Alternative Metal

Az alternatív metal a heavy metal és alternatív rockzenei stílusok fúziójából jött létre, bár a kezdetekben az alternative metal műfaj inkább az egységes nonkonformista érzékenységben, mint az azonnal besorolható hangzásvilágában volt egységes. Természetesen a heavy metal volt a műfaj magja, de a zenekarok túlságosan szokatlan és eklektikus elemeket használtak ahhoz, hogy megfeleljenek az ugyanazon a helyszínen működő thrash underground színtér elvárásainak. A hallgatók nagy része olyan alternatív rajongókból áll, akik kedvelik a heavy alapokon nyugvó gitárjátékot, de a hangzásvilág kialakítását más megközelítésből várják.

Az egész egy kicsit olyan, mint amikor Józsi bácsinak beígérik, hogyha még egyszer a kocsmába megy, akkor sodrófával fogják otthon várni, és ennek elkerülése érdekében inkább az italboltot választja, azaz megközelítés más, de az irányultság egyértelmű.

Az alternatív metal zenekarok nem alkotnak egységes színteret, tevékenységük közös pontja a kísérletezés és a heavy metal műfaj határainak áttörése, gyakran más zenei stílusok (például: noise rock, funk rock, grunge, art rock, hip-hop, post-punk, indusztriális zene) beolvasztásával. A heavy metal korábban csupán a punk rockkal és annak intenzívebb formájával a hardcore punkkal lépett fúzióra. Előbbi eredményezte a Brit Heavy Metal Új Hullámát (NWOBHM) az 1980-as évek kezdetén, utóbbi pedig a thrash metal eljövetelét ugyanazon évtized közepén. A '90-es évek elején azonban egyes bandák már a rockzenén kívül eső műfajokban is keresték a lehetséges kapcsolódási pontokat, és az így kialakult alternatív metal színtér -a grunge zenekarokkal karöltve- kisöpörte a médiából a pár évvel azelőtt zajos sikereket arató glam metal csapatokat.

Népszerűségének csúcsát a mozgalom az 1990-es évek közepén érte el. A grunge műfaj megjelenésével érkező új hangzásvilág nagy segítséget és lökést adott az alternative metal széleskörű elterjedésének, így a '90-es években az egyik legnépszerűbb heavy metal műfajjá vált. Ez fontos dolognak számított abban az időben, amikor más agresszívabb műfajok kezdték megszilárdítani hangzásukat a metal színtéren. Ez a lehetőség nagyon távolinak tűnt az alternative metal irányzat korai időszakában -mely a '80-as évek végére tehető-, amikor még a legkisebb hajtásnak számított a heavy metal családfáján. Addigra a legtöbb "túlélő" hardcore punk banda már metal vizeken evezett, és ezért a kemény gitár-rock bandáknak máshonnan kellett ihletet meríteniük. Az első "alter" zenekarok a heavy metal és olyan egyéb irányzatok koncepcióit ötvözték mint a prog-rock (Jane Addiction, Primus), a garázs-punk (Soundgarden, Corrosion of Conformity), a noise-rock (The Jesus Lizard, Helmet), a funk (Faith No More, Living Colour), a rap (Faith No More, Biohazard), az industrial (Ministry, Nine Inch Nails), a pszichedélia (Soundgarden, Monster Magnet), de más "világzenei" elemek is befogadásra kerültek (pl. kései Sepultura).

A fekete zenék -mint a rap és a funk- ötvözése a metal súlyosságával, további alternatív ösvényt kínált egy rakás bandának. Furcsa módon San Francisco a thrash metalhoz hasonlóan a funk metal szülőhelyének is tekinthető, hiszen olyan úttörő zenekarok indultak innen, mint a Primus (1984), a Faith No More (1979) vagy a Mordred (1984). Később a basszusjátékra épülő funk mellé jazz, punk rock és hardcore elemek is keveredtek, amiből igazán színes zenei egyveleget produkált a mozgalom. Erre a Primus mellett az egykori Black Flag csapat frontembere (Henry Rollins) által alapította Rollins Band a legjobb példa.

Az alternatív metal másik erőssége a funkkal rokon rap metal vonal volt. Itt mindenekelőtt a Rage Against The Machine (1991) nevét kell megemlíteni, de a Stuck Mojo (1989), vagy a rapper Ice-T metal bandájaként ismert Body Count (1990) is megtette a magáét. Az alternatív metal harmadik ágát az olyan Seattle-i csapatok jelentették mint a Soundgarden (1984) és az Alice In Chains (1987), akik a metal felől érkeztek a grunge színpadára.

Ez nem volt még igazi színtér, csak a csoportok nagyobb hajlandóságot mutattak a kísérletezésre például olyan formában, hogy nagyobb mértékben támaszkodtak a tiszta hangszeres technikákra. Néhány bandának ezek közül sikerült kitörnie a névtelenségből, és szélesebb tömegekhez juthattak el például a Lollapalooza turné segítségével. (Az Egyesült Államokat 1991 és 1997 között minden évben körbejáró Lollapalooza utazó fesztivál volt az "alternatív éra" legnagyobb zenei seregszemléje, melyet Perry Farrell -az alternatív rock nagyágyú Jane’s Addicition zenekar énekese- szervezett, és ahol punk, grunge, rock és hip-hop produkciók egyaránt szerepeltek.) Ők alkották az alt-metal új hullámát -amely '93-94 környékén terjedt el-, középpontjában a Rage Against The Machine és a Korn (1993) rap-metal fúziójával, a Tool (1990) kísérletezős és disszonáns stílusával, a White Zombie (1985) fantázia szövegeivel, és a Trent Reznor instrumentalista által alapított Nine Inch Nails (1988) industrial hangzásával. A '90-es évek végéig, ezek a bandák válnak az alternatív műfaj formáját legerősebb módon befolyásoló erőknek, de ide sorolható a Pantera (1981) brigád is, akinek súlyos, "szétolvadt" gitárriffjei úgy hangzottak, mint addig senki másé a thrash/groove színtéren. A '90-es évek második felében az alternative metal zenekarok többnyire a thrash, a rap, az industrial, a hardcore punk, és a grunge egyfajta "egyszerűsített" kombinációját játszották. Valamivel később a White Zombie, a Ministry (1981) és Marilyn Manson performanszai már az elektro korszak eljövetelét jelezték.

Ez az új hangzás több volt mint a refrének és az emlékezetes gitárriffek tisztára csiszolt dallama és intenzív agressziója. Céljaik eléréséhez jobban támaszkodtak a produkciós irodák erejére, valamint nagyobb mértékben alapoztak a rajongók kamaszos-macsós érzelmeire -mely a metal üzlet régóta ismert fogása volt-, és ezekkel az eszközökkel elképesztő kereskedelmi sikereket értek el. A Korn, Marilyn Manson, és a Limp Bizkit (1994) voltak az új mozgalom legnagyobb sztárjai -kiknek stílusát néha aggro-metal, nu-metal, vagy (helytelenül) hardcore műfajnak nevezték-, és az évtized végére, a glam metal '80-as évekbeli megfékezhetetlen burjánzásához hasonlóan, hihetetlen mennyiségű zenekar alakult meg és tűnt fel az alter színtéren. (Az említett glam párhuzam kissé ironikus, mivel az alternatív metal képviselői hevesen elutasítják a glam metal attitűdjeit.)

Értékelés: 
Átlag: 5 (1 szavazat)