Post-Metal

A "Post-metal" egy fúziós zenei műfaj, ami hangzásában a post-rock, a heavy metal és a shoegazing^* jellemző stílusjegyeit ötvözi. A shoegazing elemek miatt időnként a "metalgaze", a "shoegaze metal" elnevezést is használják, de ismert még atmoszférikus metal (atmospheric metal), vagy kísérleti metal (experimental metal) néven is annak ellenére, hogy ez utóbbi leggyakrabban az avant-garde metal szinonimájaként használatos. Zeneiségében a felsoroltak mellett a korai sludge^** és az industrial műfaj, a progressive rock/metal irányzat, az ambient^*** és a drone^**** zenei stílus, továbbá a hardcore punk hatásai is megfigyelhetők.

^*Shoegazing
A shoegazing (vagy shoegaze, magyarul cipőbámulás), a '80-as évek végén induló, brit gyökerekkel rendelkező alternatív zene, az indie-rock egyik fajtája. Nevét a műfajban tevékenykedő együttesek különleges előadásmódjáról kapta. Ennek lényege, hogy a zenészek a fellépéseik alatt szinte mozdulatlanul állnak, lehajtott fejjel merednek maguk elé, ezzel is kihangsúlyozva az irányzat elkülönített, befelé forduló, nem konfrontatív jellegét. Feltételezhetően ez a nézőknek is feltűnt, míg valaki úgy gondolta: Bakker! Ezek a cipőjüket bámulják!

^**Sludge
A sludge zene stílus a lassú tempókat és a nehéz ritmusokat, valamint a sötét és pesszimista hangulatú doom vonulatokat egyesíti a hardcore punk agressziójával, és alkalmi gyors tempójával. A lassú és sűrű hangzás elnevezése is ebből ered, sludge, azaz iszap.

^***Ambient
Az ambient egy lágy, visszafogott, ütemeket ritkán tartalmazó elektronikus zenei stílus. A szintetizátorokkal, samplerekkel és sequencerekkel generált "effektek" rendkívüli nyugalmat árasztanak, emiatt sokszor dicsérik relaxációs és meditációs hatását. Tipikusak benne a tenger zúgásához hasonló mély alaphangok, vagy a természetből vett hanghatások, neve is innen ered: ambient - azaz "környezeti" zene. Gyakran alkalmazzák más zenék kiegészítéseként, segítségével egyféle alaphangulatot hozva létre. A felhasznált mondanivalók és témák, valamint a hangok és a hangszerelés alapján napjainkra már rengeteg változata alakult ki.

^****Drone
A drone zenei stílus az ősi Délnyugat-Ázsiából ered, majd onnan jutott el Indiába, és később Európába. Jellemzői a hosszú ideig fenntartott vagy ismételt hangok, illetve hang-klaszterek. Napjainkban többnyire elektronikus zörejekkel, visszhangosításokkal, és gitárgerjedésekkel hozzák létre zümmögő, búgó hangot (például a drone doom metal műfajban).

Történelem
A post-metal létrejöttében nagy szerepe volt a '80-as évek végén és a '90-es évek elején felbukkanó számos metal alműfajnak, ezek közé tartozott a stoner, a drone és a sludge doom, de ugyanilyen erős tényező a korai '90-es években Európában és Észak-Amerikában induló post-rock színtér is. A post-metal zenei jellemzői ekkor már fellelhetők több, határozottan hasonló gondolkodású, mérsékelten kísérletezős zenekar műveiben is. Így nyitották meg az utat a Godflesh (1988) zenekar zajos ipari grind-jei, a Melvins (1983) banda sludge-os, dallamos és néha punk szerű riffjei, a Tool (1990) és a Helmet (1989) brigád prog metal időzítései, valamint grunge-os és groove-os akkordjai, a Don Caballero (1991) együttes zenei textúrái és a korai Bark Psychosis (1986) post-rock csapat dallamosabb pillanatai.

A műfaj korai előfutárai közé tartozik az 1985-ben megalakult California-i (Oakland) Neurosis. A brigád 1992-ben kiadott "Souls at Zero" lemezén, már kezdett eltávolodni a hardcore/crust punk zenei gyökerektől, és dalai egyre több atmoszférikus hatást tartalmaztak. A következő évben kiadott "Enemy of the Sun" még több változást hozott, de az igazi fordulópontot a '96-os ötödik, a "Through Silver in Blood" jelentette. Az ezen bemutatott forradalmian új hangzással vésték kőbe a post-metal általános stílusjegyeit: a sötét, több műfajon átívelő hangulatot, meg a masszív és súlyos sludge elemeket. Ettől kezdve a kritikusok, az "atmospheric sludge" elnevezést kezdték használni, mivel nagyrészt a muzsika különleges légköre volt az új hangzás legfőbb zenei jellemzője.

2009-ben Jim Martin a Terrorizer magazinban így kommentálta a Neurosis '96-os "Through Silver in Blood" albumát:

Gyakorlatilag feltalálták a post-metal műfajt.

A korai 2000-es években összesen három lemez jelent meg ebben a műfajban, a '97-ben megalakult Isis zenekartól az "Oceanic" (2002), a '98-ban létrehozott Cult of Luna bandától a "Salvation" (2004), és a 2001-ben összeállt Pelican együttestől az "Australasia" (2003). (Klikk a képre!) A felsorolt albumok segítségével fejlődhetett tovább és teljesedhetett ki a post-metal, és ezek révén válhatott a manapság ismert eklektikus műfajjá.

Aaron Turner, az Isis zenekar énekes-gitáros frontembere és a Hydra Head Records lemezkiadó tulajdonosa úgy jellemezte a műfajt: "thinking man's metal", azaz "a gondolkodó ember metal-ja". Ezzel a kijelentésével demonstrálta az irányzat kapcsolatát az avant-garde metal műfajjal, valamint azt, hogy zenekara próbál távol maradni az általános metal konvencióktól.

Aaron Turner így emlékezik vissza a kezdetekre:

Olyan kísérletezős bandák, mint a Melvins, a Godflesh és a Neurosis fektették le a zenei alapokat számunkra [...], és ennek a beazonosítható származásnak mi is részei vagyunk.

Trevor de Brauw, a Pelican együttes gitárosa így vélekedik:

Van affinitásunk a metalhoz, de nem hiszem, hogy a Pelican egy metal banda. Így amikor az emberek azt mondják ránk, hogy instrumentális vagy post-metal vagy metalcore vagy bármi más, értem, hogy miért mondják ezt, de gyakran még sem érzem túl közelinek a kapcsolatot ezekkel [...], szerintem a mi zenénkben több a hasonlóság a punkhoz és hardcore-hoz.

A '89-ben összeállt Helmet zenekar munkáit még erőteljes jazz, zaj-zenei és hardcore hatások befolyásolták, de ezek kevésbé volt radikálisak, mint az egy évvel később megalakult Tool banda művei. A Helmet brigád "Meantime" (1992) és "Betty" (1994) albumaira gyakran tekintenek úgy, mint amik "kimaradtak a heavy zenék köreiből", és mégis ezeken jelent meg a későbbi post-metal alapját jelentő 5/4-es Drop-D power-groove hangzás. A változás egyik fontos oka a kreatív zenei fejlődés volt, amivel kapcsolatban Aaron Turner kiemeli, hogy például a Napalm Death (grindcore), vagy a Beastie Boys (hardcore punk/hip-hop) zenekarok közvetlenül nem vonták hatásuk alá saját együttese (Isis) stílusát, de azok zenei irányultsága és újító szelleme, sok művész zenei látókörét bővítette a '90-es évek elején. Ennek hatására a korai '90-es években rengeteg zenész érzett elkötelezettséget kísérletezés iránt, és sok banda indult el a zenei felfedezések útján.

Annak ellenére, hogy a Neurosis és a Melvins zenekarok jóval korábban tűntek fel, bizonyos hangzásbeli jellemzőik beleillettek a post-metal műfajba. Az ezredforduló utáni időszak még a fejlesztés és a formálódás jegyében telt, és a kritikusok csak utólag visszatekintve gondolják úgy, hogy az Isis csapat 2002-es "Oceanic" albuma fogalmazta meg azokat a definíciókat és konvenciókat, amik tisztázták a műfaj körüli homályos foltokat. Többen azt is fontosnak tartották kiemelni: Habár az Isis zenekarnak komoly szerepe volt post-metal jelenlegi arculatának kialakításában, a bandák egy része már azelőtt is használta ezeket a stílusjegyeket, mielőtt az Isis népszerűsítette volna a műfajt. A 2000-es években sok új post-metal zenekar tűnt fel, illetve a régi bandák közül is néhányat magával ragadott az erősödő zenei irányzat, közéjük tartozik Európából a Callisto (2001), a Rinoa (2007), a Musth (2006), a "The Ocean" (2000), a Jesu (2003), a Burst (1993) és az Amenra (1999) későbbi munkái, a Les Discrets (2003), és Amerikából/Kanadából a Battle of Mice (2005), a Nadja (2003), a Rosetta (2003), a Kayo Dot (2003), a Hands (2007), a Mouth of the Architect (2003), a Minsk (2002), a Nanda Devi (2008), a Buried Inside (1997) későbbi munkái, a "A Hope for Home" (2006), a Red Sparowes (2003) és a Russian Circles (2004).

Műfaji jellemzők
Egy tipikus post-metal zenekar énekesből, basszusgitárosból, billentyűsből, dobosból, és két vagy három(!) gitárosból áll. Az egész zenei hangzás általában mély tónusú, a basszus nehéz és hangsúlyos, a gitárok többnyire "B" vagy mélyebb hangolásúak, ezzel jellemzőik a héthúros gitárokkal megegyező. A dalok "felfejlődése", a crescendo^* és a climax^** technikákra épül, akár egy zenén belül mindkét módot felhasználva.

^*Crescendo
A dal egyre növekvő hangerővel, fokozatosan erősödő dinamikával történő előadásmódja. Ez többnyire együtt jár a dallam irányának módosulásaival, azaz a felfelé törő dallam mellett az zene dinamikája is fokozódik, míg a lefelé irányuló dallamot halkuló (decrescendo) hangerő kíséri.

^**Climax
Legáltalánosabb megközelítésben fokozást jelent. Rendszerint egy önmagában zárt dallamrészlet ismétlődését kísérő fokozatos hangmagasságbeli emelkedést nevezik climaxnak. (A climax szó egyébként csúcspontot, tetőpontot (néha orgazmust) jelent, csak a magyarban nevezik emígyen a "változó" kort.

Huh! Órákig kutattam, mire ezekről a technikákról értelmes, felfogható leírást találtam a Neten, és addigra a férfi- és a női klimax minden tünetét magamon éreztem! (De sajnos orgazmusom az nem volt!)

A post-metal egyedi hangzása az egyszerű és ismétlődő riffekre, az alapoktól a csúcspontig (climax) tartó fokozatos és masszív "felfejlődésre" épít. Az erős érzelemkeltő hatás származhat a masszív és erőteljes zúzásból ugyanúgy, mint a lágy és megnyugtató részekből. A dalokban a metal és a post-rock jegyek szinte a sötétség és a fény kölcsönhatását szimbolizálják, a metal műfajból származó torzított gitárhangzás és a hörgő, torokhangú ének áll szembe, a post-rock irányzatból érkező tiszta instrumentalizmussal. A darabok általában lassú vagy középtempósak, gyakran igen hosszú játékidejűek, a zenészek többnyire kerülik a disszonanciát, emellett sokkal inkább az akkord váltásokra fókuszálnak, mintsem a szólógitár shred és riff rohamokra (ezek jórészt hiányoznak is a post-metal dalokból). A zenészek a lassabb heavy riffekkel érzéseket és érzelmeket idéznek fel, amiket mély és nehéz atmoszférikus hangzásba sűrítenek, ezek súlyosságát -éles kontrasztként- megnyugtató ambient részekkel csillapítják. Az ilyen motívumokban érezhető leginkább a post-rock hatása, és talán ezek miatt az egyezőségek miatt tartja úgy sok kritikus, hogy a post-metal a hangzás terén, metal származása ellenére közelebb áll a post-rock műfajhoz. A metal műfajok közül leginkább a doom (sludge, drone), a stoner, ritkábban a gothic, a black és a death hatásai fedezhetők fel. A hangzásbeli ellentétek alkalmazására jó példa az Isis banda 2004-es Panopticon korongja, amin a nyugodt és dallamos post-rock részek, újra és újra beleütköznek a post-metal agresszív torzítású, egyre fokozódó sorozataiba. Ugyanilyen struktúra hallható a Pelican zenekar 2005-ös második albumán (The Fire in Our Throats Will Beckon the Thaw). A zenészek arra összpontosítottak, hogy a dalszerkezet fokozatosan fejlődjön fel, egyre növelve a zene által kiváltott érzelmi reakciót. A post-metal műfajban a vokál többnyire eléggé visszafogott, de az sem ritka, hogy teljesen hiányzik az ének, és az együttesnek nincs is énekes tagja (pl. Pelican, Russian Circles, Red Sparowes zenekarok). Előadásmódját tekintve a doom és a death metal erőteljes hörgős stílusát követi, ez párosulhat mély morgó vagy kemény üvöltő, illetve tiszta énekkel is, de a "takarékos" üzemmód azt jelzi, hogy az ének nem kap túl nagy hangsúlyt ebben a műfajban. A 2000-es évek második felétől kezdve a borultabb zenekarok egyéb irányzatok hatásait is felhasználják műveikben, így a dalokban pl. noise-rock, screamo stb. elemek is feltűnhetnek.

Kritikák a műfaj elnevezésével kapcsolatban
Mivel ez egy viszonylag új műfaj, és egyelőre csak relatíve kevés előadóművész és zenekar képviseli, a kritikusok és a hallgatók részéről időnként felmerül az a kérdés, hogy szükség van-e teljesen független műfajba sorolni a stílust, vagy nem. A kétkedők egy része szerint teljesen felesleges külön kategóriába vonni az irányzat együtteseinek nagy részét, mivel túl sok elemet tartalmaznak olyan létező zenei műfajokból, mint a doom metal, a progressive metal, a sludge metal vagy a stoner metal. Mások azt állítják, hogy ezek a felhasznált elemek olyan változtatásokon estek át, vagy felhasználásuk módja olyan egyedi módon történt, melyek már túlmutatnak az eredeti műfaj(ok) határain, ezért teljesen jogos egy egységes, a többitől megkülönböztető műfaji besorolás használata.

Különleges, új hatású és hangzású műfaj a post-metal. Nem túl ismert, nem dönt rekordokat, sokan nem is tudnak a létezéséről, de egyedi "ízvilága" olyan, mint egy csepp édesvíz a sós tengerben.