Viking Metal

A viking metal nem tekinthető önálló zenei műfajnak, mivel hangzása a heavy metal egyéb alstílusaiból építkezik. Ezek közé tartozik a folk metal, a black metal, a death metal, a power metal, de zenekartól függően más irányzatok is beleférhetnek. A stílus kialakulása a '90-es évek tájékára tehető, amikor a Bathory (1983) nevű black metal banda zenei stílusa folkosabb irányba terelődött, a sátánista dalszövegeket viking tárgykörűre cserélték, és ezzel az átalakulással ők váltak az új irányzat úttörőjévé. Az események alapján kijelenthető, hogy a klasszikus viking metal igazából folk-black, de a jelenlegi viking metal csapatok által használt zenei stílustár eléggé kibővült. Annak ellenére, hogy korábban a művekre erős hatással volt a skandináv népzenei stílus, napjainkban a "viking" jelző tekintetében már nem is igazán a zenei rész a mérvadó, sokkal inkább a dalszövegek tartalmi része, továbbá a hangulat az ami meghatározó. Ahány viking metal zenekar, annyiféle szövegvilág, de az általános témák közé tartozik a pogány germán/viking kultúra, az északi mitológia, a kereszténység megvetése, és ezzel együtt az ősi pogányság dicsőítése. Megjegyzendő, hogy a pagan metal illetve a viking metal fogalma nem egészen fedi egymást. A pagan (pogány) metal egy nagyobb halmaz, melybe beletartozik minden olyan metal irányzat, amelyek egy adott kultúra vagy régió kereszténység előtti hagyományaival foglalkozik. Úgy is fogalmazhatunk, hogy minden viking metal pagan metal, de nem minden pagan metal viking metal is egyben. Például az orosz Pagan Reign (1997) a népies hatások miatt zeneileg abszolút illeszkedik a műfajhoz, de mivel dalszövegeinek témái a szláv mitológiát járják körül, ezért a banda által képviselt irányzat nem nevezhető viking metalnak.

Jellemzők

A tradicionális viking metal gyakran zajos, kaotikus, és sokszor szomorú dallamú billentyűs hangszerek játékával átszőtt stílus. A zene a black metalhoz hasonlóan rideg, sötét és súlyos megszólalású, de a művészek és a rajongók szerint a dalok általában pozitív kisugárzásúak.

Johannes Jonsson író úgy fogalmazta meg, hogy a "lassú black metal és az északi folk zene alkotta meg a folk metalt is". Hasonlóan a folk metal együttesekhez, a viking metal zenekarok is használnak akusztikus, valamint nem szokványos zenei eszközöket a hagyományos metal elemek mellett, de a folkkal ellentétben ebben a műfajban ez jóval ritkább. Az énekstílus a tiszta hangokat ötvözi a black metalra jellemző károgó, és időnként a death metalból származó üvöltő vagy hörgő stílussal, de közkedvelt a mély, operai ének és a kórusban történő előadásmód is. A zene a témához illően igen gyakran epikus, hosszú és hangulatos, a zenészek a régmúlt atmoszféráját szakértő módon varázsolják a hallgatók fülébe. A szövegeket áthatja a természet szeretete, és ebben az irányzatban nem meglepő az akár fél órás dal sem. A gitárjátékra a "vágtató" riffek jellemzőek, ezeket a basszusgitár és a dob ritmikája támogatja, az összhatást pedig sokszor a drámai, himnusz-stílusú billentyűs kíséret fokozza. A rideg és szomorú hangzást alkalmanként hegedű, furulya vagy kürtszó teszi átütőbbé.

A világ minden táján működnek viking metal bandák, de leginkább a skandináv (például finn, svéd, norvég) régió zenekarai játszanak viking metalt.

Tematikáját tekintve a viking metal széles körben alkalmaz black metal elemeket, de azzal ellentétben sokkal inkább pogány és északi történeti szövegeket, képanyagokat használ, mint keresztény-ellenes vagy sátáni témájúakat. A viking metal egyesíti a black és death metal elterjedt szimbólumait az erőszak diadalával, a fegyvereken és csatatereken keresztül bemutatott hiper-férfiasságal, az ősi gyökerek iránti érdeklődéssel -különösen a kereszténység előtti viking mitológia örökségével-, és a csodálatos északi tájak képeivel. Azonban néhány zenekar, például a svéd Sorhin (1993) dalai tartalmaznak sátánista black metal elemeket is, de alapvetően a népies témák jellemzőek. A vizuális média, úgymint a lemezborítók festményei, a zenekarok fotói, a weboldalak formatervei és a forgalmazott tárgyak, szintén a sötét és erőszakos viking múltat elevenítik fel.

A black metalos alapjegyekkel éles ellentétben áll az 1992-ben megalakult svéd Amon Amarth brigád zenei stílusa. Ez a csapat inkább a melodic death metal hangzására épít, lehengerlően dinamikus és brutális riffek valamint dallamosabb részek váltják egymást, melyekre Johan Hegg énekes pincemély, mennydörgő, hörgő éneke teszi fel a koronát. Az ő zenéjükben nyoma sincs a szomorúságnak, a lelkesítő és kegyetlen hangzás mellé társított dalszövegekből a skandináv mondavilág, a viking istenek, a harcosok és a hősök, a véres csaták, a hadjáratok és a hódítások zúdulnak a hallgatókra.

Az agresszió és a barbár őserő ilyen mértékű behatására, az ember szíve szerint barátaival karöltve, jókora szarvakkal díszített viking sisakba és vik-ingbe öltözve, Odin isten támogatását élvezve hajózna fel-alá a...a...a... Balatonon, ott időnként kikötve, pogány hordaként indítana hadjáratokat a halálra rémült strandolók ellen, majd javaik és lányaik erényének elvétele után, hatalmas kupákkal koccintva, viking népdalokat énekelve, és harci bárdokkal integetve búcsúzna el az elképedt áldozatoktól. Ez "némileg" visszavetné a balatoni turizmust, de nagyon zsír muri lenne!

Aaron Patrick Mulvany "Az egykor elveszett büszkeség újraélesztése" című disszertációjában azt írta:

Míg a heavy metal sok történeti leírása olyan módon aposztrofálja az okkultizmust mint egy oda nem illő divatot, a viking metal zenekarok "igen egyedi megközelítést használnak, amely szabályozza nemcsak a dalszöveg választást és az albumok képi elemeit, hanem gyakran a megkomponált számok stílusirányzatát is. A viking metal irányzatot manapság már kevésbé érintik az olyan hangzásbéli elemek mint a hagyományos hangszerek és a népies dallamok. Ehelyett a viking zenekarok eszközei főként a skandináv mitológia használatára -mint dalszövegi forrásra- korlátozódnak, melynek célja, hogy felidézze a kor hangulatát. Bár a legtöbb viking metal banda az ősi legendákból csak szöveges elemeket kölcsönöz, néhány zenekar népzeneileg is felidézi a vikingeket. Szemben a folk metal bandákkal, melyek más mitológiából is merítenek ötleteket, azok akik csak az északi mondavilág szövegeit használják, nem rendelkeznek olyan zenetörténeti példákkal, amelyekkel növelni tudják a kor illúzióját. Ez ahhoz vezetett, hogy létrejött egy történelmi szempontból pontatlan viking zene, amit több metal műfaj jegyeivel ötvöznek, és ezek segítségével idézik meg a kor szellemét.

A pogányság és a keresztény-ellenesség

David W. Marshall tanulmánya szerint, míg a kereszténység megszállott és szélsőséges gyűlölete megszokott norma a black és death metal zenekaroknál, de a Bathory és az 1990-es évek későbbi szakaszában sok együttes és rajongó elfordult a sátáni eszméktől -amely elsődleges ellensége a kereszténységnek-, és helyette a viking Odin-ba helyezték hitüket. Sokan csatlakoztak az Ásatrú-hoz (skandináv újpaganizmus), ami a black metal által elfogadott és szorgalmazott "vallás", melynek hívei militánsak, vadul hazafiasak és rasszisták. A kereszténységet erőszakkal terjesztett külföldi befolyásnak és olyan rossz dolognak tekintik, amit helyre kell hozni. Marshall kijelenti, hogy az ideológia néhány követője kellően motivált lehet abban, hogy cselekedjen, és példaként említi Varg Vikernes szörnyű templomégetési tetteit. Miközben elismeri, hogy a legtöbb zenekar vagy rajongó nem megy el ilyen messzire, állítja, hogy van egy rejtett beszivárgása a rasszizmusnak, a nacionalizmusnak és az antiszemitizmusnak a színtérre. Azonban számos olyan zenekar mint az Enslaved (1991) és az Einherjel (1993), csak egyszerűen a viking és a északi mitológia után mutat érdeklődést, és teljes egészében elutasítják a sátáni eszméket, továbbá dalaikban szinte kizárólag skandináv témákat dolgoznak fel.

Történelem

A Led Zeppelin (1968) dalszövegeiben tűntek fel először a viking és más híres pogány istenekkel foglalkozó témák, de a Black Sabbath (1969) dalaiban is előfordult néhány, a későbbi viking metal stílust inspiráló motívum (pl. mély hangú kórusének). Már Yngwie J. Malmsteen 1985-ös "Rising Force" albumán is megjelent a viking témakör, sőt, a következő évben kiadott "Marching Out" lemezén az egyik szong címe "I Am a Viking", azaz "Viking vagyok" volt, de megemlíthető a Manowar (1980) power metal harci alakulat is, hiszen sok esetben dalaiba foglalták a viking harcosokat. Természetesen ezeknek a korai viking motívumoknak semmi köze a később elinduló irányzathoz, de a viking zenei témákat boncolgató szaksajtó szívesen emlegeti őket, hogy "bezzeg", "bizony-bizony, és "lám-lám".

Annak ellenére, hogy néhány kritikus a svéd Heavy Load (1976) formációt az 1983-as "Stronger Than Evil" dala alapján úgy jellemezte mint az első viking metal bandát, a műfaj gyökerei sokkal inkább az '80-as évek végére, a skandináv metal helyszínére, különösen a death és black metal színtérre vezethetők vissza. Ebben a közegben egyértelműen a 2004-ben elhunyt zenei géniusz Quorthon (Thomas Börje Forsberg) által 1983-ban alapított Bathory zenekar jelentette a kiindulópontot.

'84-ben megjelent névadó első nagylemezük sokak szerint az első black metal felvétel volt. Néhány év black metal praktizálás után megváltozott a banda zenei érdeklődése, ennek hatásaként folk elemek jelentek meg zenéjükben, és az 1988-ban kiadott "Blood Fire Death" című korongjuk már két viking korral foglalkozó nótát is bemutatott ("A Fine Day to Die", és a "Blood Fire Death").

Eduardo Rivadavia az Allmusic-tól azt írta, hogy ezek a dalok voltak a viking metal első alapmintái. Ezt követte 1990-ben a "Hammerheart" nagylemez megjelenése, ami teljesen a vikingeknek szentelt konceptalbum volt. A kritikusok egyöntetű véleménye szerint ez a korong mutatta meg a világ számára, mi is az a viking metal. Ekkorra a zenekar már teljesen elfordult a black metal sátáni eszmerendszerétől, és szinte fejest ugrott a viking mitológiába.

Quorthon, a Bathory alapítója azt mondta, hogy ez a lépés szándékos volt, a következő okok miatt:

Azt a személyes következtetést vontam le, hogy az egész sátánista téma egy kicsit hamis. Átverés, ami másik átverést szül. A keresztény egyház az a nagy intézmény, amit sátánista szövegekkel próbálnak támadni. Mióta a történelem lelkes rajongója vagyok, természetes lépés volt a részemről, hogy találjak valamit a történelemben, ami fel tud váltani olyan dolgokat, mint például az élet sötét oldala. És mi lenne egyszerűbb és természetesebb, mint hogy foglalkozzunk a viking korszakkal?" (Quorthon, Liner notes of Blood on Ice)

A Bathory viking metal zenéjét Wagneri hosszú eposzok, hivalkodó megállapítások, kórusban énekelt dalok, és a háttérből szóló billentyűs kíséretek jellemezik.

Mulvany megjegyzi:

A 90-es évek Bathory kiadásai voltak a kezdetei egy viking trend kialakulásának, amely lassan formálódott, és az elején egy kicsit zavaros volt. Például az Abigor black metal banda a "Nachthymnen" című albumán viking témákat is felvonultatott, ennek ellenére a lemez első számáról még azt mondták: "ezt a művet nem úgy kell elképzelni mint egy közelgő viking trend része". Az Abigor úgy látta, hogy a viking tendencia ténylegesen körülöttünk zajlik, továbbá még nagyobb igazság, hogy a black metalt gyakran úgy definiálják, mint egy folk hatásokat követő műfajt. A népies elemek inkább a dalszövegekre és a zenei motívumok felidézésre vonatkoznak, mint a történeti pontosságra.

1991-ben megalakult a norvég Enslaved csapat, akik Mulvany szerint "talán az első igazán" viking metal banda. 1994-ben érkezett meg "Vikingligr Veldi" című debütáló albumuk, amely sok dallamot kölcsönzött a skandináv etnikumú folk zenékből, még hitelesebbé téve az ördögien gyors tempójú black metalt. A Bathory ihlette Enslaved banda azt tűzte ki céljául, hogy olyan viking metal zenét csináljon, ami "felidézi Norvégia legendáit és régi hagyományait anélkül, hogy támadná a kereszténységet a saját maga által megteremtett Sátán révén". Második albumuk a "Frost" szintén 1994-ben jelent meg, és ez a kiadás is fontos mérföldkőnek számított a színtér életében. A viking témák, a pengeéles gitárjáték, a blast beat dob ritmustechnika, és a hangszerelés összetett struktúrái, bőséges harmóniákat és időbeli változásokat eredményeztek. Az Enslaved-et azóta úgy ismerik el, mint a műfaj egyik útmutató művelőjét.

A Bathory és az Ensalved mellett más zenekarokat is sokat tettek a mozgalom elindításáért. A Mortiis-t (1992) -ami eredetileg egy egyszemélyes project, az Emperor (1991) egykori basszusgitárosa Håvard Ellefsen próbálkozása volt-, már úgy nevezték, mint "Egy nélkülözhetetlen erő Norvégia epikus viking metal hangzásában". Ideológiailag Varg Vikernes projektje a Burzum (1991) segítette megihletni a viking metal színteret -Vikernes erős rasszista, nacionalista, és anti-zsidó-keresztény hitén és vágyán keresztül- arra, hogy visszatérjen a pogánysághoz.

Egyéb népszerű viking metal zenekarok: Amon Amarth (1992), az Einherjer (1993), a Moonsorrow (1995), a korai Sólstafir (1995), a Helheim (1992), a Forefather (1997), a Thyrfing (1995), a Windir (1994), a Darkwoods by Betrothed (1994), a King of Asgard (2008), a Baldrs Draumar (2008), a Fimbultyr (2005), az Ancient Rites (1988), a Forlørn (1992), a Månegarm (1995), a Vanir (2009), a Skálmöld (2009), és a Graveland (1991) '97 utáni munkái. Külön meg kell említeni a hazai Kylfingar zenekart, akik északi hatású folk/viking metal zenét játszanak, ugyanazzal a varázslatos dallamvilággal, pogány, harcias dalszövegekkel és extrém énekkel, ahogy azt a nemzetközi vezető bandák teszik, de dalaikat magyar nyelven adják elő. Tényleg fantasztikus csapat, igazi viking hungarikum!

A skandinávián kívüli színtér

Gyakorlatilag az összes viking metal banda azt vallja, hogy ők bizony a vikingek leszármazottai. A viking metal műfaj -Skandináviából kiindulva-, elsősorban olyan területeken terjedt el, melyek történelmileg is a vikingek fennhatósága alá tartoztak (például Anglia, Oroszország, Normandia), és a színtér Észak-Európa olyan részeire is átterjedt, amelyek egyesítik a közös germán történelmi örökséget (például Németország és Ausztria). Az Egyesült Államokban és Kanadában vannak olyan viking metal zenekarok, akik büszkén állítják hogy viking származásúak, mivel őseik közvetlenül Skandináviából vagy Anglián keresztül érkeztek az Újvilágba.

A viking metal irányzat folyamatosan növekvő népszerűségnek örvend, sorra alakulnak a különböző heavy metal műfajok hangzásvilágát felhasználó, de a viking témákra fókuszáló bandák. A színtér növekedését az is segíti, hogy a metal közösség is egyre inkább elismeri a stílus eredményeit.