Fizikai megnyilvánulások

Az élő előadások közben sok metalzenész és számos rajongó headbang-el -ami a fej ritmikus rázását jelenti-, melynek látványos megjelenését a hosszú haj még inkább kihangsúlyozza. Az ördögszarv vagy ördögvilla mutatása is igen népszerű, amit az ökölbe szorított kézen feltartott mutató- és kisujj segítségével jelenítenek meg. Ennek elterjedése leginkább Ronnie James Dio énekes nevéhez köthető, aki 1979-ben a Black Sabbath zenekarba kerülésekor, a korábbi vokalista Ozzy Osbourne által gyakran alkalmazott és a "V" betűt formázó "béke" szimbólumától akart valami eltérőt használni. Ronnie gyermekkori élményeit idézte fel, amikor is a rendkívül babonás olasz származású nagymamája előszeretettel mutogatta az ördögszarv gesztust bármire, amire vissza akarta fordítani a "rontást". Olaszul "malocchio"-nak (mal=rossz occhio=szem) nevezte ezt az ártó mágiát, ami az angol nyelvterületeken "the evil eye", a magyar nyelvben pedig a "szemmel verés" kifejezésként ismert. A "szarvak" az első Dio-val megtartott Black Sabbath koncertek után váltak híressé, később pedig a heavy metal rajongók "maloik" néven sajátították ki, utalva az eredeti "malocchio" elnevezésre. Ezzel szemben Gene Simmons a KISS-ből azt állítja, hogy ő volt az első, aki koncerten mutatta be ezt a kézmozdulatot (1974 november 14-én a Hotter Than Hell turné egyik állomásán), ráadásul az 1977-es "Love Gun" című nagylemez borítójának fotóján az ördögszarv szimbólumot mutatva pózol. Viszont ha a fotókon és lemezborítókon történő megjelenéseket is figyelembe vesszük, akkor a Beatles '66-os "Yellow Submarine" kislemezének borítóján John Lennon rajzfilmes illusztrációja szintén az ördögszarvat mutatja, csakúgy, mint a Coven rockzenekar tagjai, az 1969-es "Witchcraft Destroys Minds And Reaps Souls" nagylemezük hátsó borítóján.

Ronnie James Dio a metal-rules.com online magazin kérdésére így válaszolt:

Nagyon kétlem, hogy én lennék az első, aki ezt csinálta. Az olyan volna, mintha azt mondanám, hogy én találtam fel a kereket, biztos vagyok benne, hogy valaki már valahol máshol csinálta ezt. Úgy gondolom, inkább úgy kellene fogalmaznod, hogy én hoztam divatba. Olyan sokszor használtam, hogy a védjegyemmé vált.

Sam Dunn kérdésére a "Metal: A Headbanger’s Journey" című dokumentumfilmben pedig ezt mondta:

Hogy feltaláltam volna? Dehogy! Mélységet adtam neki és előtérbe helyeztem.

Úgy tűnik, akár tudatosan akár nem, az ördögszarv kézmozdulatot már mások is használták R. J. Dio előtt, de ő tette igazán népszerűvé, és neki köszönhető, hogy napjainkra ez a gesztus a legfontosabb rock/metal tisztelgéssé vált.

A metal koncertek közönsége nem a szokásos módon táncol; Deena Weinstein szociológus vitatja, hogy ez a főleg férfiakból álló hallgatóság és az "extrém módon heteroszexuális világnézet" miatt lenne. Weinstein két alapvető testmozdulatot figyelt meg, amelyek a táncot helyettesítik: a fejrázás és a karlengetés, mely egyszerre az elismerés jele és a ritmust követő mozdulat. A metal rajongók között népszerű a léggitározás, mind koncerten, mind az otthoni zenehallgatás közben. További jellemző közönségakciók a koncerteken a színpadmászás (stage diving), a tömegszörfözés (crowd surfing), a moshingnak (nálunk pogózásnak) nevezett kaotikus lökdösődés, és az ördögszarvak felmutatása.

"Circle-pit" / "Mosh-pit" és a "Wall of Death"

A circle-pit vagy mosh-pit (erőltetett magyar fordításban: kör-gödör vagy pogóverem) a hardcore punk és heavy metal koncerteken gyakorolt ugráló, egymást toló-lökdöső "mosh" nevű feszültséglevezető tánc része. Említik még "HP Dance" azaz, "HardPogo tánc"-ként is. Az angol nyelvterületen elterjedt "moshing" kifejezéssel szemben nálunk inkább pogózásnak hívják -ezért a magyar nyelvben maga a "pit", "pogógóc"-ként vagy "pogóverem"-ként is ismert-, míg ők csak a szimpla egymásnak ugrálást nevezik "pogo"-nak. A circle-pit bárhol kialakulhat a tömegben, de többnyire a színpad közelében jön létre. Egy valaki nyitja meg a "gödröt", és a többiek kitárt karral vagy nyújtott lábbal forogva tágítják a kört addig, amíg kitisztul a tér körülöttük. Ekkor veheti kezdetét az ugráló-lökdöső-csapkodó agresszív tánc, ami többnyire egy malomkerékhez hasonlító kavargó-örvénylő őrületként tetőzik. A mosh még extrémebb eseménye a "Wall of Death" azaz a "Halál fala", amiben a résztvevők két részre válnak szét, így egymással szembeállva néhány méternyi üres "fal" alakul ki a két tömeg között, majd vezényszóra teljes erőből egymásnak rohannak. Az alkalmankénti ütközések és a tánc első látásra szabálytalan volta miatt külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a táncolók egymást lökdösik, illetve verekednek, de ez nem így van. A pogózás célja a zenére való közös ugrálás, tánc öröme és nem a lökdösődés. Esetleges sérülések történhetnek, de ritkák. A pogo durvább fajtái is előfordulhatnak (például pig-pogo, slamdance), ahol a táncolók többet ütköznek, de szándékos ütések és rúgások itt is tabunak számítanak, továbbá a komolyabb sérülések itt is ritkák. A pogo íratlan szabályai szerint a gyengébbekre tekintettel kell lenni, azokat a pogózókat, akik elestek, fel kell segíteni. Nagyobb koncerteken megfigyelhető, hogy baleset során azonnal védelmi kör alakul ki a földön fekvő körül és az elesettet felsegítik. Az arc vagy más érzékenyebb testrészek véletlen megütése után a két fél rövid szemkontaktussal vagy hasonló gesztussal jelzi, hogy "minden rendben". Ezeknek a gesztusoknak az elmaradása gyakran durvább pogózásra való kihívást jelent. Egyes hardcore punk vagy thrash metal koncerteken a pogózás brutálisabb fajtái alakulhatnak ki (például violent dancing), ahol a sérülések értelemszerűen gyakoribbak.

 

Értékelés: 
Átlag: 4.3 (4 szavazat)