Kialakulása és korai népszerűsége (1960-as évek vége, 1970-es évek eleje)

1968-ban a hangzás, ami heavy metal néven lett ismert, kezdett összeérni. Sok kutató és rajongó a Blue Cheer által feldolgozott Eddie Cochran klasszikust, az 1968 januárjában megjelent "Summertime Blues"-t tartja az első heavy metal dalnak. Júliusban három korszakalkotó felvétel jött ki: a Steppenwolf-tól a "Born to Be Wild" a tipikus heavy metal dalszöveg őseként; a Yardbirds-től a "Think About It" dal – az együttes utolsó kislemezének B-oldaláról – Jimmy Page gitáros játékával, mely előrevetítette azt a fémes hangzást, ami hamarosan hírnevet szerzett neki; és végül az Iron Butterfly-tól az "In-A-Gadda-Da-Vida" album, a 17 perces címadó számmal, mely nagylemez az egyik első számú jelölt a legelső heavy metal album címre. Augusztusban a "Revolution" dal kislemez változata a The Beatles-től, a maga erőteljes gitár- és dobhangzásával új standardokat állított fel a torzított megszólalás terén a sikeres előadók között.

A Jeff Beck Group - melynek vezetője Jeff Beck, éppen Page elődje volt a Yardbirds gitárosi posztján - ugyanabban a hónapban jelentette meg bemutatkozó albumát, és így a "Truth" szintén jelölt a legelső heavy metal album címre. Októberben adta első koncertjét Page új együttese, a Led Zeppelin. Novemberben a Dave Edmunds gitárossal felálló Love Sculpture kiadta a "Blues Helping" lemezt, rajta Hacsaturján Kardtáncának ("Sabre Dance") lüktető, agresszív átiratával. Szintén ugyanebben a hónapban jelent meg a Beatles úgynevezett "Fehér Albuma", melyen a "Helter Skelter" hallható, az egyik legsúlyosabb hangzású dal, amit vezető együttes addig kiadott. 1969 januárjában jelent meg a Led Zeppelin bemutatkozó nagylemeze és a 10. helyig jutott a Billboard lemezeladási listáján. Júliusban a Led Zeppelin a Cream-ihlette, de nyersebb hangzású Grand Funk Railroad power-trióval játszott az Atlanta Pop Fesztiválon. A következő hónapban egy másik Cream-gyökerű power-trió, a Mountain adott egyórás műsort a Woodstock-i fesztiválon. Ősszel a Led Zeppelin II első helyig jutott és az album kislemeze, a "Whole Lotta Love" negyedik lett a Billboard poplistáján. A metal forradalom elindult.

A Led Zeppelin határozta meg a terjedő műfaj sarokpontjait Page erősen torzított gitárjátékával és az énekes Robert Plant drámai, jajgató stílusával. Más csapatok a következetesen egyre súlyosabb, "tiszta" metal hangzásukkal bizonyultak hasonlóan fontosnak a műfaj elfogadtatásában. Ebből a szempontból 1970-ben megjelent lemezeikkel a Black Sabbath ("Black Sabbath" illetve "Paranoid"), és a Deep Purple ("Deep Purple in Rock") szerepe volt döntő. A Black Sabbath különösen súlyos hangzást fejlesztett ki, részben a gitáros Tony Iommi korábbi üzemi balesetének köszönhetően, amikor az ujjai megsérültek. Mivel a normál játékra képtelen volt, Iomminak le kellett hangolnia a gitárját, hogy könnyebben le tudja fogni a húrokat, és csak a viszonylag egyszerű játékával megszólaltatott erőteljes akkordokban bízhatott.

Korai éveiben a Deep Purple ingadozott a stílusok között, de 1969-re az énekes Ian Gillan és a gitáros Ritchie Blackmore a csapatot már a kialakulóban lévő heavy metal stílus felé vezette. 1970-ben a Black Sabbath és a Deep Purple is komoly eredményeket könyvelhetett el a brit listákon a "Paranoid", valamint a "Black Night" című dalokkal. Ugyanabban az évben három másik brit együttes debütáló albuma jelent meg heavy metal hangnemben: a Uriah Heep-től a "Very 'eavy... Very 'umble", az UFO-tól az "UFO 1", és a Black Widow-tól a "Sacrifice". Habár általában nem metal zenekarként tartják számon, mégis a Wishbone Ash alkalmazta először a kétgitáros felállást, amit a következő generáció sok metal bandája vett át. A Black Sabbath, Uriah Heep és Black Widow által használt okkult dalszövegek és külsőségek különösen inspirálónak bizonyultak, 1970-ben kiadott negyedik albumán a Led Zeppelin is előtérbe helyezte ezeket az elemeket.