Glam Metal / Pop Metal / Sleaze Metal

A glam metal (a glamour metal rövidített alakja, jelentése kb. bájos metal, de ismert még hair, "haj" metal néven is, melyet gyakran használják a glam/pop metal szinonimájaként), a hard rock és a heavy metal alműfaja, amely az 1970-es évek végén, és az 1980-as évek elején tűnt fel az Egyesült Államokban, elsősorban a Los Angeles-i Sunset Strip zenei színterén. A glam rock zenekarok színpompás megjelenése és a power akkord alapú heavy metal zenei stílus különleges ötvözete, a '80-as években és a '90-es évek elején kiemelkedő sikereket és széles körű népszerűséget ért el. Ez a népszerűség roham tempóban veszett el 1991 és 1993 között, amikor megjelent a grunge zenei műfaj olyan albumok kiadásával mint a Nirvana "Nevermind" című lemeze.

Műfaji jellemzők

A glam metal zenei szempontból a hagyományos hard rock és heavy metal alapokra épít, vegyítve punk rock elemekkel, valamint a popzenére jellemző fülbemászó dallam refrénekkel, himnikus kórusbetétekkel, kemény dobolással, ütős basszus- és gitárriffekkel, és a '80-as évek heavy metal számaira jellemző gitárszólókkal. Gyakoriak a hedonista dalszövegek, a téma gyakran a szex, a szesz és a kábítószer körül forog, az első hullámos zenekaroknál némi okkultizmust is belekeverve. Mindezek a műfaji jellemzők együttesről együttesre változtak, és függtek a korszaktól is amelyben megalkották.

Esztétikailag a glam metal a '70-es évek glam rock és glitter (csillogás, ragyogás) rock viseleteit utánozta olyan stílus elemekkel mint: fantasztikus feltupírozott vagy dauerolt festett hajköltemények, erős sminkek, tarka ruhák és kiegészítők (főleg szűk farmer-, bőr-, vagy spandex nadrágok, testre simuló ruhák, csipkék, színes csukló- és fejpántok). A vizuális élmény ilyen nagy mértékű dózisa bemutatásért kiáltott, így rövid időn belül felfigyeltek rá a zenei tv csatornák is, különösen az MTV (Music Television), melynek indulása egybeesett a műfaj felemelkedésével. A glam metal előadóművészei azonban hamar hírhedté váltak züllött és kicsapongó életmódjuk miatt, és a fékevesztett éjszakai bulizásaik és balhéik történetei elborították a bulvárlapok oldalait.

Terminológia

A glam metal és a pop metal zeneileg kevésbé, de esztétikailag egyértelműen szétválasztható. Az Allmusic, valamint a kanadai antropológus és metal zene szakértő Sam Dunn szerint a pop metal elnevezést rendszeresen használják a glam metal szinonimájaként, kiemelve a rokon, de mégis különálló hovatartozásukat. Az Allmusic úgy jellemzi a glam metalt mint "haj" metal, melynek jellemzői a feltűnő ruhák és az erős smink (ahogyan azokat a Poison, a Twisted Sister és a Mötley Crüe viseli), míg a pop metalt az 1980-as évek pop-színezett hard rock és heavy metal színteréhez köti (beleértve a Def Leppard, a Bon Jovi vagy a Europe zenekarokat). Sam Dunn "A Headbanger's Journey" című metalzenei dokumentumfilmjében bemutatott "Definitive Metal Family Tree", azaz a "Végleges Metal Családfa" ábrán egyértelműen különválasztja a glam és a pop metal műfajt, a glam metal stílushoz sorolva a Mötley Crüe, a Poison, a Twisted Sister és a Hanoi Rocks bandákat, és a pop metal stílushoz sorolva a Def Leppard, a Europe, Lita Ford és a Whitesnake zenekarokat.

A "könnyű fém" műfajnév és a "haj metal" elnevezés olyan lekicsinylő és gúnyos gyűjtőfogalom a '80-as évek glam metal színterére, melynek használata a '90-es évek elején a grunge műfaj megjelenésekor terjedt el. Ugyanakkor az Allmusic nem, vagy csak "félig" lekicsinylő értelemben utal a "haj metal" elnevezésre a glam metal mozgalommal kapcsolatban.

Származás

Stephen Davis szakértő szerint a stílus gyökerei az Aerosmith, KISS, Boston, Cheap Trick és a The New York Dolls zenekarokig vezethető vissza. Különösen a KISS és Alice Cooper shock rock stílusa volt az a hatás, amely nagyban befolyásolta a műfaj létrejöttét és irányát, de például a finn Hanoi Rocks együttest is úgy emlegetik, mint "haj" metal mintáját, tervrajzát.

1978-ban a Los Angeles-i Sunset Strip-en zajló zenei élet számára komoly inspirációt jelentett a feltörekvő Van Halen banda, akik zenéje tulajdonképpen Eddie Van Halen fantasztikus gitártudására épült. Ő dolgozta ki és népszerűsítette a kétkezes "hammer-on és pull-off" tapping gitártechnikát (érintőstílus), amit az az évi névadó debütáló albumuk "Eruption" című dalában mutatott be. Ez a módszer tulajdonképpen azt jelenti, hogy a jobb kéz a pengetést mellőzve kalapácstechnikával üt (úgymond tappingel) kettes-hármashangzatokat a fogólapon alsó szólam gyanánt, miközben a bal kéz önmaga által elpengetett legátókkal artikulál dallamokat, vagy éppen szólózik kedvére. Ezzel a speciális gitárjátékkal és David Lee Roth színpadi bohóckodásával rendkívüli hatással voltak a glam metal műfajra annak ellenére, hogy a Van Halen sosem fogadta be igazán a glam esztétikáját.

A Def Leppard zenekar, melyet gyakran a New Wave of British Heavy Metal (Brit Heavy Metal Új Hulláma) irányzatba sorolják, 1998-ban adta ki második albumát "High 'n' Dry" címmel. Ez a korong a heavy metal és a glam rock jegyeinek keresztezését mutatta be, továbbá egy évtizeden át segítette és meghatározta a dallamos hard rock műfaj zenei jellemzőit és irányvonalát. Következő albumuk az 1983-ban kiadott "Pyromania" rövid időn belül gyémántlemez lett, miután a RIAA által igazoltan több mint 10 millió példányban kelt el az Egyesült Államokban, továbbá a Billboard 200-as Toplistán a 2. helyezést érte el. A "Foolin", a "Photograph" és a "Rock of Ages" című kislemezeik pedig bekerültek a TOP 40-be, és ezek a sikerek elősegítették a Music Television (MTV) térhódítását. Széles körben próbálták őket utánozni és felülmúlni különösen a feltörekvő California-i színtéren, több-kevesebb sikerrel.

Az első hullám (1981-1984)

A '80-as évek elején -szerte az Egyesült Államokban- számos zenekar tette magáévá a glam metal hangzásvilágát, beleértve a Nyugat-Maryland-i Kix csapatot, akik 1981-ben adták ki bemutatkozó albumukat. A San Francisco-i Night Ranger együttes 1982-es "Dawn Patrol" című első lemeze felkerült az USA Top 40-es listájára, de az igazi áttörést a '83-as "Midnight Madness" című album hozta el a banda számára, amiről a "Sister Christian" című szong elérte a Toplista 5. helyezését. 1983-ban a New York-i Twister Sister -mely eredetileg mint glam rock banda alakult meg 1972-ben-, megjelentette első albumát "Under the Blade" címmel.

A legaktívabb zenei színteret a Los Angeles-i Sunset Strip klubjai képviselték, köztük a "The Trip", a "Red Velvet", a "Whisky a Go Go" és a "Starwood". A lavina akkor indult be, amikor ezek a klubok elkezdtek mindent megtenni annak érdekében, hogy elkerüljék a punk-rock bandák helyfoglalásait és fellépéseit -mivel tartottak a bandákat kísérő rajongók balhéitól és erőszakosságától-, ezért "pay to play", azaz "fizess, hogy játszhass" alapon lehetőséget adtak metal zenekarok fellépéseire. Ezzel a döntésükkel akarva-akaratlanul a hard rock/metal zene elénk és vibráló színterét hozták létre. A Mötley Crüe volt egyike azoknak a zenekaroknak, amely 1981-es "Too Fast For Love", és '83-as "Shout at the Devil" lemezei révén kiemelkedett erről a színtérről. A Quiet Riot 1983-ban kiadott "Metal Health" debütáló albuma volt az első glam metal és vitathatatlanul az első heavy metal lemez, melynek sikerült elérnie a Billboard Toplista 1. helyezését, és ezzel megnyitotta a sikerek felé vezető utat a többi zenekar számára is.

1984-ben egyre több Los Angeles-i csapatnak jelent meg bemutatkozó albuma, köztük a Ratt számára áttörést hozó "Out of the Cellar", a Dokken részéről a "Breaking the Chains", a Great White saját névadó albuma, az Autograph a "Sign in Please" korongja, valamint a W.A.S.P., a banda nevével azonos című lemeze. Rajtuk kívül a Portland-i Black 'n Blue is megjelentette első nagylemezét, és '85-ben a New York-i székhelyű amerikai/dán White Lion is kiadta "Fight to Survive" című debütalbumát.

 

 

 

 

 

 


A második hullám (1985-1990)

A '80-as évek közepére, a glam metal műfaj tudhatta magáénak a legnagyobb sikereket. Los Angeles-ben a Sunset Strip továbbra is kiemelkedő fontosságú színtérnek számított, és komoly kitörési lehetőséget nyújtott a kreatív zenekarok számára. Példaként említhető a London együttes ami -1970-ben mint glam rock banda jött létre-, 1985-ben "Non Stop Rock" címen adhatta ki első nagylemezét, és legtehetségesebb zenészei később a Mötley Crüe, a Cinderella és a Guns N' Roses sorait erősítették. Philadelphia is "kitermelte" a maga sikerzenekarait, 1986-ban a Poison és a Cinderella is megjelentette bemutatkozó lemezét, melyek egyből multi-platina fokozatot értek el, köszönhetően a Poison "Look What the Cat Dragged In", és a Cinderella "Night Songs" című számának. 1983-ban a Californiai Orange County-ban megalakult a Stryper együttes, és az 1986-ban piacra dobott "To Hell with the Devil" című albumuk rövid időn belül platinalemez lett. Ez igazi áttörést hozott a zenekar számára, ők a keresztény dalszövegeket és a hard rock zenei stílust ötvözték a glam metal műfajjal. '85-ben a Van Halen brigád is beújított, Sammy Hagar vette át David Lee Roth énekes megüresedett helyét -akit hatalmas egójával együtt tettek ki a zenekarból-, és rá egy évvel később jelent meg az "5150" című új album, ami 3 héten át vezette a toplistákat Amerikában, továbbá több mint 6 millió példányban kelt el világszerte. Ennek az évnek másik jelentős sikere a svéd Europe harmadik, "The Final Countdown" nagylemeze volt, melyből egyedül Amerikában 3 millió példányt kapkodtak el. 8. helyezést ért el a Billboard 200-as Toplistáján, számos országban az első 10 közé jutott, előkelő helyezéseket szerzett világszerte, és a címadó dal 26 országban a toplisták élére került.

A legnagyobb kereskedelmi sikert a New Jersey-i Bon Jovi harmadik, 1986-os "Slippery When Wet" című, a melodikus hard rock és a popzene érzékenységét kombináló korongja érte el, ebből 12 millió darabot vásárolt meg a mohó rajongótábor, és 8 héten át szinte beleégette magát a Billboard 200-as Toplista első pozíciójába. Az ezt követő kislemez, "You Give Love a Bad Name" dala lett az együttes első No.1 száma a Billboard Toplistán. A folytatás nem volt meglepő, a "Livin' On A Prayer" szintén elérte a legjobb helyezést, majd négy hétig le se lehetett vakarni az első helyről. Az album harmadik kislemeze a "Wanted Dead or Alive", a 7. helyen végzett Billboard Toplistán. 1988-ban tovább tolták a siker szekerét a "New Jersey" című albummal, mely nem kevesebb mint öt Top 10-es slágert hozott, köztük a két listavezető a "Bad Medicine" és a "Lay Your Hands On Me" volt. Az énekes, Jon Bon Jovi kamerabarát, vonzó külsejének felhasználása szintén segítette a zenekart sikerei elérésében. A tizenévesek szobái és szekrényei tele voltak ragasztva az együttes posztereivel, naná, hogy az MTV is szívesen dolgozott velük, és számos, élő koncertjükön készült felvételüket adták le. Ráadásként a "Livin’ on a Prayer" megkapta a legjobb színpadi előadás díját is az MTV Video Music Awards díjkiosztó gáláján, további bónuszként a brigád elnyerte a legjobb pop/rock együttes díját az American Music Awards díjkiosztón, és a közönségszavazatok alapján ők lettek a legjobb rock zenekar abban az évben. A "Slippery When Wet" koncertkörút során több mint 200 előadást tartottak, és maga az album a Billboard szerint a legnagyobb példányszámban eladott lemez, az adatok alapján 1986. augusztus 18.-i megjelenése óta 26 millió példányban kelt el világszerte, ami nem gyenge teljesítmény.

 

 

 

 

 

 


Ezek az eredmények a többi zenekar számára is megnyitották a lehetőségek, a sikerek, és a Music Television (MTV) kapuját. A '80-as évek közepétől az évtized végéig a glam bandák heves "körforgásban" tűntek fel a csatorna adásaiban, gyakran az MTV visszaszámlálós-telefonos műsora csúcsaként. A legtöbb zenekar olyan sorozatokban is szerepelt mint a Headbanger's Ball, ami rövid időn belül az egyik legnépszerűbb műsorrá vált a maga heti több mint 1,3 millió nézőjével. A műfaj dalai megtöltötték a rádiócsatornák zenei blokkjait, és glam metal folyt már a csapból is. Az évtized második felére -a javarészt negatív kritikák ellenére-, a glam metal lett a kereskedelmi populáris zene legmegbízhatóbb formája az Egyesült Államokban.

1987-ben folytatódott a tendencia, és a Mötley Crüe "Girls, Girls, Girls" lemeze szintén komoly kereskedelmi sikereket, a Def Leppard "Hysteria" című hard rock albuma pedig újabb csúcsot ért el a lemezen hallható hét toplistás slágerrel. (A lemez évekkel később már 12-szeres multi-platina fokozatot, a Def Leppard pedig fennállása alatt, összesen több mint 100 millió albumot adott el világszerte.) Ebben az évben az L.A.-i Faster Pussycat banda is kiadta névadó albumát, és ők is elindultak a sikerek útján. De ez még mind semmi. A legnagyobb eredményt a Guns N' Roses -amely két banda, a L.A. Guns és a Hollywood Rose egyesüléséből jött létre- érte el, de ez egy érdekes történet. A zenekar első albuma az "Appetite for Destruction" 1987. július 21-én jelent meg. Érdes és nyers stílusa különbözött a legtöbb glam/pop metal banda hangzásvilágától. Az album borítójával kapcsolatban viszont problémák merültek fel. Az eredeti lemezborítót Robert Williams készítette; a rajzon egy pengefogú szörny éppen ráugrik egy robotra, ami vélhetően megerőszakolta a kerítés tövében fekvő nőt. Miután több kereskedő ezzel a borítóval megtagadta az album forgalmazását, a kiadó kompromisszumra kényszerült, és a képet a lemezborító belsejébe rakták, előre pedig egy kereszt került, rajta öt koponyával (Billy White tervezte, és eredetileg tetoválás lett volna). Az öt koponya a zenekar tagjait ábrázolta. Ezt követően 1987. október 24.-én a zenekar vendégként szerepelt az MTV Headbanger's Ball című műsorában. A műsor készítői azt mondták a zenekar tagjainak, hogy kicsit "rendezzék át" a berendezést. Lehet, hogy nem kellett volna, mert a Guns N' Roses zenészei ripityára törték az egész díszletet. Ez volt a zenekar első valódi megjelenése, és lassan-lassan kezdtek bekúszni a mainstreambe is. Kiadtak további két kislemezt, de a robbanás még váratott magára annál is inkább, mivel a debütáló lemez megjelenése óta már egy év telt el, de még mindig nem jött meg az átütő siker, még mindig nem voltak kellően ismertek. Ezért Alan Niven, az együttes menedzsere arra kérte a Geffen Records alapítóját David Geffent, hogy támogassa a zenekart, az MTV pedig rendszeresen tűzze műsorára őket. (A "Welcome to the Jungle" videót eredetileg csak vasárnaponként adták le, de így is felfigyeltek rá a rock és punk rajongók.)

Áprilisban, a nagylemez "Sweet Child O' Mine" dalához csinálták meg második videoklipjüket, mely California-i Huntigton Ballroom-ban, Huntington Beach-en készült, és ezt a számot kiadták kislemezen is. A dal nagy támogatást kapott mind a rádiók, mind az MTV részéről, így 1988 tavaszára hatalmas sláger lett, ráadásként a kislemez, a Billboard Hot 100-as listáján az első helyre került. A siker hatására a "Welcome to the Jungle"-t márciusban újra kiadták kislemezen, ami a 7. helyet érte el az Államokban. A "Nightrain" után a "Paradise City"-t is megjelentették kislemezen, és rögtön az 5. helyen nyitott. Így egyszerre három daluk is szerepelt a Top 10-ben (Paradise City, Welcome to the Jungle, Sweet Child O' Mine), és a népszerűség a nagylemezt is elindította a siker útján. Április 23-án bejutott a Top 10-be, majd júliusban az első helyre került, és ott is maradt jó ideig. 1991-re túllépte a 16 millió eladott példányt, manapság pedig már 38 millió felett értékesítettek belőle. Ezen kívül az Egyesült Államokban 18-szoros platinalemez lett.

Hát ennyi. Na jó, mégsem:

  • A zeneiparban számos zenész elismerően beszél róluk.
  • Joe Perry azt mondta, hogy ők voltak az első zenekar amely Led Zeppelin-re emlékeztette őt.
  • Ozzy Osbourne egyszer "a következő Rolling Stones-nak" nevezte őket.
  • A VH1 a 100 legjobb hard rock előadó szavazásán a 9. helyre sorolta őket.
  • A Rolling Stone magazin különszámában "Minden idők 500 legjobb albuma" közé sorolta az "Appetite for Destruction"-t.
  • 2001-ben az "Appetite for Destruction" szerepelt a Q magazin "Minden idők 50 legzúzósabb albumának" listáján.
  • 2003-ban a VH1-tól "Minden idők 42. legjobb albuma" minősítést kapta meg az "Appetite for Destruction".
  • 2004-ben a Rolling Stone magazin a "Minden idők 100 legjobb zenekara" listájukon a 92. helyre pozicionálta a Guns N' Roses-t.
  • A VH1 "100 legjobb hard rock dal" listájára beválasztotta a "Welcome to the Jungle"-t.
  • A Kerrang! magazin nemrégiben összeállította saját "Minden idők 100 legjobb rock albuma" listáját, amin az "Appetite for Destruction" az első helyen áll.
  • 2004-ben a Metal Hammer magazin olvasói az "Eppetájt for Disztráksön"-t (már nem bírom angolul leírni) szavazták meg minden idők legjobb rock lemezének.

Tisztelt olvasó! Azt hiszem egy "rövid" időre felfüggesztem a lista további felsorolásait, viszont kb. 100 év múlva nagyon szívesen folytatom! Megértését és türelmét köszönöm! Kérem kapcsolja ki!!!

Az évtized vége felé a sikersorozat nem állt meg, a Bon Jovi '88-as "New Jersey" című albuma, a Van Halen "OU812" című lemeze és a Poison, "Open Up and Say... Ahh!" című korongja hozta a várt eladási adatokat. A Poison albumáról a "Every Rose Has Its Thorn" dal első számú sláger lett, és az album 8 millió példányban kelt el világszerte. És a darálás még folytatódott. A Philadelphiai Britny Fox és a New York-i Winger szintén kiadta bemutatkozó lemezét, csakúgy mint a Los Angeles-i Vain (Holdin' On For Love kazetta). 1989-ben a Mötley Crüe ismét lépett, és piacra dobta kereskedelmi szempontból legsikeresebb ötödik sorlemezét, a multi-platina albummá váló toplistás "Dr. Feelgood"-ot. Ugyanebben az évben jött ki a New York-i Danger Danger és a Texas-i Austin-ból származó Dangerous Toys névadó albuma, melyek a műfajon belül inkább a déli rock-hangot helyezték előtérbe. Míg Los Angeles a Warrant "Dirty Rotten Filthy Stinking Rich" című alkotásával büszkélkedhetett, addig a New Jersey-i Skid Row saját néven megjelent lemezével tarolt -ez utóbbi villámgyorsan vált szupersztárrá-, de ezek a bandák talán utolsó nagy képviselői voltak a glam metal korszaknak.

A glam metal még úgy lépett be a '90-es évekbe mint a populáris zenék egyik kiemelkedő műfaja. 1990-ben a Las Vegas-i Slaughter "Stick It to Ya", és az Észak-Karolinai Firehouse névadó albuma a Billboard Top 100 listáján a 18. és a 21. helyezést érte el, de igazából jobb helyezés kellett volna a kitűzött kereskedelmi célok eléréséhez. Viszont a Guns N' Roses 1991-ben piacra dobott "Use Your Illusion I." és "Use Your Illusion II." albumai, valamint a Van Halen "For Unlawful Carnal Knowledge" korongja, egy ideig még megszilárdította a műfaj népszerűségét. Az Extreme névre keresztelt banda második, "Extreme II: Pornograffiti (A Funked Up Fairy Tale)" című funky-s hatásokat is felvonultató nagylemeze is hatalmas siker lett, a Billboard Top 200 10. helyét és kétszeres platina eladási mennyiséget ért el. A Def Leppard '92-es "Adrenalize" nagylemeze -mely az 1987-es "Hysteria" album stílusát követte- szintén többszörös platinalemez lett, négy Top 40-es számot tartalmazott, továbbá lemez 5 hétig vezette az Amerikai album toplistákat. Viszont ez volt az egyetlen hard rock album az évben ami elérhette ezt a kiemelkedő eredményt, és ez a tény valami megmagyarázhatatlan sötét jövőt jósolt.

Hanyatlás (1991-1997)

1998-ban mutatták be a "The Decline of Western Civilization Part II: The Metal Years", azaz "A nyugati civilizáció hanyatlása II: A metal évek" című dokumentumfilmet, ami a Los Angeles-i heavy metal színtéren történt eseményeket mutatta be, hangsúlyozottan kiemelve a glam metal irányzat 1986-88 között feltörekvő és sikeres zenekarait. A dokumentumfilm felhívta a figyelmet a glam metal bandák rendszeres túlkapásaira, például Chris Holms a W.A.S.P. gitárosa a filmben úgy adott interjút, hogy a riport alatt piásan, bőrszerkóba öltözve, a saját medencéjében egy felfújható fotelben úszkált, miközben bagózott és vodkát vedelt, és mindezt anyukája jelenlétében -aki a háttérben egy nyugágyon ücsörgött- tette. Ráadásul az "aranyifjak" filmben bemutatott mindennapjaiból, ez csak az egyik kiakasztó momentum volt.

Néhány jelenet a filmből (Megpróbáltam a jellemző momentumokat kivágni):

Ezek a visszásságok keményen visszaütöttek a műfajra. A '90-es évek korai szakaszában, egy évtizedes szárnyalás után a glam metal népszerűsége rohamosan csökkenni kezdett. Számos zenekritikus és zenész egyre gyakrabban említette gúnyosan a glam metalt, sőt hamarosan a "hair farmers" azaz a "haj farmerek" csúfnevet ragasztották rájuk, és ez rövid időn belül népszerű titulusa lett a műfajhoz tatozó zenekaroknak. Nem tudom az angol nyelv ez alatt pontosan mit értett, de a fentiek ismeretében feltételezem, hogy nem a "haj földbirtokos" vagy a "haj gazda" lehet a megfelelő magyar fordítás, annál inkább a "haj paraszt" (ha valaki máshogy tudja, legyen szíves segítsen a pontos definícióban!). A műfaj hanyatlásának további oka a stílus -mely jellemzője a lassú érzelmes kezdés amely fokozatosan egy erős finálét épít fel-, megváltozott népszerűsége. Míg ez a jellemző dalfelépítés abszolút sikeres volt egészen a '80-as évek végéig, a '90-es évek elején kiment a divatból, és elveszítette a közönség érdeklődését. Ezenfelül, ekkora már a zeneipar is teljesen kiszipolyozta a műfajt, és lényegében mindenkinek elege volt a futószalagon érkező középszerű zenekarokból.

De a hanyatlás legjelentősebb tényezője a grunge zenei stílus megjelenése Seattle-ben olyan zenekarokkal mint a Nirvana, az Alice in Chains, a Pearl Jam és a Soundgarden. Na ez volt a végső kegyelemdöfés a glam metal számára. A grunge műfaj felemelkedése és robbanás szerű sikere már a Nirvana 1991-es "Nevermind" albumának megjelenésekor egyértelműnek látszott. A stílus, a hardcore punk és a heavy metal jellemző elemeit egyfajta "piszkos" hangzásban egyesítette, súlyos gitárhang torzítással, fuzz és feedback effektekkel, valamint sötét témákkal megspékelve, totál lecsupaszított esztétikai megjelenéssel, és a glam metal vizuális jellemzőit és előadásmódját telkes mértékbe el-, sőt visszautasítva. A lemezkiadók nem voltak felkészülve az új műfaj váratlan sikerére, csak kapkodták a fejüket, hogy "WTF?", "Mi van?", "Mi történik?" és elkezdték rohamtempóban lapozgatni a személyzeti jegyzékek listáját olyan fiatal alkalmazottak után kutatva, akik képben voltak azzal kapcsolatban, hogy "mi fán terem" a grunge. Az MTV azonnal az új műfaj felé irányította figyelmét, a glam metal zenekarok teljesen a háttérbe szorultak, nagyrészt csak az éjszaka leadott zeneblokkokban tűntek fel, és a nulla érdeklődés eredményeként 1994 végén a Headbanger's Ball-t is törölték. A rádióműsorok zenei tömbjei is egyre inkább hanyagolták a glam metal dalokat, és ennek következményeként a glam bandák gyakorlatilag elveszítették legfőbb lehetőségüket arra, hogy közönségüket elérjék. Ezt a zenei "vákuumot" töltötték meg a grunge együttesek, karöltve olyan feltörekvő alternatív rock zenekarokkal mint a Red Hot Chili Peppers és a Jane's Addiction, és ez a tény tovább gyorsította a glam metal maradék népszerűségének elolvadását.

Ez az új éra sok glam metal zenekar -mint például a Europe, a Ratt, a White Lion, a Britny Fox, a Stryper, a Skid Row és a Cinderella- átalakulásához vagy feloszlásához vezetett, és annak ellenére, hogy jó néhány banda a '90-es évek végén és a 2000-es évek elején újra összeállt, a '80-as évek "embertelen jó" kereskedelmi sikereit soha többé nem tudták elérni. Más zenekarok, például a Mötley Crüe, a Poison és a Slaughter életében ezek a változások személycserékhez vezettek, de az ilyen típusú "átformálódások" általában negatívan érintették a bandák kereskedelmi életképességét. A '90-es évek elején-közepén beütött krach miatt a kiadók a glam metal zenekaroktól, meg a lemezeikből felhalmozódott raktárkészletektől is igyekeztek megszabadulni. Persze nem a nagynevű glam bandák műveit selejtezték le, többnyire a még nem befutott, vagy a rossz színvonalú kiadványokat írták le, de ezek mennyisége is milliós nagyságrendre rúgott. A legolcsóbb megoldást választva (számos egyéb zenei műfaj kiadványaival együtt) hajókra rakták az egészet, egy olyan országba küldve a filléreket érő szállítmányt, mely lakói számára akkor még teljesen ismeretlen volt az ilyen típusú muzsika. Ez a totálisan zárt ország Kína volt, ahol a nyugatról érkező újdonságokra kiéhezett fiatalság remek lehetőséget kapott egy számára mindaddig ismeretlen zenei műfaj, a metal megismerésére. Így rövidesen ott is elindulhatott egy underground metalzenei színtér. Minden rosszban van valami jó!

 

 

 

 

 

 


Természetesen a glam-recesszióra reagálva nem minden glam/pop metal rajongó váltott stílust, a hűséges hallgatók továbbra is epedve várták kedvenceik újabb műveit. 1995-ben a Van Halen brigád kiadta "Balance" című lemezét, és a pozitív fogadtatás multi-platina eladási mennyiséget produkált. Ezen az albumon még Sammy Hagar énekelt, majd '96-ban visszatért David Lee Roth korábbi énekes, de őt rövid időn belül felváltotta Gary Cherone az Extreme banda vokalistája, azonban az 1998-ban kiadott totál bukás "Van Halen III" lemez megjelenése után ő is repült, és a Van Halen zenekar nem koncertezett és nem adott ki új albumot egészen 2004-ig. A Guns N' Roses eredeti felállása az évtized folyamán szépen leamortizálódott. '90-ben kirúgták Steven Adler dobost, és Izzy Stradlin gitáros ugyan a "Use Your Illusion I. / II." lemezek felvételéig maradt, de 1991-ben ő is lelépett. 1993-ban, a "The Spaghetti Incident?" című lemez kiadása után a feszültség egyre nőtt a zenekar megmaradt tagjai és az énekes Axl Rose között, aminek az lett a vége, hogy '96-ban a szólógitáros Slash, '98-ban pedig a basszusgitáros Duff McKagan ugrott ki a bandából. Axl Rose az egyetlen eredeti tag, aki a folyamatosan változó zenekari felállás ellenére folytatta a munkát (a banda az utolsó album megjelenésük után 15 évvel, 2008-ban kiadott egy új nagylemezt "Chinese Democracy" címmel). De minden rosszban van valami jó. A '90-es évek közepén beütött krach .

A grunge által a glam metal szeme alá küldött jobbegyenes tehát végzetes volt. A hajköltemények levágásra ítéltettek, a bőrszerkó és a sok-sok színes ruha, a csukló- és fejpánt "hegyek", a sztreccs nadrág és a pipere sminkkészlet a kukában végezte, és a szem alatti monokli felszívódásával együtt maga a glam metal is felszívódott.

Vagy mégsem?

Újjászületés (1998-napjainkig)

A kései '90-es és a 2000-es évek elején, a megmaradt rajongótábor mécses gyújtásai és szeánszai, a nap mint nap elvégzett önostorozásai és imái meghallgatásra találtak, és glam metal kezdett magához térni tetszhalott állapotából. Úgy tűnt a vihar utáni helyreállítási folyamat eredményei lassan megmutatkoztak. A régi bandáknál alkalmazott megújulást hozó reformok és a feltörekvő új zenekarok "ötletelései", egymással versengve próbálták helyreállítani a glam metal megkopott hírnevét. A Bon Jovi 2000-ben az "It's My Life" slágerével toplistás helyezést ért el. Némiképp a country műfaj felé fordulva, 2005-ben a "Who Says You Can't Go Home" kislemeze a Hot Country Singles toplistán az első pozícióig küzdötte fel magát, és a 2006-os "Lost Highway" című rock/country albumuk 2007-ben szintén Number One lett. 2009-ben "The Circle" címmel újabb nagylemezzel rukkoltak elő, majd 2013-ban jelent meg a "What About Now című album. Ezeken a lemezeken már visszatértek a korábban jól bevált hard rock stílusukhoz.

Döbbenet, de a műfaj felépülése tovább folytatódott, és ez a lehetőség korábbi bandákat is tettre inspirálta. A Mötley Crüe összeállt Vince Neil-el, és 1997-ben közösen elkészítették a "Generation Swine" albumot. 2000-ben a Poison is megjelentette új, "Power to the People" című nagylemezét, melyet a visszatérő C.C. DeVille gitárossal -akit még 1996-ban menesztettek- együtt készítettek el. Mindkét zenekar exkluzív koncertturnékat indított, később a Van Halen-el is összejöttek, majd közös fellépéseket szerveztek. Hosszú várakozás után 2008-ban a Guns N' Roses is világra hozta a korábban említett "Chinese Democracy" albumát, ami a 15 éves vajúdási folyamatot figyelembe véve igen nehéz szülés lehetett. Végül "csak" platinalemez lett, egyetlen száma sem vált slágerré, és a '80-as/'90-es évek sikereinek pedig a nyomába se ért.

Az évezred vége felé a megreformált Europe zenekar népszerűsége szintén emelkedett, és hasonló változáson/újjáalakulásokon esett át a Ratt, a White Lion, a Britny Fox, a Night Ranger, a Stryper (évente), a Skid Row és a Cinderella is. 1999 elején dobták piacra a "Monster Ballads" elnevezésű glam metal zenei válogatásokból álló "nosztalgia" albumsorozatot, melynek első lemeze platinalemez lett. A VH1 által szponzorált 1998-ban indított Rock Never Stops koncertkörúton sok régi glam metal banda lépett ismét színpadra, a nyitó koncerten többek között a Slaughter, a Quiet Riot, a FireHouse, és a L.A. Guns is szerepelt. Az 1999-es folytatásban a Slaughter és a Quiet Riot ismét vendég volt, de fellépett Ted Nugent és a Night Ranger is. A Poison és a Cinderella együtt turnézott 2000-ben és 2002-ben, 2005-ben pedig a Cinderella vezette a Rock Never Stops turnét olyan fellépők támogatásával mint a Ratt, a Quiet Riot, és a FireHouse. 2007-ben a négy napos Oklahoma-i "Rocklahoma" fesztiválon részt vett a Poison, a Ratt, a Faster Pussycat, a L.A. Guns, a Twisted Sister, a Quiet Riot és a Britny Fox. A következő évben a Cinderella és a Warrant is képviseltette magát a rendezvényen. A műfaj iránti nosztalgiát bizonyította a glam metal stílusú "Rock of Ages" című rock musical, melyet 2005-ben Los Angelesben, 2008-ban New Yorkban, és 2009-ben a Broadway-n mutattak be nagy sikerrel, továbbá 2012-ben film is készült belőle Tom Cruise főszereplésével.

Az ezredforduló rengeteg egyéb metal műfaj mellett a glam metal részleges és ismételt újjáéledését hozta, ami az Interneten megnövekedett érdeklődésnek, és a 2000 nyarán megrendezett "Glam Metal Slam Jam" zenei fesztivál sikerének köszönhető. A 2000-es évek elején új bandák kezdték feléleszteni a glam metal egyik-másik formáját. A Darkness együttes 2003-as "Permission to Land" lemeze, melyet úgy neveztek mint "hátborzongatóan valósághű szimulációja '80-as évek metal és a '70-es évek glam zenéjének", a brit toplisták élére repült, és ötszörös platinalemez lett. A 2005-ös "One Way Ticket to Hell... and Back" album pedig az előkelő 11. helyezést érte el a toplistán mielőtt a banda 2006-ban feloszlott. A 2000-ben összeállt Los Angeles-i Steel Panther is egyértelműen a '80-as évek glam metal stílusát próbálta feltámasztani -valljuk be, nem kis sikerrel-, fülbemászó dallamok, fogós refrének, humoros dalszövegek és polgárpukkasztó videoklipek (pl.: "Gloryhole", "Party Like Tomorrow Is The End Of The World") kísérik a brigád útját. Németországban 2007-től a Kissin' Dynamite öregbíti a műfaj hírnevét, míg a svédországi sleaze metal mozgalom nevéhez is kötődik egy remek kísérlet a műfaj újraélesztésére, olyan zenekarokkal mint a Vains of Jenna, a Fatal Smile, a Shiraz Lane, a Hardcore Superstar, a Reckless Love, a The Poodles, a Crazy Lixx, a H.E.A.T., a Crashdïet vagy a kissé poweres irányultságú ToxicRose. A Buckcherry glam metal/hard rock banda számára az áttörést 2006-os "15" című kiadványa hozta meg, platinalemez lett, és a 2007-es kislemezük a Billboard 100-as Toplistáján bejutott az első tíz közé. A közelmúltban olyan egykori post-hardcore zenekarok mint a Black Veil Brides és a Blessed by a Broken Heart változtattak zenei irányzatukon, és egy olyan új stílusra álltak át, amit mind vizuálisan, mind zeneileg a GLAM METAL inspirált.

Értékelés: 
Átlag: 5 (12 szavazat)