A dalszövegek tematikája

A heavy metal zenekarokat gyakran bélyegzik sátánistának dalszövegeik miatt

A Black Sabbath és az általuk inspirált sok-sok együttes a dalszövegekben "olyan mértékben koncentrálnak a sötét és nyomasztó témákra, amire korábban nem volt példa a popzene egyéb formáiban", állítják David Hatch és Stephen Millward kutatók. Ők a Black Sabbath 1970-es, "Paranoid" című albumát hozzák fel példaként, amelynek olyan dalai, mint a címadó "Paranoid" vagy a "Fairies Wear Boots" sérült személyiségekről szólnak (előbbi a paranoia, utóbbi a drogozás hatásait boncolgatja), míg más dalok szélesebb körű problémákkal foglalkoznak, mint a háború és a halál témája, a "War Pigs" és a "Hands of Doom" dalokban. A nukleáris pusztítás témája később olyan dalokban került elő, mint a "2 Minutes to Midnight" az Iron Maiden-től, vagy a "Killer of Giants" Ozzy Osbourne-tól. A heavy metal műfajban túlsúlyban van a halál témája, mely rendszeresen felbukkan a dalszövegekben, még ha elég különböző módokon is, ahogy azt a Slayer vagy a W.A.S.P. példája mutatja. A death metal és a grindcore legextrémebb formái agresszív és véres dalszövegekkel operálnak.

A műfaj blues-gyökereiből eredően egy másik fontos téma a szex, amelynek vonala a Led Zeppelin kétértelmű dalszövegeitől a szókimondóbb glam és nu metal együttesekig terjed. A szerelmi tragédiák állandó témák a gothic és doom metalban, akárcsak a nu metalban, ahol még a fiatalkori szorongás foglal el központi helyet. A tradicionális heavy metal dalokban gyakran különös, fantasy-ihlette dalszövegek szerepelnek, elrugaszkodva a valóságtól. Az Iron Maiden dalszövegei például nagyon gyakran mítoszok, regények, és versek alapján íródnak, mint például a "Rime Of The Ancient Mariner", ami egy Samuel Taylor Coleridge költeményre épül. A Led Zeppelin dalszövegei gyakran utalnak a Gyűrűk Ura történetére, vagy egyéb mítoszokra és néphagyományokra, ahogy a "The Battle Of Evermore", az "Immigrant Song", a "Ramble On", a "No Quarter", és az "Achilles Last Stand". Az 1980-as évektől kezdve, a thrash metal felemelkedésével és az olyan dalok, mint az "...and Justice for All" (Metallica), vagy a "Peace Sells... but Who's Buying?" (Megadeth) felbukkanásával egyre több metal dalszövegben szerepel társadalomkritika. Az olyan alműfajok, mint a death metal, a black metal, vagy a progresszív metal gyakran foglalkoznak filozófiai mondanivalókkal.

A heavy metal szövegi tematikája régóta célpontja a kritikáknak. Jon Pareles, a The New York Times kritikusa szerint "a heavy metal témája egyszerű, és látszólag univerzális. Hörgésekkel és sóhajokkal, félirodalmi dalszövegekkel egy határtalan bulit celebrál... a zene nagy része pedig stilizált és formalizált". A zenekritikusok gyakran tartják a metal dalszövegeket éretlennek és banálisnak, mások pedig a nőgyűlölet és az okkultizmus támogatását kifogásolják. Amerikában az 1980-as években a PMRC petíciót nyújtott be a Kongresszusnak, hogy szabályozza a könnyűzenei piacot a nemkívánatos dalszövegek miatt, különös tekintettel a heavy metal dalokra. 1990-ben két fiatal rajongó szülei az amerikai bíróságon beperelték a Judas Priest zenekart, azzal a váddal, hogy a fiaik öt évvel korábban azért kíséreltek meg öngyilkosságot elkövetni, mert egy Judas Priest dal tudat alatt ezt sugallta nekik. (Az egyik áldozat életben maradt, de a lőtt sebtől arca súlyosan roncsolódott). Habár az ügy hatalmas médiavisszhangot váltott ki, végül ejtették a vádat. Néhány muszlim többségű országban a hivatalos álláspont szerint a heavy metal a tradicionális értékeket fenyegeti. Az olyan országokban, mint Marokkó, Egyiptom, Libanon és Malajzia, metalzenészeket és rajongókat tartóztattak le, és börtönöztek be.

Értékelés: 
Átlag: 4.7 (3 szavazat)