaj az ezredforduló környékén már egyre komolyabb kritikáktól szenvedett. A Chicago Sun Times szerkesztőjének, Jim DeRogatis 2000 áprilisában készült írása szerint, a Nine Inch Nails új dalai már csak az "industrial thrash általános márkája"-ként foghatók fel, továbbá a Ministry egyre ismétlődő munkáit azzal vádolta, hogy már 1992-ben is öregek voltak. Bár a Nine Inch Nails '99-es "The Fragile" albuma az első helyet szerezte meg a Billboard Top 200-on, továbbá dupla platinalemez státuszt ért el, DeRogatis véleménye szerint ez egy "bukás" volt. Ez idő tájt, és talán ennek eredményeként, a veterán ipari metal előadóművészek (Ministry, Godflesh, White Zombie) elkezdték megtagadni az "ipari" címkét. Az egyre gyakrabban megjelenő kritikák nem vetették vissza az irányzat népszerűségét, és az értékesítési példányszámok az egész 2000 és 2005 közötti időszakban magasak maradtak, legalább 10 millió lemezt adtak el ezen időszakon belül. A műfajon belül mozgó számos csoport elkezdte befogadni a hip-hop és az elektronikus zenékre jellemző stílusjegyeket. Ez a változtatás azt eredményezte, hogy olyan zenekarokat mint például a Powerman 5000 (1991), az industrial metal és a nu metal műfajokhoz is besorolták.

Néhány industrial metal banda által készített zenei vagy képi téma komoly ellenérzést, és ennek következményeként támadásokat szült az amerikai konzervatívok részéről. Például Bob Dole szenátor (a Republikánus Párt elnöke), William Bennett (konzervatív politikus), és C. Delores Tucker (az Emberjogi-mozgalom tagja), élesen bírálták a Time Warner-t (A világ legnagyobb szórakoztatóipari és médiakonglomerátuma), miután találkoztak Michael J. Fuchs-al (A Warner Music Group feje), ahol Bennett és Tucker követelték, hogy Fuchs olvassa el a Nine Inch Nail "Big Man with a Gun" című számának dalszövegét. Egy évvel később Bennett, Tucker és Joseph Lieberman (a Demokrata Párt szenátora), kampányt indítottak az MCA Records lemezkiadó ellen, mivel ők forgalmazták Marilyn Manson zenéit, és ennek a hangos "lármának" az lett a következménye, hogy a hatóságok Manson sok koncertjét törölték és fellépéseit több államban megtiltották. Ezen túlmenően, Dennis Cooper (író-költő-kritikus-előadóművész), a Ministry "Just One Fix" videoklipjét vette górcső alá, melyben szerepelt William S. Burroughs (amerikai író, esszéista, előadóművész. A beat generáció egyik kiemelkedő alakja, köztudottan drogfüggő), mint a heroinfüggőség korai példája.

1999. április 20-án Columbine városában (Colorado), a Columbine Gimnáziumban Eric Harris és Dylan Klebold fegyveres ámokfutása során meggyilkolt tizenkét diákot és egy tanárt, megsebesítettek 21 embert, majd öngyilkosok lettek. Az első híradások szerint mindketten Marilyn Manson rajongók voltak (később kiderült, hogy KMFDM és Rammstein), ami olaj volt a tűzre, és egyből mindenért Manson lett a főkolompos.

A Columbine-i tragédia utáni támadásokra és bírálatokra válaszul Manson (aki korábban újságíróként is dolgozott), a Rolling Stone magazinban publikálta saját írását a sajnálatos esettel kapcsolatban "Columbine: Whose Fault Is It?" (Columbine: Kinek a hibája ez?) címen. A cikk lényegében rámutat az amerikai társadalom visszásságaira, a gyilkosok bulvár-sztárrá minősítésére, az esettel kapcsolatos álszent nyilatkozatokra és arra, hogy az ilyen történések után megindul egy "random" bűnbak keresés, mivel Amerikában bűnbakgyártás folyik és nem problémamegoldás...

Sascha Konietzko-t a KMFDF frontemberét teljesen megdöbbentette a mészárlás, és az eset másnapján a következő nyilatkozatot tette:

Az első és a legfontosabb, hogy a KMFDM nevében szeretném kifejezni mély és szívből jövő együttérzésemet a meggyilkolt vagy megsérült gyermekek szülei, családjai és a barátai részére. Ahogy az egész nemzet, mi is le vagyunk sújtva a Colorado-ban történt eset miatt. A KMFDM egy művészeti forma, nem egy politika párt. A kezdetektől fogva dalszövegeinkben tiltakozunk a háborúk, az elnyomás, a fasizmus és a másokkal szembeni erőszak ellen. Annak ellenére, hogy a zenekarunk néhány tagja német származású, egyikünk sem fogadja el a náci eszméket."

Az indulatok újra fellángoltak, miután 2007 októberében a 14 éves Asa Coon, Marilyn Manson pólójában besétált Cleveland-i iskolájába, ahol két diákot és két tanárt megölt, majd ezek után végzett önmagával is. Osztálytársai és tanárai elmondták, hogy a fiú senkiben és semmiben nem hitt, csupán Marilyn Mansonban...

Néhány hónappal később, a finn Tuusla városka középiskolájában hét diákot és egy felnőttet lemészároló Pekka-Eric Auvinen, a YouTube weboldalára Sturmgeist89 (Viharlélek) néven egy "Mészárlás a Jokela középiskolában 2007. november 7." című anyagot töltött fel, melynek aláfestő zenéjét a KMFDM "Stray Bullet" című dala adta.

A német Rammstein zenekar szerint, zenéjükben nincs olyan lírai tartalom vagy politikai meggyőződés, amely ilyen viselkedésre inspirálna. Ennek ellenére a Rammstein is viták középpontjában találta magát különböző náci képanyagok használata miatt, ezek közé tartozik a "Stripped" című videoklipjük, melynek filmanyaga Leni Riefenstahl, az 1939-es berlini Olimpiáról készült felvételein alapult. (Helene Bertha Amalie Riefenstahl filmrendezőnő művészetét beszennyezi szoros kapcsolata a nemzetiszocializmussal, mivel munkásságával kiszolgálta az embertelen náci propagandát és Hitler rezsimjét.) Alec Empire német digitális-hardcore zenész szerint:

A Rammstein sok téves indok miatt is sikeres. Úgy gondolom, a zenekar egyáltalán nem fasiszta, de azt is tudom, hogy Németországban rengeteg a félreértés ebben a témában, és az ok, hogy miért adnak el ennyi albumot, veszélyes lehet.

Válaszul a célzásra a Rammstein kijelentette:

Nem vagyunk nácik, neonácik, vagy akármilyen más nácik. Rasszizmus, fanatizmus, vagy bármilyen más típusú diszkrimináció ellenesek vagyunk.

Cyber Metal

A cyber metal (kiber metal, ismert még futuristic azaz futurisztikus metal néven is) a heavy metal, azon belül az industrial metal egyik ága. Sokak szerint nem is önálló műfaj, inkább csak egy újabb zenei "kategóriagyártás" végterméke. A fellelhető információk alapján, jellemzői az alábbiakban foglalhatók össze: Az indusztriális stílusjegyek mellett elsősorban az EBM (Electronic Body Music) és az aggrotech (hellektro/terror EBM) zenei irányzatok elemeit foglalja magába. Az ipari metal gépies, ismétlődő riffjei, és fémes, mechanikus hangzása mellett a cyber metal nagyobb mértékben épít a dallamos részekre. Az elektronikus hangszerek nagy mértékű használata miatt a dalok futurisztikus és atmoszférikus színezetet kapnak, az effektek pedig érdekes, "kozmikus" érzetet keltenek. A dalok többnyire negatív és borúlátó hangulatúak, ugyanúgy, mint a sci-fi irodalomban a cyberpunk irányzat témái.

A cyber metal műfaj a '90-es évek közepén jelent meg, elindulása leginkább a Fear Factory 1995-ben készült és később kultikussá váló "Demanufacture" albumához köthető. A lemezen felvezetett újszerű zenei felfogás heves reakciókat váltott ki a szakírók és a rajongók körében, a korabeli kritikákban pedig hemzsegtek az ilyesféle jellemzések: ultra-gépesített, neo-thrash, sötét, modern, rideg és kimért, mechanikus és apokaliptikus. Természetesen a tizenegy nóta szokatlan dallamvilága és a rendhagyó hangzás nem lett egyből cyber metal műfajként definiálva, inkább csak az death/ipari metal irányzaton belüli kísérletezősebb, extrémebb műként tekintettek a nagylemezre. Az irányzat komolyabb fellendülése a 2000-es évek elején következett be, miután a legkülönbözőbb black/death/ipari metal bandák dalaiban egyre-másra jelentek meg elektronikus hangszerek és dance/trance zenei elemek. A cyber metal műfaji elnevezés is az ezredforduló után terjedt el, nagyjából abban az időben, amikor a norvég The Kovenant "S.E.T.I" (2003) és a svájci Sybreed "Slave Design" (2004) korongjai jelentek meg. A Sybreed súlyos és tömör hangzásának cyber oldalát a Fear Factory, szinkópált és technikás oldalát Meshuggah dalai inspirálták. (Érdekesség, hogy a Meshuggah besorolhatatlan stílusát a zenekar korai éveiben technikás thrash-nek vagy cyber thrash-nek nevezték.)

A zene fő jellemzői közé tartoznak a rideg, éles, és időnként szélsőséges riffek, az ismétlődő, szinte robotikus ütemek, a szintetikus/elektronikus elemek használata, továbbá különleges effektek és hanghatások alkalmazása. A mozgalom művészei ezekkel az összetevőkkel -melyek a koncepció fontos részét képezik-, nemcsak a dalok futurisztikus arculatát erősítik, hanem remekül emelik ki a zene sivár atmoszféráját és dehumanizáló jellegét is. A dalok többnyire sötét és pesszimista érzetet keltenek, amit hozzáadott egyéb hangszerekkel, pl. zongorával vagy a hegedűvel erősítenek igazán világvége hangulatúvá, még inkább tudatosítva a hallgatóban az emberiség tragikus és visszafordíthatatlan hanyatlását. Bizonyos zenekarok az érzelmek felkorbácsolására a hagyományos metal alapok mellett több teret engednek a techno és az EBM műfajok hatásainak, ilyen műveket komponálnak pl. a Defcon vagy Herrschaft zenészei. Mások egyéb műfajokból származó zenei elemeket, környezeti (ambient) vagy szimfonikus összetevőket is felhasználnak, ilyen pl. a Neurotech projekt vagy a különleges Igorrr. Death metal alapokra építkezve alakította ki saját hangzását a francia Hypnosis és a lengyel Thy Disease, míg az orosz Illidiance a szimfonikus black metal műfaj irányából érkezve fejlesztette ki különleges cyber metal stílusát, amit a 2009-es "Nexaeon" című nagylemezén mutatott be. Az album megjelenése után az Illidiance Oroszország egyik legjelentősebb cyber metal zenekarává vált, olyan követőket hozva magával a színtérre, mint az All For Fake (2009) vagy a Seecrees (2010).

A 2000-es évek végén és a 2010-es évek elején a metalcore és a dallamos death metal színtér kísérletezősebb kedvű képviselői közül néhányan, cyber metal zenei elemeket használtak fel saját műveikben, közéjük tartozik például a dán The Interbeing, a lengyel Cruentus, az olasz Logical Terror, a svéd Scar Symmetry és a szintén svéd Soilwork.

A dalszövegek előszeretettel boncolgatják a sci-fi, a technológia, az ateizmus, a társadalmi gondok, az asztrológia, az apokalipszis, vagy a jövő problémáinak tárgykörét, tehát igen gyakran futurisztikus témákat veséznek ki, és szinte látnoki módon jósolnak sötét jövőt a rohanó emberiség számára, melyet totálisan túlterhel a technológiai fejlődés.

Zenekari példák: Clawerfield, Interlock, Tyrant Of Death, Decode The Design, T3chn0ph0b1a, Breach The Void, Noein.


Mint a heavy metal műfaj egész történelme során, az industrial metal műfaj történetében is rendszeresen előfordulnak vitatott, vagy vitákra okot adó események. Az irányzatra különösen jellemzőek az extrém, extravagáns, meghökkentő, vagy bizarr ábrázolásmódok és dalszövegegek, melyek a konzervatívabb felfogásban nevelkedett polgárok értékrendjében időről-időre kicsapják a biztosítékot. És ha a világban valami szintén extrém és megmagyarázhatatlan dolog történik, akkor bizonyos körök rögtön ok-okozati összefüggést vélnek felfedezni az adott cselekmény, és a gyűlölt előadóművész, zenekar, vagy zenei irányzat között...

Értékelés: 
Átlag: 4.8 (8 szavazat)